(növ.), l. Byrsonima.
(ejtsd: saravé), 1. Jakab, francia bibliográfus és autografista, szül. Lyonban 1809 aug. 8., megh. Levallois-Perretben 1867 ápr. 22. Mint könyvkereskedő főkép autográf kereskedéssel foglalkozott s ebben a szakban kitünő katalogusokat szerkesztett. 1862. L'Amateur d'autographes c. havi közlönyt alapított.
2. C. Gábor, az előbbeni testvére, szül. Lyonban 1818., megh. 1879 máj. 22. Ujságiró volt és sajtópörök miatt előbb két, majd öt évi fogságra itélték és 1858. Algériába deportálták; de 1859 aug. 15. amnesztiát kapott. Résztvett testvére munkálkodásában s 1864. Imprimerie, 1866. pedig testvérével együtt Revue des autographes cimü folyóiratot alapított. Ezeket most fia, Jenő, szerkeszti és adja ki (szül. Szidi-bel-Abbésban 1858 jul. 31.).
3. C. Márton István, C. Jakab fia, szül. 1848 ápr. 17. Az École des Chartesben tanult Párisban s 1869. az archiviste-paléographe diplomáját kapta meg. Résztvett apja munkásságában, több autogramm-hamisítványt fedezett fel s mint szakértőt külföldre is gyakran meghivják; folytatja apja szaklapját s maga is alapított egy szakfolyóiratot Revue des documents historiques c. alatt (1874-81), irt több politikai cikket, kiadott sok érdekes okmányt s Députés de Paris 1789-99 c. biográfiai munkán dolgozik.
l. Carbonari.
(ejtsd: sarko) János Márton, fr. orvos, szül. Párisban 1825., megh. 1893 aug. 17. 1853. lett doktor az arthritis nodosát tárgyaló értekezésével; 1856. a párisi kórházak központi bureaujának orvosa; 1862. a Salpętriere egyik orvosa lett; ugyanitt 1866-78-ig már hires előadásokat tartott az aggok betegségeiről, különösen azok idegbetegségeiről. Ez előadások tették nevét először hiressé. 1860. agrégé lett, 1872. a kórboncolástan tanára a párisi orvosi fakultáson, s ezen nem neki való szakon is kitünő munkásságot fejtett ki.
1882. külön neki szerveztek egy uj tanári állást és klinikát idegbetegségek számára. Ez a klinika az egész világ orvosainak gyülhelye; mint hajdan Trousseauért, úgy ma Charcotért vándorolnak a orvosok Párisba. C. a nagy franciák közé tartozik, s minden kor legjelesebb orvosai között fogja nevét emlegetni az orvostörténelem, oly átalakító, alkotó, uj utakat mutató az ő működése. A hisztériáról, a disszeminált szklerózisról, paralysis agitansról, tabes dorsalisról, tabes spasmodicáról irt dolgozatai, előadásai genialitásának fényes bizonyítékai. Nemcsak mint buvár és iró, hanem mint előadó tanár is elsőrangu, s hetenként kétszeri előadásai mind megannyi tudományos ünnep. Nagyszámu munkái közül a nagyobbak: Leçons sur les maladies du foie etc. (Páris 1877); Leçons sur les maladies des vieillards et les maladies chroniques (Páris 1868); Leçons sur les maladies du systeme nerveux faites á la Salpętriere (Páris 1874, 4. kiad. 1880 magyarra ford. Azary Á. Kiadta a Magy. Orv. Könyvkiadó Társ. 1876.); Localisations dans les maiadies du cerveau etc. (Páris 1876); Iconographie photographique de la Salpętriere (service de M. Charcot), kiadták tanítványai Bourneville és Regnard (3 köt. Páris 1876-1880); Études cliniques sur l'hystéro-épilepsie ou grande hysterie (Páris 1881), kiadta tanítványa Richer.
(franc., ejtsd: sarkütjé) a. m. hentes, ki boltjában mindennemü kolbászt, hurkát, sonkát, sültet, pástétomot, azaz mindent, mit disznóhusból készíteni lehet, árusít. - Charcuterie, a C. boltja.
(ejtsd: sarden), 1. János, francia utazó, szül. Párisban 1643., megh. London közelében 1713. 22 éves korában gyémántvásárlás végett Kelet-Indiába utazott. Onnan Persiába került, ahol hat évet töltött Iszfahánban az ország politikai és katonai ügyeinek tanulmányozásával. Dús régiséggyüjteménnyel tért vissza 1670-ben hazájába. Azonban 1671-81. megint Persiában és Indiában volt. Miután visszatért Londonba, onnan a kormány és az angol Kelet-Indiai Társaság Németalföldre küldte ki. Megjelent tőle: Le couronnement de Soleiman III. roi de Perse (Páris 1671); Voyages du chev C. en Perse (uj kiad. 1811, 8 köt.).
2. C. János Simeon, francia festő, szül. Párisban 1699., megh. u. o. 1779. Eleinte virágokat, gyümölcsöket és csöndéleteket festett, olyan izléssel és természethűséggel, hogy 1728. a párisi akadémia fölvette tagjai sorába. Utóbb teljesen a genrefestészetre adta magát és e nemben oly kitünőt alkotott, hogy ő tekinthető Franciaországban a genrekép atyjának. Az egyszerü polgár családi életének legkitünőbb ábrázolója; a mindennapi élet megszokott apró eseményeit festi meg, belemerül a gyermek lelki életének tanulmányozásába és gyermekszobai jeleneteivel mintegy uj fajnak megalkotója. C. műveinek legnagyobb része a párisi Louvreban van (a Lacaze-féle gyüjteménnyel együtt 28 kép), 9 van a stockholmi muzeumban, 5 a karlsruhei műcsarnokban, 4 a bécsi Liechtenstein-gyüjteményben, 3 a szt.- pétervári Ermitageban, számos festménye francia magántulajdonban, néhány a német császár birtokában.
(ejtsd: sáránt), 1. folyó Franciaország Ny-i részében Haute-Vienne départementban, 319 m. magas gránitdombokon ered. Kanyargós folyásu. Mellékfolyói a Moulde, Lisonne, Touvre, Guirlande, Seugne, Boutonne, Gere stb. Hossza 361 km.; vizterülete 1050 km2. Angoulęmetől kezdve 168 km.-nyire hajózható. A tenger áradása Saintesig érezhető. A tengeri hajók. Tonnay-Charenteig is fölmennek. Fourasnál, Oleron-szigettel szemben a Gascognei-öbölbe torkol; torkolatát a Madamer és Aix-szigetek védik. - 2. Département Franciaország Ny-i részében, Deux-Sevres, Vienne, Haute-Vienne, Dordogne és Charente-Inférieure között; a régi Angoumoisból, továbbá Limousin, Poitou, Saintonge és Périgord egyes részeiből alakíttatott, 5942 km2 -nyi ter., (1891) 360259 lak. Fizikailag két különböző részből áll. ÉK-i része (336 km2 ) gránitból és palás kőzetekből áll; emelkedései meredek faluak, völgyei sokszor hegyszorulatokká keskenyednek; klimája hüvös, földje terméketlen és nagyobbára csak legelőül szolgál; a franciák Terres froidesnek hivják. Többi része nagyobbára krétaképződményekből áll; itt vannak a ravasz lyukak és barlangok (legszebbek a Rancogneiak); de a melegebb, termékeny, gabonával bevetett és szőllővel beültetett földek is; a franciák Terres chaudesnek hivják. A département a Charente (450 km2 ) a Gironde (75 km2 ) és a Vienne (68 km2 ) vizkörnyékéhez tartozik. A Charente és mellékvizei: az Argentor Tardoire-Bonnieure, a Touvre és Né, továbbá a Dronne és Larygne, a Vienne a Goiréval és Issoireral öntözik. Mintegy 192000 ha.-nyi megművelhető földjéből 100000 esik a szőllőkre 49000 ha. gabonaföldekre, 70000 rétekre 87000 az erdőkre. A házi állatok száma: (1887) ló 45175, szarvasmarha 94782, juh 289648. Fontos a szarvasgombatermesztés, a méhtenyésztés. Az ipar legfontosabb ágai: a szeszégetés, az agyag- üveg-. papir- és bőripar. C. Angoulęme, Barbezieux Cognac, Confolens és Ruffec arrondissementokra oszlik. Fővárosa Angoulęme. V. ö. H. Coquand Descr. physique géol., paléont. et minéral. du dép. C. Bésançon 1858; Marvaud, Géographie du dép. C., 1850; Joanne, Geogr. du dép. C., 1868.
(ejtsd: sáránt enferiör), département Franciaország Ny-i részében Vendée, Deux-Sevres, Charente, .Dordogne, Gironde és az Atlanti-oceán között, 6800 km2 -nyi területtel, (1891) 456202 lak. Hozzája tartoznak Ré, Oleron (l. o.), Madame és Aix szigetek. Aunis és Saintonge nagyobb, Poitou és Angoumoisnak kisebb részéből alakították. Az egész département sík terület; legmagasabb dombja Deux-Sevres felőli határán, 172 m. magas. A szaggatott tengerpart mellett amelynek hossza 175 km., sok a mocsár és a futó homokkal borított terület; a mocsáros vidékeket lassan kiszárítják, a lagunákat pedig tengeri só főzésére és osztriga-tenyésztésre használják; a futó homokot nagyrészt megkötötték. C.-ot a Sevre-Niortaise, a Charente és ennek mellékvizei a Boutonne, a Né, a Seugne, továbbá a 85 km. hosszu Seudre és a Gironde öntözik. Az éghajlat nagyon enyhe. A föld egy harmada a gabonatermesztés szolgálatában áll; a szőllő (a bort nagyobbára konyak- és ecetgyártásra használják) a kender a cukorrépa és gyümölcs, különösen gesztenye. A házi állatok közt legnagyobb számmal vannak juhok (268000), szarvasmarhák (139000), disznók (87500) és lovak (37800). Jelentékeny a halászat és a tengeri sófőzés. A főbb iparágak: a szeszgyártás, vászonszövés, kötélfonás, hajógyártás, cukorfinomítás és ecetgyártás..C. arrondissementjai: La Rochelle Saint-Jean-d'Angély, Jonzac, Marennes, Rochefort-sur-Mer és Saintes. Fővárosa: La Rochelle. 29 kikötője közül a nagyobbak: La Rochelle, Rochefort Royan, Marennes, Marans és Tonnay-Charente. Rochefort egyszersmind hadi kikötő. V. ö. Joanne, Géogr. de la C., 1877.; L. Delayant, Hist. du dép. de la C., La Rochelle 1875.
(ejtsd: sáránton lö Pon), város Seine francia départementban, a Marne mellett 2 km.-nyire Páristól, (1891) 15306 lak., párisi cikkek és porcellán készítésével, aszfalt-gyártással bor- és fakereskedéssel; őrültek házával. Régi erődjéből a Navarrai Antalról elnevezett pavillon maradt fönn.
1. az athéniek egyik legnevezetesebb hadvezére Kr. e. a IV. sz.-ban; 367-től kezdve sok háboruban harcolt a többi közt Macedoniai Fülöp ellen is 349-340. még pedig szerencsésen de már 338. a Chaironea melletti csatában, melyben az athéni hadsereg egy részét ő vezérelte, a makedon taktikával nem tudott megbirkózni. 335. visszavonult a Hellespontus melletti Sigeumba, 333. a persákkal harcolt N. Sándor ellen, s 2000 emberrel védelmezte Mytilenet, amely azonban 332. kénytelen volt kapitulálni. 324. már nem volt életben. V. ö. Cassianus, De Charis rebus gestis et moribus (Marb. 1849).
2. C. görög szobrász Lindosból Rhodus szigetéről, Lysippus tanítványa, élt Kr. e. a IV. században; ő az u. n. rhodusi kolosszus megteremtője.