állattani neveknél Charpentier Toussaint nevének a rövidítése.
(ejtsd: sarpentjé) 1. Ferenc Fülöp, francia rézmarató és mekánikus, szül. Bloisban 1734 okt. 3., megh. Párisban 1817 jul. 22. Ő volt a rézmaratásban a tussal dolgozó módszer föltalálója, amely fontos találmánya királyi mekánikus cimet szerzett neki. Legnevezetesebb alkotásai: Mária nevelése, Boucher után; Archimedés halála, Ciro Ferri után; Levétel a keresztről, Vanloo után; A gráciak játéka, Boucher után; Mint mekánikus találmányaival különösen a fegyvercsinálás terén tünt ki.
2. C. (Carpentier, Carpentarius) Jakab, szül. Clermontban 1524., megh, 1574. Tizenhat éven át, haláláig a párisi akadémia rektora a filozofiai szakban; IX. Károly orvosa; hevesen küzdött Ramus-szal a matematikai tanszékért, mely küzdelemben ő lett a győztes. Nevét főleg Ramus halála tette hirhedtté, mert de Thou a történetiró őt vadolja azzal, hogy felbiztatta a tanulókat Ramus megöletésére, aki a Bertalan-éjszakának egyik áldozata lett. C. Aristotelés leghivebb követőihez tartozott, kinek tanait fanatizmussal védelmezte Ramus ujításai ellen. Főbb művei: Descriptio universe nature ex Aristotele (1560), kivonat Aristotelés műveiből és Alcinous Platonról szóló művének fordítása (Platonis cum Aristotele in universa philosophia comparatio stb. 1573), melyben C. összehasonlítja Platón és Aristotelés rendszerét. E munkában emlékszik meg Ramus haláláról, anélkül hogy egy szóval is sajnálná. Animadversiones in libros tres dialecticarum institutionum Petri Rami (1559).
3. C. János Frigyes Vilmos Tousaint von, szász geologus és bányász, szül. Drezdában 1738 jun. 24., megh. Freibergben 1805 jul. 27. Kezdetben jogot, azután matematikát tanult. 1766. a matematika tanára lett a freibergi bányászati akadémián, ekkor kezdett földtani s bányászati tanulmányokkal foglalkozni. 1773. bányatanácsossá 1784. a schwemsali timsógyárak igazgatójává, 1800. freibergi bányakapitánnyá lett. Nagy érdemeket szerzett a bányászat tudományos mívelése körül és Szászország földtani kutatásaiban tevékeny részt vett. 1785 hazánkban látogatta meg a nevezetesebb bányahelyeket s a nálunk szerzett tapasztalatai alapján létesítette, illetőleg szervezte a freibergi foncsorozó intézetet. Nevezetesebb munkái: Mineralogische Geographie der kursächsischen Lande (Lipcse 1778); Beobachtungen über die Lagerstätten der Erze, hauptsächlich aus den sächsischen Gebirgen (u. o. 1799); Beiträge zur geognostischen Kenntnis der Riesengebirges schlesischen Anteils (u. o. 1804).
3. C. Márk Antal, francia zeneszerző, született Párisban 1634., megh. u. o. 1702 márc. Rómában Carissiminek volt tanítványa; később Párisban a Jézsuita-kollegium karmestere lett. C. Lullynak legnevezetesebb ellenfele, kit műveltségével, de nem tehetségével, felülmult. A franciák C.-t kora legképzettebb zenészének tartják. Irt motetteket, balletteket és 17 operát, melyek közt a Medea különösen hires.
4. C. Toussaint von, német természettudós, szül. Freibergben 1780 nov. 22., megh. Briegben 1847 márc. 4. Freibergben a bányászatot és Lipcsében a jogot tanulta. 1802. porosz szolgálatba lépett mint bányász s e pályán fokozatosan emelkedett. Bányászati és kohászati munkáin kivül zoologiaiakat is irt, melyek közül fontosabbak a következők: Hore entomologice (Breslau 1825); Libelluline europee (Lipcse 1840); Orthoptera (Lipcse 1841-43).
(franc., ejtsd: sárpi) a. m. tépés.
(ejtsd: dsark), spanyol neve a levegőn szárított husnak.
(ejtsd: sárrá) János Adolf; francia ezredes és katonai iró. Szül. Pfalzburgban, Lotaringiában 1810., megh. Baselben 1865 jan. 23. Mint műegyetemi hallgató 1830. a barrikádokon küzdött, azután tüzértiszt lett, katonai cikkeket irt párisi lapokba; Algériában a gyalogságnál őrnagy, majd alezredes lett. 1848. hadügyminiszteri államtitkár később Cavaignac vezérkari főnöke lett. Az 1851 dec. 2-ki államcsiny alkalmával mint általánosan ismert, politikai elveitől soha semmiért el nem térő republikánust elfogták, a hadseregből elbocsátották s számüzték: azóta Belgiumban, majd Németalföldön, végre Baselben lakott. Állandó becsü műve a Histoire de la campagne de 1815. Waterloo (megjelent több kiad.; utoljára Párisban 1869), melyben alapos készültséggel és nagy hadászati tehetségről tanuskodó módon teljesen tárgyilagosan irja le e hadjáratot. Másik nagy művének: Histoire de la guerre de 1813 befejezésében halála gátolta meg; e mű, bár nincsen befejezve, a katonai történetirás remekei közé sorozható (utolsó kiadása megjelent Párisban 1870).
(ejtsd: sarrier) Izabella Ágnes (van Tull, Saint-Hyacinthe de asszony, álnéven Abbé de la Tour), francia regényirónő, szül. Utrechtben 1746., megh. 1805 dec. 27., Neufchâtel melletti birtokán élt. Bátyjának udvarmesteréhez, Charriereshez ment nőül. Művei közül megemlítjük a következőket: Lettres Neufchâteloises (Neufchatel 1784, 1833); Caliste, ou lettres écrites de Lausanne (1876; Páris 1845); Les trois femmes (1797); Lettres de Mistress Henley (1786); Aiglonette et insinuante (1791) és a következő drámákat: L'émigré (1793); Le Toi et le Vous; Sir Walter Finch (1806). Oeuvres-ei Genfben (1801, 5 köt.) jelentek meg.
(ejtsd: sarron) Péter, francia hitszónok, szül. Párisban 1541., hol atyja könyvkereskedő volt, megh. Párisban 1603 nov. 16. A bölcsészetet és a jogot Orléansban és Bourgesban elvégezvén ügyvéddé lett. Azonban a korabeli vallási viszályok a hittudományok tanulmányozására vezérelték, amelyeket elvégezvén pappá szenteltette magát és mint kiváló hirnévnek örvendő hitszónok különböző helyeken lelkészkedvén prédikált, miért is Margit királyné tiszteletbeli hitszónokának cimével tüntette ki. Mint a cahorsi püspök általános helyettese rögtöni halállal halt meg. Traité des trois verités cimü munkájában (Bordeaux 1594) polemikus modorban a római kat. vallás és egyház igazságát bizonyítja és védi; azonban Traité de la sagesse c. bölcselet-erkölcsi tárgyu műveért (Bordeaux 1601; és ezenkivül még többször; legjobb kiadás Amaury Duvaltól, I-IV. kötet Páris 1821), melyben barátját, Montaigne-t követi, ateizmussal gyanusították.
(lat.), jelenti az anyagot, melyre irni lehet, tehát bármilyen lapot és a könyvbe össze foglalható papirusz, pergamen- és papir-lapokat, jelenti továbbá az irott lapot, könyvet, okiratot. Chartaceum v. chartularium a templomban és kolostorokban a szekrény, melyben az okiratokat őrzik. - Chartophylax v. chartularius Bizancban a templomi kincsek és okiratok őre.
(C. intendata, lat.), a középkorban divatos felosztott okirat. A feleknek mindegyike egy egyenlő példányt (c. paricola) kapott. Az összes példányokat azonban eredetileg egy lapon irták, amelynek felső részén egy szó, vagy mondat állott, ha most az egyes példányokat a lapról levágták, azáltál a lap homlokán levő szót illetve mondatot is széjjelvágták. Ez biztosítékul szolgált a hamisítás ellen, amely a levágott részek egybeillesztése által könnyen meg volt állapítható. A példányok levágása vagy egyenes vonalban történt (c. paricola) vagy zegzugban (c. intendata).
(franc., ejtsd: sart parti), a tengeri kereskedelemben a hajótulajdonos vagy hajókapitány és az áruküldő között kötött árúszállítási szerződés. Régente a szerződés példányait Charta partita (l. o.) módjára állították ki, innen az elnevezés. A C. (máskép police d'affretement) kiállításának csak az egész hajónak vagy egy részének áruszállítás céljából kibérlése esetében van helye. Egyes daraboknak (u. n. Stückgut) feladása fuvarlevél mellett történik. A C.-t három példányban szokás kiállítani. Az egyik példány a bérbeadóé, a másik a feladóé, a harmadikat a feladó veszi magához a cimzettnek leendő elküldés végett. A német s az angol jog szerint a szóbeli szerződés is érvényes, minden szerződő fél azonban a szerződésnek irásbani kiállítását követelheti. A nálunk érvényes francia keresk. törvény 273 §-a szerint ellenben minden ily szerződés irásban kötendő. L. Hajóbér.