(angol, csárter) a. m. oklevél, szabadságlevél. - The Great C. v. Magna Charta, az angolok hires nagy szabadságlevele.
(ejtsd: csartrhausz szkúl, az angol Public Schools nevelő intézetek egyike, alapította Sutton Tamás 1609.; 1872-ig a londoni Cityben volt, akkor áttették Godolmingba (Surrey grófság). Az iskolával régebben alapítvány volt összekötve férfiak számára, melyet Thackeray: Newcomes-jában Grey Friars c. alatt irt le. Thackeray maga is növendéke volt a C.-nak. Mint minden angol iskolában, ugy ebben is az idősebb tanárok rendelkezésére házak állanak, amelyekbe tanulókat vehetnek fel. A C.-nak 11 ilyen háza van, melyek közül 7 olyan, hogy 50-nél több tanuló fér el benne. Fősulyt fektetnek a klasszikus nyelvekre, de van egy katonai osztálya is, melynek növendékei a hadseregbe lépnek. Az intézet alapítója a C.-nak következő jeligét adta: Deo Dante Dedi (az isten adományából adtam). V. ö. Brown W. H., Charterhouse, past and present, (Lond. 1879).
(ejtsd: csártersz tauersz), város Queensland brit-ausztráliai gyarmatban, DNy-ra Townsville kikötőhelytől (1881) 1721 lak., környékén gazdag aranymezőkkel.
(ejtsd: sartjé) Alain, francia költő, szül. Bayeuxben 1386., megh., 1449. Különösen didaktikai allegorikus költeményeinek tanulságos voltáról és szabályszerüségéről nevezetes. Irodalmi tekintélye oly nagy volt, hogy Margit skót koronahercegnő egy izben, alvás közben, nyilvánosan megcsókolta. Számos, mély érzésről tanuskodó, hazafias költeményt is irt, minők: Le lay de paix és La ballade de Fougeres, stb.; legjobb prózában irt műve: a Le curial. Összegyüjtött műveit Duchesne Andor adta ki (Páris 1677).
l. Chartizmus.
az a hosszu politikai és társadalmi küzdelem melyet az angol munkás néposztály a vagyont, törvényhozást és adóztatást kezükben tartó földbirtokosok és tőkések ellen folytatott. Cartwright őrnagy kezdeményezésére már 1817 táján 1700000 aláirással ellátott nemzeti folyamodványt nyujtottak be az alsóházhoz melyben az általános szavazatjog behozatalát követelték. Két évvel ezután a Manchester melletti Peterloo-fielden nagy munkásgyülést akartak tartani, amelyen a gabonatörvények eltörlése és az ország akkori állapotai fölött kellett volna tanácskozniok. A gyülést karhatalommal oszlatták szét, miközben több munkás megöletett. Ekkor vitte keresztül Castlereagh miniszter azt a híres «six acts» cimü törvényt, mely a munkásoknak mindennemü politikai demonstrációját hosszu időre lehetetlenné tette. Most aztán a szociális térre vitték a mozgalmat s Owen az ez idő szerinti vezető, a politikai agitáció helyett számos munkásegyesületet alkotott, amelyeknek az volt a célja, hogy a munkaadók önkénykedései és különösen a munkabérek leszállítása ellen együttesen küzdjenek. Miután a reformált parlamenttől 2 éven át hiába várták a munkásokat védő törvények megszavazását: 1834. általános munkabeszüntetésre határozták el magukat. Ennek azonban a munkások adták meg az árát, mert helyzetük csak rosszabbodott ezzel. Az ekkor alkotott szegénytörvény miatt támadt elkeseredés a középosztálybelieket arra birta, hogy a Radical Association címü politikai egyesületet alkossák meg; az erre következő évben aztán a munkások a Working Men's Association c. szintén politikai társulatot alkották, amely tulajdonképeni szülőjévé lőn a chartizmusnak. A társulat vidékenkint szervezett fiók-egyesületek által propagálta eszméit s emellett állandó összeköttetésbe lépett a parlament radikális tagjaival Roebuck, Hume J., O'Connel stb. képviselőkkel. Lovett, ki előbb asztalos, majd kávés, végül pedig könyvkereskedő volt 1838. megszerkesztette az u. n. nép chartáját (the People's Charter), mely az ő fogalmazásában a következő 6 pontból állott: 1. általános szavazatjog minden 21-ik életévét elért férfiu részére; 2. titkos szavazás; 3. évenkinti egyetemes parlamentek; 4. ugy az aktiv mint a passziv választási cenzus eltörlése; 5. lélekszám szerinti választókerületek alakítandók; 6. a képviselők fizetést huzzanak. A Birminghamben aug. 6. összegyült munkás-meeting magáévá tette a chartát s országszerte megindult ennek érdekében az agitáció. 1839. egy chartista választmány ült össze Londonban s ez nemzeti konvent név alatt a charta elfogadtatása érdekében 6 hónapon át működött. Az alsóházhoz kérvényt nyujtott be, melynek 39 pontja között a chartabeli pontokon kivül bennfoglaltattak még: az általános jövedelmi adó behozatala, Erzsébet szegényügyi törvényeinek helyreállítása, az adók apasztása, a tiz órai munkaidő stb. A parlament azonban 235 szóval 46 ellen elvetette a kérvényeket, a chartisták közül többeket elfogtak, a gyüléseket pedig rendőri hatalommal megakadályozták. Az agitáció eszközeire nézve a chartisták közt már kezdettől fogva voltak véleménykülönbségek s ezek a konvent alatt tényleg szakadást idéztek elő, amennyiben az erkölcsi (moral-force) és az erőszakos (physical-force) eszközök férfiai szétváltak egymástól. A munkások óriási többsége azonban az utóbbiakhoz állot s ezek O'Connor vezetése alatt teljesen legyőzték a Lovett után indult mérsékelteket. A gyülekezési tilalom kijátszásával éjjeli gyüléseket tartottak aztán fegyveresen jártak s nyiltan beszéltek a forradalomról. Végre 1839 november 4-én déli Walesben kitört a lázadás és Frost, Williams és Jones vezérlete alatt 8000 chartista megrohanta Newport városát, hogy elfogott társaikat kiszabadítsák, hanem néhány sortűz megszalasztá őket. Az elfogott vezetőket deportálták, a résztvevők közül pedig nagyon sokat elzártak. A munkások társaik részére mindenfelé gyüjtéseket rendeztek, de emellett gyüléseket is tartottak és 1840. a különböző tartományokból képviselők gyültek össze Manchesterben közös tanácskozásra, hol a Nagybritanniai nemzeti chartista-társaságot alapították meg. Itt a moral-force férfiai vették kezükbe a vezetést és határozottan kijelentették, hogy céljaik elérésére csakis békés és alkotmányos eszközöket fognak alkalmazni. Még ugyanazon évben 3300000 aláirással ellátott kérvényt nyujtottak be az alsóházhoz a charta megszavazásáért, de a parlament 287 szavazattal 89 ellenében ujra elvetette azt. Hasonló sors érte azt a kérvényt is, melyet 1841. 1300000 munkás irt alá. Ekkor a chartisták szövetkeztek a torykkal, hogy a wigh-minisztériumot megbuktassák ami azonban nem vált előnyükre. Ez időtájban különösen a parlament merevsége miatt a physical-force emberei megint felülkerekedtek s egymásután kezdték rendezni a kisebb-nagyobb strikeokat, amelyeknek azonban nagyon kevés eredményük volt. Az 1848. februári forradalom alkalmából 30000 ember együtt akart a parlament elé menni, hogy az 5760000 ember által a charta elfogadásáért aláirt kérvényt beadja. A menetet eloszlatták s a kérvény rendes úton jutott a parlament elé, mely azt megint nagy szótöbbséggel elvetette. Ez a kérvény volt a chartistáknak utolsó tette; O'Connor teljesen elvesztette népszerüségét s az őrültek házában halt meg. Az ipari termelés föllendülése és a rozsvámok eltörlése nagyon enyhítette a munkások sorsát, kik ezentúl mindinkább a Trades Unionok (l. o.) felé fordultak.
(ejtsd: sartrán) Teobald, francia festő, szül. Besançonban 1849. jan. 21. Cahanel tanítványa volt; mesterének elegáns, kellemes festésmódját harmonikus szinezését teljesen elsajátította. Már 1872.: A kommunista felkelésnél lelőtt párisí érsek Darboy ravatalra helyezése a parisi érseki palotában c. festményével nagy sikert ért el. Ezenkivül megemlítjük: Az orleánsi szűz (1874); Roger és Angelika (1875); Fiatal argoszi nő Agamemnón sírjánál (1876); Szent Saturninus mártiromsága (1877) c. képeit stb. Számos arcképet is festett.
(ejtsd: sártr), Eure-et-Loir francia département fővárosa az Eure balpartján, püspöki székhely, (1891) 22762 lak. bőriparral, gépgyártással, fürjpástétom-készítéssel; nagy gabona- és marhakereskedéssel; természetrajzi és régiségtárral, gazdag nyilvános könyvtárral (60000 köt. 1200 kézirat) és több tudományos társulattal. A gót izlésben (1195-1260) épült, 131 méter hosszu és 16-40 méter széles székesegyháza egyike a legszebb ilynemü épületeknek Franciaországban, 106 és 115 méter magas ujabbkori toronnyal, óriási kriptával amelyben Notre-Dame-sous-Terre különös tisztelet tárgya. Egyéb jelentékeny épületek: Saint-Aignan Saint-André (a XII. századból) templomok; a Maintenon asszony költségén épített püspöki palota és a városháza. A régi erődítményekből fenmaradt a Porte-Guillaume. A des Épars piacot M rceas generálisnak, a város szülöttének szobra ékesíti. - C., a régi Autricum, a carnutes fővárosa helyének közelében épült. 858. és 911. a normannok rabolták ki. 922. már önálló grófsággá, későbben 1528. pedig hercegséggé lett és mint ilyent 1623. Gastron d' Orléans kapta meg. Az Orléans-családban mindig az elsőszülött fiu viselte a C. hercege cimét. Az angolok birtokában volt 1417-1432. V. ö. Ozeray: Hist. générale, civile et religieuse de la cité des Carnutes et du pays chartrain, 1834; Bulteau: Desc. de la cathédrale de C. 1850.
herceg, neve az Orléansi ház fiatalabb hercegeinek. Jelenleg Róbert herceg viseli e nevet szül. Párisban 1840 nov. 9., második fia az 1842. elhalt Orléansi hercegnek, a párisi gróf testvérének.
(La grande-, ejtsd: sartrőz), a kartauzi-szerzetesek legrégibb kolostora Isere francia départementban, 22 km.-nyire Grenobletól, Saint-Pierre-de-C. (1891 1372 lak.) község közelében. Közel 1000 m. magas szűk völgyben, részint erdős, részint kopár hegyek, a Grenobleig elnyuló C.-i hegyek környékezik, amelyek legnagyobbika a Grand-Som (2033 m.). A kolostor több épületből áll, amelyeknek egyike 300, a másika 400 méter hosszu több udvarból és kertből áll. A legnagyobb (a XIII. századból) a vendégek befogadására szolgál; azonkivül van a könyvtár (6000 köt.), a káptalani terem a rend első generálisainak arcképeivel és szt. Bruno életéből vett képekkel. A kolostortól É-nak fekvő szt. kápolna azon helyen áll, ahol Bruno 1084. remetéskedett. A kolostort 1134. alapították; mostani épületei 1676-ból valók. A francia forradalom idejében a szerzeteseket elüzték, de 1816. kolostorukba visszatérhettek, nagyobbára a hires C.-likőr készítéséből (évenkint 1/2 millió frankot jövedelmez) tartják fenn magukat. (Schuré, Les grands légendes de France 1891.)