(ejtsd: satel), 1. Ferdinánd Toussaint Ferenc, francia egyház-reformáló, szül. Gannatban (Allier département) 1795 jan. 9., megh. Párisban 1857 febr. 13. 1823 óta mint a kir. gárda tábori lelkésze Párisban szabadelvü hitszónoklatai által tette magát ismertté. Az 1830. juliusi forradalom után több elégedetlen papot gyüjtött maga köré, reformokat követelt a vallásban és az alkotmányban, ezenkivül a fülbegyónás megszüntetését, a papi házasság megengedését stb. követelte s az «Église unitaire française» isteni tiszteleteit rendezte. Önmagát «Gallia primásá»-vá nevezte ki s közzétette: La loi naturelle, toute la loi naturelle, rien que la loi naturelle (A természettörvény, a tiszta természettörvény, semmi más mint a természettörvény) cimü munkáját, mint az uj egyház alapját. A hivek sorában nemsokára szakadás állt be s tanítványa Anzon apát volt az első, ki ellene állást foglalt s egy uj szektát alapított. A rendőrség 1842 nov. 28. bezárta az uj egyház templomát s C.-nek a postánál adott állást. Művei közül kiemelendők: Le code de l'humanité, ou l'humanité ramené á la connaissance du vrai Dieu et au véritable socialisme (Páris 1838), melyben a dogmatlkát és morált naturalista elvekre iparkodik visszavezetni. Továbbá: Profession de foi de l'église catholique (Páris 1831); ezenkivül irt különböző röpiratokat, egyházi beszédeket stb. V. ö. Holzapfel, C. abbé egyháza (a Zeitschrift für historiche Theologie-ban 1844).
2. C. János, a párisi jezsuiták növendéke, ki 1594. IV. Henrik francia király ellen gyilkossági kisérletet követett el, de a királyt csak az ajkán sebesítette meg. Ekkor a merénylőt elfogták s ifju kora dacára felnégyelték. E merénylet következtében a jezsuitákat Franciaországból számüzték.
(fr., ejtsd: satlen), vár-úr; chatelaine vár-urnő, átvitt értelemben a középkorban divatozott ércdarabokból összetett öv, melyre elől imádságos könyvet, kulcsokat akasztottak.
(ejtsd: sáteldon), város Puy-de-Dôme francia départementban, a Vauziron partján, (1891) 2999 lak. Vastag Lajos korából való szép kastéllyal. Vasas és szénsavas (13°) ásványvizforrásait csak italul használják.
(ejtsd: sátlé), város Hainaut (Hennegau) belga tartományban, a Sambre és Acoz összefolyásánál, (1890) 12066 lak., szénbányákkal, tű- és késgyártással, agyagiparral.
(franc., ejtsd: satlé), a római castellumból származó neve azon két toronynak, melyekkel a régi Páris meg volt erősítve, midőn ez még a régi városra, a Cité-re szorítkozott. A kisebbiket, a város felé fekvő tornyot Petit C.-nek, a nagyobbikat, a mezők felé fekvőt Grand C.-nak nevezték. Ez utóbbit állítólag Julius Caesar építtette; 885. Párisnak a normannok által történt ostromlása idején a torony már fenállott. Később a párisi grófok kastelyává alakították át a tornyokat s mint ilyen, Páris város és a párisi grófságnak összes királyi, valamint hűbéri törvényszékeinek szolgált helyiségül; ez okból a későbbi időkben magát a törvényszéket is C.-nak nevezték. A törvényszék élén öt kerületi hivatalnok (lieutenants) állott, kik közül az egyik, a «Lieutenant général de la police» XIV. Lajos óta egyike volt a leghatalmasabb állami hivatalnokoknak. Az egész Ch.-törvényszék 75 tanácsosból, 13 államügyészből és nagy számu greffiers, jegyzőkből, gondnokokból stb. állott. Mindezen hivatalok megvásárolhatók voltak; igy p. az első polgári főhivatal 500000, egy jegyzői állás 400000 livres-be került.
Gabriella Emilia marquise, szül. Letonnelier de Breteuil báróné, francia irónő, szül. 1706 dec. 17., megh. Lunevilleben gyermekágyban 1749 aug. 10. Tudott latinul, angolul és olaszul, s egész fiatalon ment férjhez C. marquishoz. 1733. benső barátságot kötött Voltaireral, aki 1734. a fiatal asszony Cirey kastélyába költözött, hogy ott lakjék s vele egész 1748-ig benső viszonyt folytatott. C. azután Saint-Lamberttel kezdett szerelmi viszonyt. Irt matematikai és természettudományi dolgokat, irt Leibnitz Institutions de physique jéről (1740); s lefordította Newton Principiáit (1756). V. ö. Desnoirestorres: Voltaire au château de Cirey (Páris 1868); Capefigue: La marquise du C. (1868).
herceg, l. Hamilton.
(ejtsd: sátlinó), város Hainaut (Hennegau) belga tartományban, a Sambre jobb partján, 1 km.-nyire Châtelettől, (1890) 10228 lakossal, szénbányákkal és vasművekkel.
(ejtsd: sátellró), járási székhely és iparos város Vienne francia départementban, a Vienne és Anvigne összefolyásánál, (1891) 22522 lak., nagy állami fegyvergyárral (1800 munkás), hires késgyártással, ékszer-, különösen hamis gyémántké szítéssel (pierres de C. a nevük), gyertyagyártással, gyapjufehérítőkkel, litografiai és malomkőkészítéssel, élénk kereskedéssel; a XII. századból való Szt. Jakab-templommal. A Sully idejében készített 144 m. hosszu hid Châteauneuf külvárosba visz. A IX. században a környékével Châtelleraudaisvel, vicomtévá lett. I. Ferenc a Bourbon-család javára hercegséggé emelte. II. Henrik és XIV. Lajos korában a városi előjogok megnyirbálása miatt forradalomban tört ki. V. ö. Lalanne: Hist. de C. et du Châtelleraudais 1859. 2 köt.
(ejtsd: satne-lé-banyő), falu Seine francia départementban, 1 km.-nyire Sceauxtól, 875 lak. Voltaire szülőhelye.