(ejtsd: snavar) Pál József, franc. festő, szül. Lyonban 1808., 1825. Párisba ment, Hersent, Delacroix és Ingres tanítványa lett, majd hosszabb tanulmányutat tett Olaszországba. A februári forradalom után a párisi Pantheon diszítéseül a világtörténelem legfontosabb mozzanatait ábrázoló kartonok elkészítésével bízták meg. A kartonok nagy része el is készült s tárgyuk volt: Az özönviz, Zoroaszter halála, A trójai háboru, Az átmenet a Rubiconon, XIV. Lajos kora, stb. Gondolatmélységükkel és igazán művészi elrendezésükkel nagy tetszést keltettek, a terv megvalósítása azonban elmaradt. Nevezetes ezenkivül La divina tragedia c. festménye, a Luxembourg-muzeumban.
(lengyelül: Chęciny), város Orosz-Lengyelországban, Kjelci kormányzóságban Kjelcitől 11 km.-nyire, (1890) 6599 lak., ólom-, ezüst- és márványbányákkal.
(növ.) a. m. Antillatölgy; l. o. és Trombitafa.
(ejtsd: sené), város Liege (Lüttich) belga tartományban, az Ourthe jobb partján, közel a Vesdre torkolatához, (1890) 7043 lak., vas- és üvegiparral.
Tamás, angol orientalista, szül. Barbadosban 1826., megh. 1884 febr. 11. A krimi háboru alatt a Times konstantinápolyi tudósítója volt. 1868-77. Oxfordban az arabus nyelv tanára; részt vett az ó-testamentom fordításának revideálásában. Munkái: Six Assemblies (Mamat of Hariry, Lond. 1877); Machberoth Ithiel (1872).
(ásv.), viztartalmu vas-réz-arzenát; vaskosan terem Cornwallban, quarcitban. Chénier (ejtsd: sénjé); 1. András Mária de, francia költő, szül. Konstantinápolyban (hol apja főkonzul volt) 1762 okt. 30., megh. (vérpadon) 1794 jul. 25. Anyja szépségben és szellemben gazdag görög nő volt. C. Franciaországba kerülve, 1781. mint Cadet Gentilhomme egy straszburgi ezredbe lépett, de betegeskedése miatt csakhamar ott hagyta a katonaságot. 1785-től kezdve 3 évig Párisban lakott. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyult Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787. De La Luzernet mint követségi titkár Londonba követte, de a forradalom kitörtével visszatért Párisba. Eddig szenzuális bukolikus és elegiakus költő volt, aki Tibullust, Propertiust és Theokritost utánozta, most azonban költői szelleme nagyszerü lendületet vett. Természetfilozofiai versekbe kezdett ugy mint a Hermés és L' Amérique-be, de belőlük csak töredékek maradtak fenn, mert gátolta a politika azok befejezésében. Nem sokkal a rémuralom előtt C. hevesen megtámadta a jakobinusokat a Journal de Parisban s emiatt sokáig haragban volt József Mária fitestvérével is. A XVI. Lajos elleni pör annyira felizgatta hogy szándéka volt a nemzetgyülés előtt a király védőjeként fellépni, s mikor a halálos ítéletet meghozták. egy levelet irt, amelyben Lajos a nép ítéletére hivatkozik. Marat meggyilkolása után C. megénekelte Corday Saroltát. Minthogy a király halála óta Párist kerülnie kellett, fitestvére Versaillesban szerzett neki menedéket. Itt irta utolsó költeményeit, melyek Fannyhoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. Az a kisérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatási parancs ki volt adva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el. Fogságában St.-Lazare-ban átnézte kéziratait s ott irta legszebb költeményeit: La jeune captive (Coigny kisasszonyhoz) s Derniers vers d'un poete («Comme un dernier rayon») stb. Mint a nép ellenségét halálra ítélték s kivégezték. Egy francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint C. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerüség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban: Jeu de paume s egy himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819. keltett rendkivüli lelkesedést. Összes költeményeit csak 1814. adta ki C. Gábor s kritikai jegyzetekkel 1862, 1872, 1882. Becq de Fouquieres.
V. ö. Haraszti Gyula, A. C. költészete (Budapest 1890, és franciául is). Saint-Beuve ismerte-tését a Revue des deux Mondesban (1839 febr., 1844 junius); ugyanaz: Causeries du Lundi IV. (1881); Becq de Fouquieres, Lettres critiques sur la vie, les oeuvres, les manuscrits d' A. C. (Páris 1861); Todeschini, Études sur André C. (Nápoly 1891). Ellinger J., C.-s Gedichte (1892).
2. C. Mária József de, francia költő, az előbbeni öccse, szül. Konstantinápolyban 1764 ápr. 28., megh. Párisban 1811 jun. 10. Hazakerülve, tagja volt a jakobinusok klubjának egész 1804-ig. Az ő indítványára határozták el 1792. a népiskolák szervezetét. 1803. főtanfelügyelő volt. 1806-1807. felolvasásokat tartott a francia irodalomról, melyek nyomtatásban Tableau historique des progres de la littérature française depuis 1789. cim alatt jelentek meg 1816. C.-t a forradalmi időszak legjelesebb drámairójának tartják. Legnagyobb sikert ért el Charles IX c. szomorújátéka (1789) melyeket követtek következő, akadémiai stilusban irt, patetikus szabadság-frázisokkal bővelkedő darabjai: Jean Calas ou l'école des juges (1792); Caďus Gracchus (1793); Fénélon (1793); Timoléon (1795); Philippe II; Tibere stb. Irt ódákat is, melyekben a forradalmat dicsőítette. Chant du départ c. dala csaknem oly hires, mint a Marseillaise. Legjobban sikerültek neki az episztolák és szatirikus versek. Epître sur la calomnie (1795) c. versében igazolja magát az ellen a vád ellen, mintha fitestvére halálának ő is oka lett volna; Les nouveaux Saints versében Châteaubriand katolicizmusa ellen fordul. Összes műveit (Oeuvres) kiadták Lemerrier N. (8 köt., Páris 1823) és Arnault (5 köt. u. ott 1824-26); aztán Daunon (Oeuvres posthumes, 3 köt.; u. o. 1824). V. ö. Labitt: M. J. C. (a Revue des deux Mondes 1844 januári füzetében).
(franc. ejtsd: snij), magyarosan zsenilia, selyemből v. fésüsgyapjuból készült szőrös cérna melyet szövés és fonás segélyével állítanak elő. A szövőszéken ugyanis oly szövetet készítenek, amelyen a láncfonalak csoportosan vannak elhelyezve, illetőleg a vetülék fonalak helyenként szabadon lógnak. Ezen szövetet a láncfonalcsoportok között levő rések középvonalai mentén szétmetszik, s igy oly szalagot nyernek, amelynek mindkét széle szabad szálakból van alkotva. E szalagot cérnázásnak alávetett fonalpár közé akkép helyezik el hogy a cérna a szalag közepét kulcsolja körül. Ezáltal a szalag csavarmenetszerü elhelyezést nyer s a szabad szálak bolyhos hengert, illetőleg a kivánt szőrös cérnát alkotják. A fésüsgyapjuból készült zseniliákat azután még kefélik és gőzölik. - C.-szövet, magyarosan zsenilia-szövet, barsonyszerüen bolyhozott fonáktalan szövet, amely előáll, ha ritka beállításu láncfonalak közé (Chenille-t) zseniliát vetnek be. Ezen szövésmód nagyobb méretü szines ábrák olcsó előállítására alkalmas, mert a vetülék fonalat vagyis a zseniliát oly szinezésben készíthetik, aminőt az ábra megkiván. Ily szöveteket teritékül, függönyökül és butorszövetül használnak. Ezen szövésmód a szmirna-szőnyegek utánzására is alkalmas, csakhogy ez esetben kettős szövet készül, vagyis a felső zsenilia szövetet az alsó spárga szövettel kapcsolják.
(ejtsd: snonszó), falu Indre-et-Loire francia départementban, a Cher jobb partján. Mellette áll a Cher fölött az ugyanily nevü renaissance stilusban épült pompás kastély, Paolo Veronese és Primatice nehány szép képével, a Diane de Poitiersről elnevezett teremmel, kápolnával stb. 15 5-ben kezdték meg építését, amit Diane de Poitiers, Medicis Katalin és Vaudemont Lujza, III. Henrik neje folytattak, ill. befejeztek.
(növ.), l. Libatalpfélék; Chenopodium L., l. Libatalp.
(ejtsd: snű) János Károly francia természettudós és katonai orvos, született Metzben 1808 aug. 30., megh. Párisban 1879 nov. 12. Részt vett a krimi háboruban. Főmunkája az 1850-61-ig többek közreműködésével 31 kötetben megjelent Encyclopédie d'histoire naturelle. Egyéb munkái: Rapport au conseil de santé des armées sur les résultats du service médico-chirurgical aux ambulances de Crimée et aux hôpitaux militaires français en Turquie pendant la campagne d'Orient en 1854-56 (Páris 1865); Recrutement de l'armée ex population de la France (u. o. 1867); De la mortalité dans l'armée et des moyens d'économiser la vie humaine; extraits des statistiques médicochirurgicales des campagnes de Crimée en 1854-56. et d' Italie en 1859 (u. o. 1870); Aperçu historique, statistique et clinique sur le service des ambulances et des hôpitaux de la société française de secours aux blessés des armées de terre et de mer pendant la guerre de 1870-71 (u. o. 1874); Aperçu sur les expéditions de Chine, de Cochinchine, de Syrie et de Mexique (u. o. 1877).