(ejtsd: sienn), 1. county Nebraska É.-amerikai államban annak K-i részében, 190 lak. 2. Wyoming É.-amerikai állam fővárosa, 2147 m. magasban, a Black-Mountains K-i lábánál; 1974 km.-nyire San-Franciscotól több vasut gócpontja, (1890) 11690 lak., nagy vasuti gépgyárral és élénk marhakereskedéssel. 1866. alapították.
E C-t az jellemzi, hogy a légzési szünet után eleinte felületes, azután mind mélyebb légvételek következnek, amelyek később mind felületesebbekké válva ismét légzési szünetbe mennek át. A C. e tipikus alakjától számos eltérés észlelhető. A közös vonást a többé-kevésbbé szabályos időközökben fellépő légzési szünetek képezik. Szünet alatt a pupillák többnyire szükek és a beteg gyakran elalszik és csak az első következő légzés után tér ismét öntudatra. Előjöhet mindazon betegségeknél, melyek az agy különösen a nyúltagy táplálkozását leszállítják tehát az agy vérkeringési zavarainál helybeli okok, vagy sziv-, tüdőbántalmak stb. következtében. A C. föllépésének mindig komoly jelentősége van minthogy a légzési központ működési képességének csökkenését jelenti. Gyógyulás azonban lehetséges. Kezelésnél fontos az ok elhárítása: a koponyaürbeli nyomás csökkentése.
(ejtsd: sézi), 1. .Antal Lénárt, franc. orientalista, .szül. Neuillyben 1773 január 15., megh. Párisban .1832 aug. 31,. 1799. a keleti kéziratok felügyelője lett a nemzeti könyvtárban s az ó-ind nyelv és irodalom tanulmányozására adta magát; 1815. a szanszkrit nyelv tanára lett a College de France-ban. Kiadványai:Szakuntala (Páris (1830); Amaruçatakasara (u. o.) s epizódok a Mahabharatából és Ramayanából; lefordította a persa Medsnun és Leila c. költeményt stb.
2. C. Vilma (Helmina), az előbbinek felesége, szül. Klencke, Karsch Lujza (l. o.) unokája, német irónő, szül. .Berlinben 1783 jan. 26., megh. Genfben 1856 febr. 28. Már 1799. nőül ment Hastfer báróhoz, kitől egy év mulva elvált, mire 1801-ben Párisba költözött, hol 1803. Chézy orientalista (l. o.) nejévé lett. De ettől is elvált 1810. s visszatért Németországba, hol felváltva sok városban tartózkodott s kizárólag az irodalomnak élt. A romantikus iskola tagjaival személyesen is jó viszonyban volt s irodalmi munkássága is ez iskola irányát követte. Sok dalt, epikai költeményt, novellát és regényt irt, melyek közül az Emmas Prüfungen c. (1817) Tieck itélete szerint a legsikerültebb. Ő irta Weber Euryanthe (1824) c. operájának szövegét is. Érdekesek élményei: Unvergessenes (1858, 2 köt.). Munkái zavarosak, alak és tartalom tekintetében tökéletlenek, fantasztikus jellegüek. Maradandó értéküt nem alkotott.
(állat), a lepkék (Lepidoptera) rendjéből, a bagolylepkék (Nocturna) csoportjába tartozó lepkefaj. (Polia chi L.) L. Éjjeli lepkék.
a Chiosz szigetén vert autonom érmek neve, szfinxszel és boroskorsóval mint községi jelvényekkel.
(ejtsd: kiabréra) Gábor, olasz költő, született Savonában 1552 jun. 8-án, megh. u. o. 1637 október 14-én. A római Collegio Romanoban nevelkedett, melyből kikerülve, még néhány évig az örök városban maradt. Egy párbaj következtében fogságba került, azután pedig visszavonult szülővárosába, ahol hosszu élete végeig teljes nyugalomban élt. Csak nagynéha látogatott el egy-egy fejedelmi udvarba, hogy kortársai hódolatát fogadja, különben pedig mindvégig megóvta erkölcsi és anyagi függetlenségét. - Költői művei közül számra, de nem jelentőségre nézve első helyen epikai munkái állanak: L'Italia liberata, Firenze, L'Amadeide, Foresto, Ruggero c. hőskölteményei, melyek azonban csak halvány utánzatai az Ariosto- és Tasso-féle remekeknek. Pásztori drámáiban, opera-szövegeiben, tragédiáiban is kevés az eredetiség. Annál becsesebbek lirai versei, melyekkel a századában divatos tulzott petrarkizmussal szemben uj, erővel teljes, hazafias hangot birt megpendíteni, és az olasz népies költeményekből, a legrégibb olasz lirából, végül a görög költők verseiből uj műformákat fejlesztett. Emellett lirája tárgyai is sokkal változatosabbak, mint a petrarkistáké, és versei hű képét adják az ellenreformáció értelem- és gondolatvilágának. L. önéletrajzát (Autobiografia, Barbera 1857); Castelli, La lirica e l'epopea di G. C., Savone 1879; Aldini, La lirica nel Chiabrera, Livorno 1887. Művei számos kiadásai közül megemlítjük a Polidori-félét (Barbera 1865).
az állatok latin neve után a St. delle Chiaje olasz zoologus nevének rövidítése, ki 1794-1860. élt s az alsóbbrendü állatokkal foglalkozott.
l. Chamade.
(ejtsd: kiana), Val di-, mintegy 100 km. hosszu völgy Toscanában, az Arno könyöke és a Tevere (Tiber) közt. A rómaiak idejében egy Clanis nevü folyó folyt rajta keresztül a Tiberisbe. Mivel azonban a völgy lejtője csekély volt; csatornában akarták a vizet az Arnusba levezetni. A középkorban gyilkos levegőjü mocsárokká alakult át. Medici Cosimo e mocsárok levezetése céljából Galileit, Castellit, Torricellit és másokat tanácskozásra hítt egybe. A levezető munkálatok azonbán a kivánt célra nem vezettek. A jelen században, főképen Fossombroni grófnak sikerült a völgyet kiszárítani. Folyója, a C. 2 ágra van osztva; az egyik Arezzotól 11 km.-nyire az Arnoba szakad, a másik pedig Orvieto közelében a Pagliába, amannak neve C. Toscana v. Canale Maestro, emezé: C. Romana. A kettő közti vizválasztó (250 m.), az argine di separazione a kis Chiusi Montepulciano tavak közt van. A völgy ma nagyon termékeny; különösen buzát, kukoricát, azonkivül epret és szőllőt terem. Hires a Montepulciano-bor (d'ogni vino Il re). V. ö. Manetti, Carte idrauliche sullo stato antico e moderno della valle di C. 1823. és Fossombroni: Memorie sopra la Valdi C. 1835.
(ejtsd: kianti), halmos vidék Toscanaban, az Ombrone felső része, az Arbia, Greve és Ambra közt, Siena tartományban. Az egykor erdős vidéket olaj- eperfák és főképen szőllők fedik, amelyekből hires borokat szüretelnek.