csehül Chodov, község Csehországban, Falkenau kerületi kapitányságban, (1890) 1951 lak., jelentékeny barnaszénbányászattal.
(ejtsd: hodkjevics) János Károly, lengyel hadvezér, szül. 1560., megh. a chotini táborban 1621. Litván családból származott, a vilnai jezsuita-akadémián tanult s később a spanyolokkal Hollandia ellen harcolt. Hazatérve a lengyeleknek oláhországi és a Dnjepr melletti hadjárataiban annyira kitüntette magát, hogy Litvánia tábori hetmanává nevezték ki. 1602. a lengyel hadsereg fővezére lett s a svédeket Dorpat és Weitzenstein mellett legyőzte. Ezért a Litvánia nagyhetmanává nevezték ki 1605. IX. Károly svéd királyt megverte, de győzelmét hadainak nyomoruságos élelmezése miatt nem aknázhatta ki. A svédekkel kötött fegyverszünet után C. átvette a fővezérséget abban a hadjáratban, melyet Lengyelország Oroszország ellen Ál-Demeter miatt folytatott, de mert a hadsereg fegyelmezetlenségét nem birta kiirtani, kénytelen volt az általa már elfoglalt Moszkvát elhagyni és hosszas, viszontagságos küzdelmek után megkötötte Oroszországgal a békét Dywlinben (1614). 1620. a Törökország elleni hadjáratban vitte a fővezérséget, de ott nemsokára meghalt.
(nipholith), a kriolittal és chiolittal rokon ásvány, szintén nátrium-aluminium-fluorid (Na4 Al2F7), különösen a chiolittal egyezik meg, mellyel együtt is terem (Miask granitjában), csakis alkotó erejének más arányu összetételében és a valamivel nagyobb fajsúlyban (3,00-3,006) tér el tőle.
Dániel, német rajzoló és rézmetszü, szül. Danzigban 1726., megh. 1801. Kezdetben magánuton, majd a berlini Rode-féle akadémián képezte magát és főleg miniatürképeket festet. 1764-ben a berlini akadémia tagjává lett, 1767. egész Németországban nagy feltünést keltett Calas bucsuja cimü lapjával. 1769. Lessing Minna von Barnhelmjét illusztrálta és ettől fogva majdnem teljesen erre a térre vetette magát. Rajzokat készített Goethe, Schiller, Klopstock, Stolberg, Bürger, Claudius, Gelelrt, Gessner, Matthisson, Hölty, Blumauer, Nicolai, Rousseau és Richardson, Ariosto és Shakespeare műveihez. Legjobban sikerültek azon rajzai, melyek a mindennapi életet ábrázolják, kevésbbé volt képes ideális föladatok megoldására. Legkitünőbbek azonban azon rajzai, melyekben saját képzeletét követte. 1788. a berlini akadémiának másodigazgatója, 1797. igazgatója lett. Főérdeme, hogy oly hű képét adta a porosz nép életének a maga korában, hogy nemcsak mint művész, hanem mint művelődéstörténeti forrás is fontos. - Kazinczyval is élénk levelezést folytatott. V. ö. L. Jakobi: Verzeichnis von Chodowieckis sämmtlichen Kupferstichen, (Lipcse 1814); W. Engelmann, Dan. Chodowieckis sämmtliche Kupferstiche (Lipcse 1857, 1860); Aus Dan. Chodowieckis Künstlermappe (Berlin 1885).
régibb neve Kolmar (l. o.) városának Posenben.
1. Ignác, lengyel költő, szül. Zabloczynában 1795., megh. 1861 aug. 1. Kezdetben klasszikus formáju ódákat és anakreoni dalokat irt, később egy sereg pompás rajzot adott ki Litvániáról, melyek Obrazy litewskie (Vilne 1847-62; 3 köt.) és Podania litewskie (u. o. 1852-58; 4 köt.) c. alatt jelentek meg.
2. C. Lénárt, lengyel iró, született Oborekben 1800 nov. 6., megh., Poitiersben 1871 márc. 12. Nagyobb utazásokat tett Oginski herceggel, akinek titkára volt s 1826. Párisban telepedett meg. Az 1830. juliusi forradalomban a liberálisok oldalán küzdött s Lafayette adjutánsa volt. Utoljára mint a közoktatásügyi minisztérium könyvtárosa működött. Sok életrajzi, történeti és földrajzi munkát irt lengyel és francia nyelven. Nevezetesebbek: La Pologne historique, littéraire, monumentale et pittoresque (Páris 1835-47), Histoire populaire de la Pologne (illusztrálva u. o. 1835).
3. C. Sándor, lengyel orientalista, szül. 1804., megh. 1891. A keleti nyelveket Szentpéterváron tanulta. 1831-45. mint orosz főkonzul Restben Persiában tartózkodott. Politikai okokból hivatalát elhagyva 1845-től fogva a szláv nyelvek tanára a College de France-on. Sokat irt angolul és franciául. A persa vallásos szinművek, a teazieck közül ötöt franciára fordított Théâtre persan (Paris 1878) cim alatt. Körogluról szóló népies költeményeket még a negyvenes években angolra fordította Specimens of the popular poetry of Persie (London 1842) c. Említésre méltóbb művei még: Grammaire persane (I. kiad. 1852, II. 1883); Grammaire paléoslave (1869); Études bulgares (Paris 1875). Ezenkivül sok persa költeményt ültetett át a lengyel irodalomba.
1. Athénből való tragikus költő, ki Kr. e. versenyzett egy darabjával először. Elismert művelője volt különösen a szatirdrámának. V. ö. Nauck Tragicorum grecorum fragmenta, második kiadás Lipcse 1889. Az ugynevezett metrum Cherileum, choirilosi versmérték ( ľ Č Č | ľ Č Č | ľ ľ | ľ Č Č | Č) nem C.-tól (sem az alább említettek valamelyikétől) való, hanem a latin grammatikusok nevezték el így egy vers után, melyben C.-ról van szó. V. ö. Pecz: A görög tragoedia. I. Budapest 1889. 2. C. Szamoszból való görög epikus költő, a Kr. e. való V. század közepe tájáról, ki 470. született és Archeláos macedoniai király udvaránál halt meg talán 400-ban Kr. e. Egy «Perséis» c. eposzt irt, melyben az athénieknek Xerxés fölött nyert győzelmét énekelte meg, s melyet a pánathénaiákon a Homéros költeményeivel együtt szavaltak el. Ez eposzából töredékek vannak összegyüjtve Kinkel-nél Epicorum grecorum fragmenta I. kötetben (Lipcse 1877). 3. C. a kérai Iasosból való epikus költő, Nagy Sándor hadjáratainak megéneklője. Egy igen szép epigrammája maradt ránk a Görög Anthologiában. (V. ö. Pomori Thewrewk Emil: Gör. Anthologia beli epigrammák, Budapest 1891, 164. l.)
növénynevek mellett Choisy Jakab Dénes (szül. Jussyben 1799 ápr. 5., megh. Genfben, mint a fiziologia tanára 1859 nov. 26.) nevének rövidítése.
(ejtsd: soázöl), egyike a Salamon szigeteknek (l. o.).
francia nemesi család neve, mely a Champagne-ban, Langres mellett fekvő Choiseul kis területéről vetté nevét, A család Langres gróftól származik és több ágra oszlott, több hires hadvezért és államférfiut adott hazájának.
1. C. István Ferenc, C.- Amboisei herceg, stainville-i marquis, francia államférfiu, született 1719. junius 28., megh. 1785. május 7.; a stainville-i gróf fia, ki Ferenc lotaringiai hercegnek toscanai képviselője volt Párisban, jezsuiták vezetése alatt végezte iskoláit, azután a katonai szolgálatba lépett s az osztrák örökösödési háboruban Prága mellett (1741) annyira kitünt, hogy ezredessé nevezték ki. Visszatérése után az udvar szolgálatába állott és Pompadour asszony bizalmas barátja lett, ki tehetségeit kiaknázta. XV. Lajos Pompadour asszony kedvéért 1758-ban C. hercegévé nevezte ki. Ekkor már nőül birta a dúsgazdag Crozat bankár leányát, kivel boldogan élt. 1756. Pompadour asszony közbenjárására követül ment Rómába és azután Bécsbe, hol az osztrák-francia szövetséget sikerült megkötnie. 1758. Bernis bukása után külügyminiszter lett, 1761. maga átvette a hadügyi, később a tengerészeti minisztérium vezetését, a külügyi tárcát pedig nagybátyjára, a későbbi Praslin hercegre bizta. A francia befolyás emelésére a Bourbonok, ill. Franciaország, Spanyolország, Parma és Szicilia fejedelmei között családi összeköttetést létesített. Midőn a királyt a jezsuita rend eltörlésére birta, népszerüsége emelkedett. Choiseul azonban még tovább ment, s habár pártfogója 1764-ben elhalt, föltette magában, hogy Franciaországot a római kuriától teljesen függetleníti és független gallikán egyházat szervez. E végből megszállta 1768. Avignont és Venaissint. De XIV. Kelemen pápa a királyt megint a maga részére tudta megnyerni és C. tervét meghiusította. C. ekkor más, fényes kilátással és tervekkel kecsegtette a nemzetet; egyuttal azonban a kereskedelem és ipar emeléséről is gondoskodott. A külügyi politika terén Franciaország érdekeit kellő eréllyel védelmezte: a lengyel konfederációt támogatta és Oroszországot a portával háboruba keverte; francia tiszteket küldött Kelet-Indiába, hogy ennek benszülött fejedelmeit Anglia ellen támogassa. Egyáltalában oly ügyesen szőtte a diplomáciai cselszövény szálait, hogy II. Katalin orosz cárnő «le cocher de l'Europe»-nak nevezte el. Bukását az a körülmény okozta, hogy XV. Lajos uj kedvese, Dubarry iránt nem viseltetett a kellő tisztelettel. Hogy a királyi kegyet megint visszanyerje, háborut akart indítani Anglia ellen, még pedig Spanyolország szövetségében. De midőn ez ügyben titkos alkudozásokat folytatott Spanyolországgal, ellenfelei árulással vádolták XV. Lajosnál, ki C.-t 1770 dec. 10-én hivatából elbocsátotta s egyszersmind elfogatását rendelte el. Néhány nap mulva azonban megengedte, hogy C. Chanteolupra, a Loire mentén fekvő falusi jószágára távozhasson, hol szinte fejedelmi udvart tartott.. XVI. Lajos trónralépésekor (1774) megengedte neki, hogy a fővárosban lakhassék és kitüntetéssel fogadta udvarában. Roppant adósságait özvegye fizette meg saját hozományából. Az 1790. C. neve alatt megjelent «Mémoires» nem hitelesek. V. ö. Schlözer K.: C. und seine Zeit (Berlin 1848); Jobes, La France sous Louis XV (6. köt.); Martin, Hist. de France (XV-XVI); Filon, Ambassade de C. a Vienne (1872); Boutaric, Corresp. secréte de Louis XV (1866); Broglie, Le secret du roi (1889).
2. C. Mária Gábor Ágost Lőrinc, Choiseul-Gouffler grófja, francia diplomata és régiségbuvár, szül. 1752 szept. 27., megh. 1817 jun. 20.; klasszikus nevelésben részesült, mely korán ébresztette benne azt a vágyat, hogy Görögországba utazhasson, tervét azonban csak 1776. valósíthatta meg. Kutatásainak eredményeit a: Voyage pittoresqne de la Gréce (1780-1824, 3 köt., 300 acélmetszettel) c. munkájában tette közzé, melynek révén a francia akadémiába jutott. Nemsokára követül küldték Konstantinápolyba, hol tanulmányait folytathatta, de Görögország iránt tanusított jó indulata miatt többször kellemetlenségbe keveredett. Midőn a francia forradom kitört és a királyság megbukott, C. vonakodott a köztársaságot elismerni és diplomáciai jelentéseit XVI. Lajos emigrált testvéréhez küldötte. Ilyen jegyzék a Rajna mentén harcoló francia hadsereg kezébe került és erre a kormány elrendelte C. elfogatását, mely elől azonban Oroszországba menekült, h II. Katalin kegyesen fogadta. I. Pál cár pedig orosz tanácsosnak, műakadémiai igazgatónak és császári levéltárnoknak nevezte ki. I. Sándor trónralépése után (1801) Franciaországba tért vissza, hol kizárólag a tudományoknak élt. Sok fiatal tudóst buzdított és pártfogolt. A restauráció után Franciaország pairjévé és államminiszterré nevezték ki. Nagybecsü régiség-gyüjteményét a Louvre-muzeummal egyesítették. Voyage pittoresque c. munkájának ujabb kiadását Miller és Hase rendezték sajtó alá (Páris 1840-1842). V. ö. Choiseul-Gouffier, La France en Orient (1887); Grosjean, La mission de Sémonville á Constantinople (1888). Grande Encyl. XI. 207. Danbigny M. E., Ch. et la France d'outre mer. (1892 2 köt.).