(csehül: Chocen), város Csehországban, Hohenmauth ker. kapitányságban, az Adler mellett, 3896 lak., vászonszövéssel, gép-, és sörgyártással, 2 műmalommal.
A francia forradalom idejében a királyság védelmére kelt parasztok neve, mely név első vezérüktől, Cottereau Jánostól származott, ki csempész volt, s ekkor kapta a C. melléknevet (Chat huant a. m. huhogó bagoly). Cottereau 1792. egy felkelő csapat élén kezdte meg a harcot a köztársaság ellen és 1793. a vendéeiekkel egyesült miért aztán ezeket is C.-nak hivták. Cadoudal és Puisay gróf is hozzája csatlakozott. Vitézül és meglehetős sikerrel folytatta a guerillaharcot, amellett azonban emberei sokat raboltak és pusztítottak. Cottereau halála után, ki 1794 febr. 2. Beaufort mellett esett el, a vakmerő Désoteux (másnéven Cormatin) vezényelte a C.-kat. A konvent egy ideig tárgyalásokat folytatott vele, valamint Charette de la Contrie-val és 1796 ápril 9. Mabilaisban szerződésre lépett velök, melynek értelmében a C.-ok leteszik a fegyvert és a köztársaságot elismerik; de egyik fél sem tartotta meg ezt a szerződést,. s habár Cormatint nemsokára elfogták mindazonáltal Cadoudal György és Scépaux ujból annyira lelkesítették a fölkelőket, hogy számuk 10,000-re szaporodott. S midőn végre 1795 jun. Puisaye angolokból és emigránsokból álló csapattal Franciaország partján kikötött, a lázadás gyorsan elterjedt, de sikert a vezérek egyenetlensége miatt még sem arattak. Hoche köztársasági tábornok a C. támadását visszaverte és a szétszórt csapatokat külön-külön megsemmisítette. A legtöbben Quiberon félszigetére menekültek, hol aztán jul. 20. tönkrementek.
Vezéreik, ugymint Vieuville, Sérent és mások elestek Scépeaux és Cadoudal György kénytelenek voltak magukat megadni, Frotté Angliába, Puisaye pedig Amerikába menekült. 1799-ben még egyszer életre ébredtek midőn Frotté, Cadoudal, Bourmont stb. vezérek, angol segéllyel ujra szervezték és hadaik már-már Versaillesig hatoltak. De brumaire 18-ika véget vetett e felkelésnek. Az első konzul ugyanis Brune tábornokot küldte ellenük a Loire mellékére, ki a Ch.-at rövid idő alatt szétszórta, és vezetőiknek kegyelmet biztosított, a makacs Frotté kivételével, kit agyonlőttek. 1814 és 1815. a Loire mindkét partján egyidőben még egyszer fölkelésre került de a császárság bukása és a királyság helyreállítása után a lázadás magától aludt el. A C. vezéreit a Bourbonok tábornokokká és alezredesekké léptették elő, többen közülök még a pairi rangot is nyerték. V. ö Kérigant, Les Ch. (Páris 1882); Le Frégeoliere, Émigration et chouannerie (Páris 1882); G. de Cadoudal, G. Cadoudal et la chouannerie (1887); Sylvanecte, Profils vendéens (1887). Moulin M., Memoires sur la C. normande. (Paris 1893. L. még Vendée.
1. János Lajos, német orvos, szül. Drezdában 1791., megh. 1861. Doktorrá 1818-ban avatták. Előbb gyakorló orvos volt, majd tanárrá és később az orvosi akadémia igazgatójává neveztetett ki. Drezdában 1844. a szász belügyminisztériumnak orvosi előadójává lett. Művéi: Lehrbuch der speciellen Pathologie und Therapie des Menschen; Vorlesungen über Kranioskopie; Handbuch der Bücherkunde für ältere Medicin; Bibliotheca medico-historica.
2. C. Lajos Tivadar, német építész és építészeti festő szül. Drezdában 1827 jul. 18. Ő tőle valók a drezdai udvari szinház és az ugyanottani királyi palota fegyvertermének falfestményei. 1868 udvari festővé nevezték ki.
Adolf Gusztáv, francia zenei iró szül. Havreban 1819. ápr. 16. megh. Párisban 1886 jan. 30. 1840-60. mint zenetanár Amerikában élt, azután Párisba ment, hol a konzervatorium hangszergyüjteménye őrévé nevezték ki. Munkái: Histoire de la musique au XIV-XVIII siecle (1864); Histoire de la musique dramatique en France (1873); Le musée du conservatoire dé musique (1875).
Kálmán, zeneszerző és zongoravirtuóz, született Szarvason 1852 jan. 18. A zenetanulást atyjánál, C. Zsigmond érdemes, jubilált tanító- és jeles orgonajátszónál kezdte s Dlhányi Zs. és Benka Gy. gimn. tanárainál folytatta. Az egyetem bölcsészeti fakultását csak egy éven át hallgatta, egyidejüleg a konzervatóriumra is beiratkozott. Tanulmányai befejeztével egy évet Saint-Genois grófi háznál mint zongoratanító Bécsben és Badenben töltött; ekkoriban (1874) jelentek meg első zongoraművei. Katonai önkénytes-éve után 1876. Bécsben a Horak-féle zongoraiskolákban nyert tanári állást, a zenei államvizsgálat kiálltával pedig felsőbb jóváhagyással, ugyanez intézet belvárosi uj fiókjának felelős igazgatásával bizatott meg. 13 évi szolgálata után a budapesti kir. orsz. zeneakadémiához neveztetett ki az Erkel Ferenc nyugdijazásával megüresült zongoratanári székre; a zongoratanár-képző intézetnek pedig, megalapításakor (1891) vezető tanárává lett.- Könyve: A zongorajáték tanmódszere (1892); zeneművei mind zongorára: Aphorismen (5 scherzi). Gnomenkampf (Concert-Paraphrase). Magyar táncok (4 kézre; 2 füzet, számos kiadást ért). Nagy szonáta (E dur). Magyar hangulatképek. Nocturne et imprompiu burlesque. Románc és rondo (hegedü és zong.) Humoreske. Magyar rhapsodia. Nagy zongora-trio. Tavaszi jelenetek. Pusztai képek. Öt zenekép. Csárdai jelenet (4 kézre).
1. folyó É.-Karolina Északamerikai államban, a Rottaway és Meherrin egyesüléséből ered és az Albemarle-soundba torkollik. 2. County É.-Karolinában, 690 km2 területtel, 6450 lak., Edenton székhellyel.
a. m. chi-rho, e két görög betü X és P összetételéből keletkezett jel: mely mint Krisztus nevének kezdőbetüje, Krisztus szimboluma gyanánt szolgált.
Mihály, tót iró, szül. 1825. Teologiát végzett.. 1851 óta felszentelt kat. pap; ez idő szerint esperes-plébános Szent-Kereszten (Bars m.) Moyzes püspök megbízásából 1852 óta több éven át szerkesztője volt a Cyrill és Method c. tót lapnak s mint ilyen heves vitákat küzdött a bécsi minisztérium által a tótokra oktroyálni kivánt csehtót irodalmi nyelv érdekében. A turóc-szent-mártoni Matica tót irodalmi társulat bezártáig ennek titkára volt. Egyházi, politikai, történelmi és irodalomtörténeti cikkei jelentek meg.
(gör.-lat.) a. m. jóslatmagyarázó; innen chresmologia, jóslás, jövendölés.
l. Chrétien de Troyes.