(lat.). Igy nevezik azon hengerded, rendesen kétfülü bronzvedreket, melyek bizonyos számu párhuzamosan körülfutó domboru bordával vannak diszítve. Nálunk rendesen sodronyos C.-nak nevezik őket, s az u. n. hallstatti kultura maradványai. Vékony bronzpléhből vannak készítve. Füleik rendesen félköralaku, sokszor csavart drótból készült fogantyuk, melyek a nyilásra nittolt hurkokba vannak akasztva. Ezen edények oly annyira jellegzetesek és annyira elütnek minden más bronzedénytől, hogy egy pillantás meggyőz arról, mikép ezek mind egy és ugyanazon civilizáció maradványai s ilyen formán földrajzi elterjedésük egyuttal azon népnek elterjedése és vándorlási utja felől is felvilágosítást nyujt, amely azokat készítette. Csak az a kérdés, hogy mely népnek tulajdonítandók. Bertrand a galatáknak, vagy galloknak tulajdonítja őket, kik aztán a Duna völgyén keresztül terjesztették volna el előbb Németországban, aztán Itáliában. Az ujabbi kutatások e vándorlásnak éppen megfordított utját mutatták ki. Már Gozzadini ugy találja, hogy ezen edények gyártásának középpontja Bologna környéke, tehát éppen Itália a kiinduló pont s onnan terjedt el aztán észak felé, még pedig mint Mortillet hiszi, azon kereskedők utján, kik az ezen korszakban különösen kedvelt borostyán felkeresése végett a balti és az északi tenger partjáig elkalandoztak. És csakugyan az eddig ismert C. közül, melyeknek száma mintegy százra tehető, negyvenöt darab, tehát csaknem fele a bolognai, négy pedig a vele szomszédos hercegségekből került napfényre. Magában Bolognában (Certosa, San-Paolo és egy közkertben) harminhatot leltek: egyet Monteveglióban, hármat Marzabottóban, hármat Ramonteban, egyet Toianó és egyet Bagnarolában. Ugyancsak felső Olaszországban, tehát szinte Bologna környékén, találtak egyet a pármai, egyet a modenai, egyet az estei s egyet a riminii hercegségben.
[ÁBRA] Cista.
De kettő Dél-olaszországból is ismeretes, még pedig egy, bár ismeretlen lelőhelyről, a nápolyi muzeumban, egy pedig Nocerában. Dél-Olaszországnak pedig csakugyan nincs a galatákhoz semmi köze. Felső-Olaszországból kiindulva aztán kettős utat követ a borostyánkereskedés és vele a ciszták elterjedése is. Az egyik ut a Duna völgye, melyből a Visztula, Odera, Elbe és Weser völgyébe ágazik az ut s melyen keresztül eljut Caverzanoba, hol hármat, Tirolba, hol Moritzing mellett egyet, Salzburgba, hol Hallstatt mellett hatot, hazánkba, hol a tolnamegyei Kurdon tizenkettőt találtak, melyből 9 darabot Apponyi Sándor gr. a m. n. muzeumnak ajándékozott; továbbá Lengyelországba, hol Kalisch mellett egyet, Posenbe, hol Primendorf mellett egyet, Hannoverbe, hol ötöt és pedig egyet Nienburg, négyet Luttum mellett, s végre Holsteinba, hol egyet Meyenburg, egyet pedig a Lübeck melletti Pansdorfon találtak, mely utóbbi a legészakibb lelőhely. A másik ut a Rajna völgyén vezet keresztül s ezen át jutottak e ciszták egyrészt Svájcba, másrészt Franciaországba és Belgiumba.
Szerzetes rend, szt. Benedek (l. o.) rendjének egyik ága, melynek keletkezésére alkalmul szolgált, hogy szt. Benedek rendjét az eredeti fegyelemre és szellemre visszavezesse. Ő 1098 márc. 20 rendtársával - Citeauxban (innét e név) Dijon vidékén, telepedett le, egy elhagyatott, zord helyen, hogy itt a világtól egészen elzárva, annál könnyebben követhessék mindenben szt. Benedek szabályzatát. Szt. Róbertnek egy év mulva fensőbb rendeletre vissza kellett térnie Molesmebe, az ott maradt szerzetesek sürgetésére; s utána szt. Alberik vette át az uj telepítvény kormányzatát, ki alatt az önálló rend kifejlődésére határozott lépések tétettek.
[ÁBRA] Zirci egyes. cisztercit. rend 1135.
Egy ideiglenes szabályzat (Instituta monachorum Cisterciensium de Molismo venientium), a ruházat szinének megváltoztatása (fehér öltöny, barna, később fekete skapuláréval) és II. Paschal pápától (1100 ápr. 18.) nyert védelmi levél: ezek voltak az önálló fejlődés alapjai. A teljes szervezést az új rend a következő apát, szt. István (Harding István, angol) alatt nyerte az u. n. Carta Caritatis szabályzattal, 1119-ben.
[ÁBRA] Szt.-gotthárdi ciszterc. rend 1183.
Ugyancsak ezen apát alatt - és pedig éppen a legválságosabb időben - következett be az uj rend fölvirágzása, leginkább azáltal, hogy szt. Bernát 30 társával a rendbe lépett, és hatalmas egyéniségével annak az egész keresztény világban nevet és dicsőséget szerzett, és belső életét is századokra megszentelte. Csakhamar 4 ujabb apátság keletkezett Citeauxból: La Ferté (1113), Pontigny (1114), Clairvaux (1115), melynek szt. Bernát lett apátja, és Morimond (1115), és ezen apátságokból, mint Citeaux főhajtásaiból eredtek a többiek, oly rohamosan, hogy szt. Bernát élete végén (1153) már 343 kolostor volt, elterjedve az egész világon; a XIV. sz.-ban pedig az összes férfi- és női cisztercita kolostorok száma körülbelül 1800-ra emelkedett. Az említett «carta caritatis» által megalapított szervezet a legbölcsebb kontituciók egyike, mely egyrészt a tökéletes centralizációt viszi keresztül, másrészt az egyensúlyozó erőkről okosan gondoskodik: a cisteauxi apát az összes apátságok feje (abbas generalis), a 4 másik említett anya-kolostor apátja a belőle származott kolostorok főapátja. Citeauxban minden évben tanácskozás (capitulum) tartatik, melyen minden apát köteles megjelenni. A cisteauxi apát legfőbb hatalmának ellensulyozója egyrészt a másik négy főapát, és ezen káptalan, mely szükség esetében a generalis fölött itélt, sőt azt le is tette. A ciszterciták a művelődés legkülönbözőbb ágaiban szereztek maguknak érdemeket. Legfőbb érdemük és a kulturára legkihatóbb működésük az ökonomia terén van; érdemeket szereztek azonkivül mint hithirdetők (Keleti Poroszhon germanizálása), mint tanítók (Páris-, Metz-, Toulouse-, Würzburg-, Oxfordban stb. voltak hires bölcseleti és teologiai intézeteik), mint zenészek s még inkább mint építészek, e téren a gót izlésnek következetes, szakavatott művelői voltak.
Magyarországban az első C. kolostor 1142-ben épült: Cikádor (a mai Cikó, Tolna vármegyében), és III. Béla, valamint utódjai, különösen Imre király buzgólkodtak a C. rendnek elterjesztésén hazánkban; az előbbi alapította Pilis, Pásztó, Szt.-Gotthárd, az utóbbi Zirc, mai napig fenálló egyesített apátságokat. A hanyatlás jelei a XIV. sz. vége felé kezdenek mutatkozni, és belvillongások folytán az egységes test, éppen nagy kiterjedésénél fogva, darabokra foszlik, önálló kongregációk alakúlnak. A rend mai állása: Európában van 72 férfi- és 110 női, Ázsiában 3 férfi-, Afrikában 2 férfi- és 2 női, Amerikában 4 férfi- és 2 női-, Ausztráliában 1 férfi C. kolostor; tehát összesen 82 férfikolostor 3869 szerzetessel és 114 női C. kolostor 3270 szerzetesnővel. Összesen 196 kolostor 7139 szerzetessel. Ezek háromfélekép alkalmazzák az eredeti szabályzatot: közönséges, közép és eredeti szigorában (communis, mediae és trictae observantiae); ez utóbbiakhoz tartoznak nagyobb részt a trappisták. - A női cisztercita szerzetesek eredete bizonytalan. Némelyek szerint szt. Bernát nővére, szt. Humbelina, mások szerint maga szt. Bernát alapította; helyesebben szt. István mondható az alapítónak, ki 1125. Tart-ban, Dijon mellett, a szt. Benedek-rendi Jully kolostorból telepített le szerzetesnőket és az uj telepítvényt Cisteauxból vett szabályzattal látta el. (A forrásokat összegyüjtve l. Dr. Leop. Janauschek Der Cist. Orden. Brünn 1884. - Magyarországra nézve Békefi Bemig dr. A zirci, pilisi, pásztói és szt.-Gotthardi ciszt. apátságok története, Pécs 1891. - A mai állapotra nézve Cist. Chronik, 1892. évf.).
(gör.), hugyhólyagtükör. Olyan sebészeti vizsgáló eszköz, mellyel a hugyhólyag belsejét megvilágítás mellett megvizsgálhatjuk. Hengeralaku 8-10 cm. átmérőjü, mintegy 25 cm. hosszu fémcső, melynek belseje feketített s melybe külső végén alkalmas módon fényt vetünk be, hogy a hólyagban levő végén a hólyag belső felszinét megszemlélhessük s annak esetleges betegségeit (daganatok, idegen testeket, fekélyeket stb.) felismerhessük. Ujabban belső végébe apró villamos izzólámpácska van beforrasztva, mely a tükör külső végén levő áramvezetők zárása által világít, s így a megtekintést tökéletesebbé teszi.
fellegvár. A várban v. nagy városban létező, önállóan, tehát a vár v. város elvesztése után is sikerrel megvédhető erőd, amely katonailag az ellenség hatalmába került vár helyőrségének menedékhelyül szolgál, rendőrileg pedig: városok polgárságának forradalmi felkelését nehezbíti v. meg akadályozza. A C.-t közönségesen a vár v. város felett uralkodó magaslatra épitik s a háztömbektől széles sík - az esplanade - által választják el. A C. ujabbkori erődítéseknél már ritkábban látható.
a rekesz-rendszer szerint épített vértes hajó, mely hosszában a hajófenéktől a felső fedélzetig érő, haránt fekvő, erős és vizmentes páncélfalazatok által több részre van osztva. A hajónak legvitálisabb részei, u. m. a gép, a nehéz ágyuk forgatható tornyai stb. erős páncélfalak által vannak védve, hasonlóképen a középkaliberü ágyuk felállítására szolgáló és elkülönített hely is, amelyet citadellának neveznek, és amelytől, tekintettel az ágyuüteg mikénti elhelyezésére és a lövegek elleni megvédésére, a hajó elnevezését kapja. A hajónak többi része vagy egészen páncél nélküli, vagy csak vékony páncél-lemezekkel van borítva. Ilyen hajók az osztrák-magyar «Kronprinz Erzh. Rudolf», az angol «Inflexible» «Agamemnon», az olasz «Duilo» «Dandolo» stb. csatahajók.
(röv. c. l., lat.) a. m. az idézett helyen (könyvben).
(lat.) a. m. a megidézett.
(franc.) a. m. ó-város, vagyis a város legrégibb része, mely körül, a város későbbi részei - a külső városrészek - sorakoznak. A C. p. o. Páris városa közepében fekvő nagyobbik Szajna-sziget, melyen a Notre Dame templom, az igazságügyi palota, a kórház épült. London legrégibb részének neve - a «City» - szintén a C. szóból származik.
(ejtsd: szitó), Saint-Nicolas-les-C. községhez tartozó tanya. Egykoron a helyén híres apátság állott, melyet 1098. I. Eudes, Burgundia hercege és Róbert molesmei apát alapítottak. Hatásköre 1800 szerzetes- és 1500 apáca-klastromra terjedt ki. A francia forradalomban lerombolt apátságban temetkeztek az első burgundiai hercegek. V. ö. Lenain: Essais de l'histoire de l'ordre de C. 1696.
egy kis, 1/2 méter hosszu és 1/4 méter széles, húros hangszer, húrjainak száma 43-42, melyek egy sík hangszekrény fölé vannak feszítve, ezek közül 5 darab, az úgynevezett fogó húrok, a következően vannak hangolva:
A többi húrok hangolása a következő:
Magas basszus húrok
Mély basszus húrok
Kontra húrok
Vannak azonban ettől eltérő hangolások is. A játszó a húrokat ujjaival pengeti. Mivel azelőtt ugy is játszották ezen hangszert, hogy azt plektrummal pengették, vagyis inkább ütötték: ezen okból ütő C.-nak nevezték el. Az ütő C.-kat nagyobb alakban és mélyebb hangolattal is szerkesztették, s akkor elegia-C.-knak nevezték. Különleges faja az u. n. vonós C., ennél 4 húr magasabban van felfeszítve, ugy hogy azokat vonóval is lehet hangoztatni. A vonós C. három különböző nagyságban készül és pedig mint diszkant-, alt- és basszus-C.; alakja különböző s többnyire hasonlít a Viola d'amour-hoz.