kisközség Ugoca vm. tiszántúli j.-ban, (1891) 1002 magyar lakossal.
(lat. ventum), profil valamely párkányban, melynek az az eredeti rendeltetése, hogy az esővizet az épület falain végigfolyni ne engedje, hanem azt a falszintől minél távolabb elvezesse.
szükebb - rendesen három láb széles - köz két szomszédház között. A régebbi építkezési módok ugyanis megengedték, hogy két szomszédház úgy is épülhet, hogy a tetővizet mindegyik a szomszédja felé folyassa; de ez esetben egy 3 láb széles közt - a C.-t - kellett a szomszédos épületek között hagyni, hogy az összegyülemlett víz kártevés nélkül elmehessen. Ez az építkezés azonban nagy területveszteséggel járván, jelenleg már csak kisebb városokban, falukban használatos.
cserép, zsindely és palafödés legalsó sora, mely az ereszt szegélyezi. Cserépfödésnél a C. rendesen kettős.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. pesti alsó j.-ban, a Csepel-szigeten (l. o.), (1891) 2246 német és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Hajdan igen nevezetes hely volt; Árpád fejedelemnek királyi laka volt a község táján, ahol némi romok most is látszanak. II. Lajos idejében C. még város volt, a törökök ideje után (1690) lakatlan volt. Most a sziget legszebb községe.
a Duna egyik nagy szigete, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegyében, közvetlenül Budapesten alul; a Dunának promontori és soroksári ága (utóbbi gáttal elzárva) fogja körül az É-ról D-re hosszan elnyuló szigetet, melynek hossza 48, szélessége 3-9 km., területe 257,11 km2. A szigetet övező mindkét Dunaágban összesen még 14 kisebb sziget van, köztük legnagyobb a Dömsöd melletti somlyói sziget (241 ha.) és a Tétény melletti Háros-sziget. A C. földje alacsony fekvésü (99-112 m.) lapály, melyen szántóföldek s szőllők kiterjedt homoktalajjal váltakoznak; bár a homok megkötésére sok történik, ez mégis sok helyen a futóhomok jellegét vette fel s 16 méterig emelkedő s egyenközü sorokban feltorlaszolt buckákat képez. Alacsony fekvésénél fogva a sziget a helyenként emelt töltések dacára a Duna áradásaitól sokat szenved; a Duna vize táplálja a sziget nehány erét és tavacskáját; ezek ágai oly vizvonalaknak, melyek régente egy kis szigetet különítettek el a C.-től, ma azonban a nagy szigettel már összeolvadtak. Nagyobb erdők a sziget Ny-i és DNy-i oldalán vannak. Érdekes a homokbuckák növényzete, festői a Dunapart és főleg a holt Dunaág növényzete; a part mentében egész náderdők húzódnak. A C.-en jelenleg 10 község van, összesen (1891) 18 950 lakossal, közte 11 476 magyar, 5195 német és 2170 szerb; valamennyi község a pesti alsó járásba tartozik s közülök legnépesebb Ráckeve 5861, Sziget-Szt.-Miklós 2738, Csepel 2246 és Tököl 2017 lakossal. A budapest-soroksár-haraszti vicinális vasutat 1891. Sziget-Szt.-Mikló-ig építették ki.
A C.-en korán telepedett meg az ember. A szigeten felfedezett őskori temetők igazolják, hogy már a történelemelőtti korban is laktak rajta; számos római régiség arról tanuskodik, hogy a rómaiaknak is volt telepük rajta. Hagyományaink szerint a beköltözködő magyarok, közvetlenül a Zalán fölött aratott győzelem után, itt pihentek meg s Árpád itt építette első lakát; a sziget Árpád lovászmesterétől C. vagy Sepeltől nyerte nevét. Árpád szivesen mulatott itt s itt született fia Zoltán is. Később is királyaink kedvelt mulatóhelye maradt s a mohácsi vészig a királynék nászajándékát képezte. Oláh Miklós leirása szerint a C. bővelkedett vadban, erdőkben, szőllőkben s más terményekben. A mohácsi vész után a törökök a lakosság legnagyobb részét kipusztították. Ekkor Esterházy István birtokába került a sziget, kitől 1695. Heiszler tábornok 25 000 frton megvette; tőle 3 év mulva Savoyai Jenő herceg vette meg 85 000 frton, aki annyit tett a sziget emelésére, hogy róla Eugén-szigetnek is nevezték; ekkor nyerte a sziget szerb és sváb lakóit, kik közül a szerbek azonban máig nagyon megfogytak. Savoyai Jenő halála után III. Károly özvegye, Erzsébet vette meg, ennek halála után pedig Mária Terézia magának tartotta fenn és kezelését a magyar kamarára bízta. 1780. Mária Krisztina lett birtokosa, akinek halála után (1790) férje Albert szásztescheni herceg kezébe került. Halála után (1822) ismét a királyi családra szállott, mely most is bírja. 1848. szept. 30. Görgei Artur a szigeten, Lórén végeztette ki Zichy Ödön grófot, az ellenséggel folytatott benső viszonya miatt.
kisközség Somogy vm. tabi járásában, (1891) 1018 magyar lakossal.
Sándor, iró, szül. Somogymegyében 1828 febr. 2. 1851-1861. pápai tanár, 1861-ben veszprémmegyei jegyző volt, egy év mulva az egész tisztikarral együtt leköszönt, s azóta a magyar földhitelintézet ügyvédje. A 60-as években sok verset, elbeszélést, tárcát és értekezést irt s műfordításokat közölt a jelesebb hazai lapokban. Irt egy regényt is: Egy vörös kalap, mely elázott, Pápa 1860.
(növ.), l. Csiperke.
a mag elkülönítése a szártól; egyik neme végeztetik kézi cséppel vagy pedig gépekkel. L. Cséplőgépek.