Csermák

Antal, tkp. Cermak Edler von Luid und Rohans, hegedüvirtuóz és zeneszerző, szül. Csehországban 1771., megh. Veszprémben 1822 okt. 22. Élettörténete igen regényes; állítják hogy Illésházy István gróf trencséni főispánnak egy előkelő cseh nemes hölgytől született törvénytelen fia volt. Mint hegedü-virtuóz nyilvánosan először Bécsben 1798. lépett fel, hol játékát nagy tetszéssel fogadták. Művészi előadása a francia köztársaság akkori követét (Bernadotte, későbbi svéd királyt) annyira meglepte, hogy Párisba akarta magával elvinni, de C. ez ajánlatot nem fogadta el, hanem Illésházy gróffal Magyarországba jött, hol egyideig a pozsonyi s a pesti német szinházaknál mint versenymester szerepelt. (1799-1800). Ez ideig a magyar zenéről még mit se tudott, de midőn Gödöllőn Grassalkovich hercegnél egy estély alkalmával Biharit hallotta játszani, könnyekre fakadt és e perctől fogva búcsút mondva a német zene muzsájának, egész lélekkel a magyar zene megtanulására adta magát, Lavotta Jánost választván tanárául. Igen jeles és képzett zenész lévén, nemsokára saját, magyar műveivel lépett a közönség elé. A magyar arisztokrácia vetélkedett egymással, hogy ki nyerhesse meg estélyeire. Egerben, ahová az érsek meghivására ment, szerelmes lett egy, a magasabb körökhöz tartozó fiatal hölgybe, ki vallomását eleinte hidegen fogadta, de később mégis bizonytalan reménnyel kecsegtette őt. C. most Nolly János földbirtokos barátjához ment Zemplénmegyébe s ott 4 évet töltött óriási szorgalom közt; világhirre akart szert tenni, hogy az imádott nőhöz méltóvá tegye magát. Ez időben érte el mint hegedűs művészetének csúcspontját, valamint a legszebb műveit is ekkor irta. E négy év elteltével nyilvánosan fellépett és oly sikerrel, hogy hire napról-napra növekedett. Öntudatos büszkeségében ujból szerelme tárgyához közeledett, de most határozottan vissza lett utasítva. E csapás végkép lesujtotta; egészen elhagyta magát, búskomor és végre csendes őrült lett. Ez állapotban faluról-falura járt, játszott a betevő falatért s csak a borban talált vigasztalást. Hébe-hóba bevetődött valamely nagyobb városba is; igy nehányszor Veszprémben Ruzsicska Ignác templomi karnagynál is megfordult, ki fiatalkori barátja volt. De maradása nem volt sehol. Csak mikor kedves hegedűjén játszott, mutatkozott még elméjének egy-egy felvillanása; ilyenkor gyönyörüen játszott szebbnél szebb dallamokat. Igen sok művét hallás után kótázta le ilyenkor Ruzsicska, amelyeket később Magyar nóták Veszprém vármegyéből 14 fogásban (füzetben) cim alatt ki is adott. C.-n bolygásában mindinkább erőt vett az őrültség, mig végre testileg-lelkileg megtörve, meghalt. A veszprémi temetőben van eltemetve. Mint hegedűvirtuóz, két magyar kortársát, Lavottát és Biharit túlszárnyalta, mint zeneszerző azonban nem vetekedhetett velök. Zeneszerzeményei dallamosak és fülbeszámók voltak ugyan, de a magyar jelleg igen gyakran csak a túlságos cikornya alkalmazása által nyilvánult bennök. Egy ujítása azonban fennmaradt: a «Lass»ú után következő «Friss», vagy mint ő nevezte «Friska». Ezt ő alkalmazta először. Szerzeményeinek száma mintegy 70-80 különféle fajtáju zenedarab. Irt: «Hallgató magyar»-t, «Dobozó-táncokat», «Magyar táncokat», «Verbunkosokat», «Lakadalmas táncokat» és egy nagyobb szabásu zeneművet, melynek cime: Az intézett veszedelem vagy Hazaszeretete nemzeti muzsikára, melyeket Fortepianóra és hegedűre alázatosan ajánlja az Magyar nemességnek Csermak Antal 1809. esztendőbe. Zenés csatakép volt ez az inszurgensek hasznaira. Szerzeményeinek nagyobb részét kiadták még: Nemzeti magyar táncok cim alatt 4 füzetben 1810. Lichl cég Pesten; négy kézre átirva Gróf Fáy István 1847. és Káldy Gyula 1890. Régi magyar zenekincsei cimü gyüjteményében.

Csermely

vizfolyás, mely a pataktól leginkább abban különbözik, hogy a száraz évszakokban teljesen kiapad; az értől pedig medrének nagyobb és kialakultabb volta különbözteti meg.

Csermelybürök

(növ., korsóka Gönczynél, Berula Koch) ernyős, vizi, gyakran csermelyek mentén növő többnyári fű, egyszer szárnyalt levéllel, sok sugáru ernyővel, sokvirágu ernyőcskével és fehér virágokkal. Gyakran a Sium-mal (l. Békakorsó) egyesítik, de a gyümölcs szerkezete más. A B. angustifolia L. narkotikus csipős, de a fiatal, tojásdad v. lándsás levélkéit ecettel és olajjal felkészítve salátául eszik.

Csermelyciprus

(növ., Myricaria Desv., pamutciprus, átánfa Diósz.), a tamariskafélék havasvölgyi ciprustermetü cserjéje, 4 fajjal Európában, Közép-Ázsiában meg a Himalaján. Hazánkban a M. Germanica L. terem, 1-21/2 m. magas, bokrosan nő, vesszős ágait az apró deresszinü levelek sűrüen elborítják. Rózsaszin virága hosszu ágtetőző füzérré alakul. Kertben cserjecsoportok diszeiül ültetik; cserzősav tartalmu, balzsamos illatu kérge ezelőtt officinális volt.

Csermelyi

Sándor, eredeti nevén De Rivo, a magyar jelzálog-hitelbank gazdasági tanácsosa, szül. Érden 1834 jul. 10. Iskoláit Szombathelyen és Sopronban végezte. Az 50-es és 60-as években verseket irt különböző lapokba. Önálló munkái: Hegyháti dalok (Pest 1857); Lyrai költemények (Bécs 1888); C. ujabb versei (Pest 1853).

Csermelyvölgy

a Csermely-patak kies völgye Abauj-Torna vmegyében, Kassa közelében, benne Michalik Lajos papirgyára, mely 15-1800 q.iró és csomagolópapirost képes évenként előállítani.

Csermirtusz

(növ., bőrfa, bőrbokor, Coriaria L.), a terebinthaceáknak v. a szabadszirmuak külön választott családjának (Coriariaceae) cserjéje, négyszögletü, gyakran kacskaringódzó ágakkal, átellenes egyszerü levelekkel, apró fürtös v. magános virágokkal, bogyónemü mirigyes gyümölccsel. A C. myrtifolia L. egész 11/4 méter magas cserje, Európa déli és Afrika északi részén honos; levele hosszas, lándsás, virága egyenkint v. páronkint a levél tövében áll. Valamennyi része, de főleg a levele meg a gyümölcse narkotikus-mérges. Diszcserjének is ültetik (télre le kell takarni), s bőséges tannin tartalma miatt cserzőnek és fekete festéknek használják. A C. sarmentosa Forst. ujzélandi; bogyója fénylő fekete; a leve sötétpiros és nagyon jóizü. Magva mérges, ezért evés előtt vigyázva eltávolítják. A C. nepalensis Wall. Himalaján honos, valamennyi része nagyobb mint a C. myrtifoliáé; diszbokor, a magva állítólag nem mérges. A C. ruscifolia L. pérui, ugy használják, mint a C. myrtifoliát. A C. thymifolia uj-granadai; leve pirosas, de hamar megfeketedik s kitünő ténta lesz belőle, a spanyolok idejében minden hivatalos iratot ezzel kellett irni.

Csermirtuszfélék

(növ., Coriariacee), a kétsziküek szabadszirmuinak családja, a Malpighia- és Polygalafélék rokonságából s a vadgesztenye-képüek rendjéből, ötöstagu virágszerkezettel; a szirom pikkelyalaku és husos. Többnyire délamerikai cserje (7 faj tartozik ide), bőséges cserzősav tartalom v. a méreg tünteti ki. Európában csak egy faja van.

Csermő

hajdan Csermely, 1. nagyközség Arad vmegye borosjenői járásában, (1891) 2746 oláh és magyar lalk., vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral; gőzmalommal.

Cserna

1. kisközség Hunyad vmegye hunyadi j.-ban, (1891) 142 oláh és magyar lakossal. Hajdan Feketehegy volt a neve. Itt V. Istvánnak mint királyi hercegnek csatája volt az őt üldöző nádorral. - 2. C., folyócska Krassó-Szörény vmegyében, ered Romániában, a Szturul és Girdomán-hegyek D-i oldalán, majd az ország határát képezi; utóbb egészen magyar földre lép s azon regényes völgyszorost képezi, melyben Herkules-fürdő fekszik. Pecseneskán alul jobb felől felvéve a Bela-Rékát (l. o.), eddigi DNy. irányából D. felé fordul s Ó-Orsován alul a Koronakápolna közelében a Dunába ömlik. Jelentékenyebb mellékvize nincs. A C. partjain már a rómaiak korában Tierna vagy Tserna nevü város állott. A XV. és XVI. sz.-ban Csorna nevü falu feküdt ott; róla vette a nevét Csornai család. A község utóbb eltünt. - 3. C., folyócska Hunyad vármegyében; a Maros baloldali mellékvize; a Pojána Ruszka hegységben, a Ruszka-csúcs keleti tövében fakad s eleintén K-nek folyik Csolnakos községig, innen ÉK-nek fordul s Déván felül, Harróval szemben a Marosba ömlik. Hossza mintegy 70 km.


Kezdőlap

˙