(növ., Glycyrrhiza Plin., Tourn., Liquiritia Pers., higviric, likric, v. likviric, «édes gyökér», édesfa), többnyári gyökerü, vitorlásvirágu kóró, 12 faja Afrika kivételével a földkerekségen elszórva, Európában dél felé (hazánkban 3-4 faj) terem. Gyökerében cukor van feloldódva, azért édes, a latin neve is ezt jelenti. Csónakját két hegyes szirom alkotja. A G. glabra L. 1,25-2 m. magas, szárnyas levelének levélkéje tojásdad, a visszája ragadós. Virágfüzérje nyeles, kurtább mint a levél, kurta hüvelye meztelen. Jun., jul. pirosan virágzik; Európa D. részén meg a mediterrán vidékén honos, de néhol p. Bamberg körül nagy mértékben termesztik. Gyökere ujjnyi vastagságu, mindig szép sárga, tartalma (rokon fajaival együtt) a kesernyés-édes glycosid vagyis glycyrrhizin. Ebből lesz főzés és besürítés folytán a medvecukornedv (édesfanedv, likric- v. lakricnedv, succus liquiritae). A G. echinata L. (ednámkóró) hüvelye tüskésszúrós, Európa délkeleti részén, hazánkban és Oroszországban gyakori, a Tiszántúl nedvesebb helyein nagy területeket elborít s flóránkban nagyon jellemző massza vegetációval jelentkezik. Frissében a jószág megeszi, de később bántatlan marad, kórós, s a gyümölcse a jószág száját megsérti. Az Aldunánál var. adenocarpa Borb. fajtája is van, vagyis a gyümölcs tüskéi közé nyeles mirigyek keverednek. A G. echinátából ered az orosz C.-nedv (radix liquiritie Rossice). A Gl. glandulifera W. et Kit. hazánkban, Európa Dk-i részen és a Kaukázusban terem.
(Lepisma saccharina L.), az ugrófarku rovarok (Thysanura) rendjébe tartozó rovarfaj; háta ezüstfehér, pikkelyes, hasa sárgás; csápjai és lábai sárgásak; szárnyai nincsenek; 8 cm. hosszu. Nálunk a lakásokban igen közönséges s különösen kedveli a cukrot és lisztet, de más anyagokat is fogyaszt. Kiválóan kedveli a poros lakásokat, ritkán szellőztetett könyvtárakat. Nagy kárt azonban nem okoz.
(növ.), l. Laminaria.
(növ., Saccharum L.), a pázsitfélék génusza, magas nádtermetü többnyári pázsitkóró, hosszu széles levelekkel, terjedelmes, dúsan elágazó ágboggal, kétvirágu, a tövén hosszu, fehér selyemszőrü füzérkékkel, de csak az egyik virág tökéletes. Mind a két földrész tropikus és szubtropikus vidékein 12 faja terem. A S. officinarum L. (igazi C., l. az iparnövények képén) többnyári, tarackoló, 11/2-4 m. magas, 21/2-5 cm. vastag száru növ. Bele laza, leves, édes; levele 1/2-11/2 m. hosszu, erős fehér főere van; piramis alaku virágboga 3-6 dm. hosszu. Hazája úgy látszik Khina és India, ahol emberemlékezet óta termesztik, amint azt a szanszkrit (sarkura), arab (sukhar) és persa (sakar) neve is igazolja. Ma vadon sehol se találni, de a déli szélesség 30° s az északi 31° közt mindenütt, D.-Amerikában még 1900 m. magasságban is, Európában csak Sziciliában meg Andaluziában termesztik. Fajtái 1. a S. violaceum Juss. szalmája meg a levele lilaszin. Különösen Ny.-Indiában leginkább rumnak termesztik. 2. A S. otahaitense Juss. lilaszin, sok a cukorja, valamennyi fajtánál erőteljesebb. Bougain ville Otahaitiból hozta az Antillákra, most főkép K.-Indiában termesztik. 3. A S. chinense Roxb. virágzata tojásdad, a szárát a levélhüvely borítja, leginkább Khinában termesztik.
A C. nedves földben nő, az ültetvényét kedvező körülmény közt 30 esztendeig lehet eredménnyel kihasználni, mert a kitelelő tarackja a szár levágása után kihajt s évenként uj hajtásokat bocsát.
[ÁBRA] A cukornád, jobbra a virágzatnak egy ága, balra 3 virág.
Amerika ültetvényeiben a C.-at dugványról szaporítják, melyet a C.-nak felsőbb s legkevesebb cukortartalmu részéből vágnak, de mindegyiken kell egy csomónak maradnia. Némely vidéken azonban a C. ültetvényt minden 4-5. esztendőben felujítják. Az aratás ideje az ültetvény kora szerint különböző, K.-Indiában ültetés után már 9. hónapra levágják, Amerikában a tősarjakat a 11-12. hónapra, a dugványokból felnőttet a 15. hónapra, néha még későbben is, de mindig virágzás előtt, midőn a belök leglevesebb. A C. hajtásait a tövön erre szánt nagy késsel vagdalják le, levelétől megtisztogatják, a tetejét szaporító dugványnak tartják meg, a szár többi részét pedig méternyi darabokra vagdalják, kévékbe kötik és sajtóba helyezik. L. Cukor.
(növ., Saguerus Rumph., Arénga Labill.), magas, vastag, gyűrűzött törzsü, néha heverő pálma, levélnyelét merev, fekete rostok, némelykor tüskék borítják. Levele szárnyas, levélkéi szálasak, a tövön gyakran karéjosak, a szinén sötét zöldek, a visszáján szennyes fehérek. A c. agáve módjára életben csak egyszer virágzik, csüngő füzérjét nagy, zöldes egylaki virágok alkotják. Leves zöld és gömbölyded bogyója hárommagu. Az indiai arcipelagus szigetein, K.-Indiában és K.-Afrikában is terem. Az A. (v. Gomutus) saccharifera Labill. (Saguerus saccharifer Blume, S. Rumpsii Roxb., gomuti-pálma, l. a pálmák képén) 10-30 m. magas fája a Szunda szigeteknek, de a szárazon s Réunion-on is ültetik. Főhaszna az a kellemes izü tiszta must, amely 9 éves korától a fiatal virágbuzogány lemetszéséből, ritkábban a törzs hasítékaiból bőségben folyik, mely megsűrítve fekete, pálma v. sagueer-cukor és szirup lesz, de könnyen erjedvén gyakran mint erős, gyorsan részegítő pálmabort (toddy v. sagueer) és a belőle desztillált bataviai arrakot isszák. Egy fából éveken át naponként 3-4 liter levet kapnak. Beléből szágó lesz. Cukorral befőzött éretlen gyümölcse meg a magva Kokhinkhinában csemege; de csonthéjas gyümölcsének leves húsa kolyan csipős, hogy tőle az ajak feldagad, sőt a viz, amelyben a gyümölcs rothadt, a bőrt égeti. A Molukki szigetek lakói a hollandokkal viselt háborúban még ezzel is küzdöttek ellenök. Leveléből káposztát főznek. A szalmaszál vastagságu levélnyél körül tekerődző fekete lószőrnemü, igen tartós fonalat goa- v. gomutirostnak, kittool (kittul), ejoo- v. ejuhnak nevezik. Ez a crin végétal főrésze s belőle zsinórt, vitorlát, horgonykötelet, seprőt stb., a levél nyeléből pedig irótollat, a makasszarok nyilat csinálnak v. házat fednek vele. A durvább roston pókháló-nemü gyenge anyag van; ezt mint csepüt és taplót használják. A C. fája (kittool) sötétbarna, fekete és aranyba csillogó hosszsávokkal. A pálmafáknak egyik legszebbike, legkeményebbike és legtartósabbika. Sokfélére felhasználják s leginkább Cejlonból és Kokhinkhinából szállítják. Az elhalt fa ellenben gyakran kiodvasodott üres, s vizvezető csőnek s más effélének alakítják. Több más faja a pálmaházak dísze.
(Beta vulgaris L.), növénytani leírását l. Cékla. A C.-nak igen sok változata ismeretes, melyeket a német és francia C.-ák csoportjába szokás osztani. Hazánkban mind a két főcsoportba tartozókat termesztik, az Alföldre jobbnak tapasztaltatik a francia, a nyugati megyékben a német répákat. A jó C. kivánatos tulajdonságai: súlya 1-1,5 kg.-nál nagyobb ne legyen, répája orsódad alaku legyen, gyökerei ne legyenek elágazók, feje kicsiny legyen, ne álljon ki a földből, húsa tömör legyen, ne tartalmazzon sok «nem cukrot», azaz idegen anyagokat, különösen sókat, mert minél több a nem cukor, annál kevesebb cukor értékesíthető a gyártásnál. A C. tenyészideje hosszu, szeptember végén, októberben érik, ezért ahol a fagyok már szeptemberben bekövetkeznek, a C. nem termelhető. A nagyon meleg klima alatt nem képződik elegendő cukor, ezért legjobban diszlik a mérsékelt klimáju, de elég meleg vidékeken. Legjobban diszlik a mélyrétegü, humusz- és mészdus termékeny vályogtalajon, de a könnyebb vályogon és az agyagon is termelhető, ha az altalaj megfelelő. Legtöbbször gabona után következik, ritkábban burgonya, bükköny és tengeri után. Rossz előveteménye a lóhere és a lucerna, utána leggyakrabban árpa következik. A C. sok kész tápanyagot szükségel, de azért istállótrágyába nem célszerü vetni, mert kevesebb lesz benne a cukor. A C. alá rendszerint használják a műtrágyákat és pedig a szuperfoszfátot és chilisalétromot. A C. alá a talajt ősszel mélyen 30-40 cm.-re meg kell szántani, tavasszal grubberolva és fogasolva lesz a talaj.
A C.-t április hóban vetik, sorosvetőgéppel v. fészekbe kat. holdankint 15-20 kg. magot. Amit közönségesen répamagnak mondunk, az csoportos termés, több magnak összenövése. Jó az olyan mag, amelynek 100 terméséből 150 csirázik. A sortávolság 45-50 cm. A C.-t tenyészete közben 3-4-szer megkapálják és midőn már 4 levele van, megegyezik azaz a fölösleges répákat kiszedik. A sorokban a répa egymástól 25-30 cm.-re legyen. A C.-t akkor mondjuk érettnek, mikor benne már több cukor nem képződik, ami szeptember-október hóban következik be. Ilyenkor a C. levelei megsárgulnak, a földre lapulnak. A kiszedésre villa, ásó, vagy külön gép szolgál. A kiszedett C.-nak a fejét, a földből kiálló részét a levélzettel együtt levágják, a földet róla letisztítják és vagy kupacokba rakva befödelik vagy rögtön elszállítják. Azt a C.-t, ami csak később lesz feldolgozva, vagy elszállítva, gulákba rakják és 50-60 cm. földtakaróval befedik. Egy sajátságos abnormis fejlődése a felmagzás. A C. ugyanis kétéves növény s igy rendes viszonyok között csak a második évben indul szárba, abnormis időjárás és egyéb okokból előfordul, hogy már az első évben szárba indul, ezeknek a répájában kevés a cukor, a gyártásra alkalmatlanok. Az állati ellenségek közül legtöbbet ártanak a földi bolhák és a kendermag orrmányos bogarak (Cleonus és Othiorrhynchus), a drótféreg és a pajzsosbogár (Cassida nebulosa). A megtisztított C. termése 100-150 q.-ra tehető kat. holdankint. A répafejek, - amelyek feltakarmányoztatnak - termése 25-40 q.-ra rughat.
A C. nemcsak gyökeréért, hanem magjáért is termelhető. A C.,-magtermelés nemesítéssel egybekötve igen jövedelmező termelési ág, a megfelelő viszonyok között. Magtermelésre a legszebb alaku és legtöbb cukrot tartalmazó répákat kiválogatják s a répának legmegfelelőbb földbe április hóban 60-80 cm. sortávolra elültetik, többször megkapálják, esetleg megkarózzák és szeptemberben a szárakat levágják, kis kévékbe kötik s ha teljesen megszáradt, a magvakat lecsépelik. A magtermés kat. holdankint 5-10 q. lehet.
C4H4(OH)4(COOH)2. Kétbázisu organikus sav, mely a mannit, cukor, keményítő és más szénhidrátoknak salétromsavval való oxidációjakor képződik. Rendesen nádcukorból készítik, amelyet salétromsavval oxidálnak. A tisztátalan savat (oxálsav tartalmut) savanyu káliumsóvá alakítják, melyet megtisztítás céljából több izben átkristályosítanak. Magát a savat a káliumsóból készült kádmiumsóból hidrogénszulfiddal való elbontás utján állítják elő. Nem kristályosítható gummiszerü, szétfolyó tömeg; borszeszben könnyen oldódik. Az ammoniás ezüst nitrátoldatot és a lúgos rézoldatokat redukálja. Sói közül a savamyi cukorsavas kálium és ammonium hideg vizben nehezen oldhatók és ezért szépen kristályosodnak. A nehéz fémek cukorsav-sói vizben oldhatatlanok. Összetett éterei elő vannak állítva. Vele izomer a nyálkasav, mely a tejcukor oxidációjakor képződik.
(növ.), l. Ananász.
l. Diabetes.
(conditor), iparos, aki nem csak ehető cukrászati árukat, fagylaltokat és befőtteket készít, hanem a finomabb tésztanemüek diszítésével is kitünik. A cukrászati mesterség a középkorból származik, amikor az olasz udvaroknál először nevelték e különleges szakmára az embereket; a cukrászat különben Magyarországon mint a sütőiparág egyik ága képesítéshez van kötve s ugy a fővárosban, mint a nagyobb vidéki városokban a fejlődés szép fokára emelkedett. Egyes fővárosi cukrászok édességei nevezetes kiviteli cikket képeznek.