(franc., ejtsd: kül), a hátsó rész, az alfel; C. de Paris, párna, a női viseletnél először a XVIII. sz.-ban használták; C. de lampe, a könyvek diszítésénél ékítményes vagy alakokkal való befejezés, zárórajza egy-egy műnek vagy egyes fejezetnek; C. de sac, térj meg utca.
az ókorban város Gallia Narbonensis róm. provinicában, később Gratianopolis; most Grenoble.
(franc., ejtsd: külász) a. m. ágyufenék, régi puskák farkcsavarja s a csiszolt gyémántnak alsó, lapot képező része.
(ejtsd: köldír), a skót és ir egyháztörténetben előforduló elnevezése egy papi osztálynak, de hogy melyiknek, afelett vitatkoznak. A C. szót Boethius Hektor használja legelőször, mely a kelta Keledei v. Cele De-ből ered s annyit tesz mint «isten szolgája»; e kifejezés alatt különböző időben mást és mást értettek, igy p. a XVI. században a dominikánusokat, v. szt. János evangelistát; Irhonban a VII., Skóthonban a IX. sz. közepén kezdték e szót használni s alatta szigorubb életü szerzeteseket s remetéket értettek; a XI. században C.-ek alatt kanonokokat értettek. A C.-ek neve, intézményei igen hamar elenyésztek, legtovább fenmaradtak Irországban; a reformációt csak az armagh-i élte tul, mely V. Miklós bullája értelmében Collegium secularium presbyterorum Colideorum vulgo nuncupatorum (1447), azaz kanonokok.
(ásv.), szelén higanycink Mexikóból: Culebras.
l. Culleus.
L. (állat), l. Szunyog.
Sinaloa mexikói állam székhelye, a C. partján, szemben a Humaya torkolatával, püspöki székhely, (1889) 8000 lak. Az 1531. alapított városban a tartomány gazdag ezüstbányáiból (Asilo del Rosario, Cosala, Copala stb.) bányászott ezüstöt itt verik pénzzé.
v. Culilaván-cimet (növ.), l. Cimetfa.
1. Pál, irhoni biboros primás és dublini érsek, szül. Ballytoreban, a kildarei grófságban ősrégi kelta családból 1803 ápril 29., meghalt Dublinban 1878 okt. 24. Tanulmányait Carlowban kezdte és Rómában, az irhoni kollégiumban folytatta és végezte. Pappá szenteltetvén, csakhamar az irhoni római kollégiumnak rektora lett, 1849. pedig armaghi érsekké mozdíttatott elő, honnan három év mulva, 1852. Dublin érsekévé, Irhon primásává és apostoli követévé, majd 1866-ban biborossá neveztetett ki.
2. C. Vilmos, angol orvos, szül. Hamiltonban (Skócia) 1712., megh. 1790. 1746. professzurát nyert Glasgowban, gyógyszertant és elméleti orvostant. Föltevése volt, hogy a gyógyszerek többsége a gyomorból reflektorice hat. hogy a betegségek kiinduló pontja az idegrendszerben van, amely idegrendszer egy «fluidum»-mal van megtöltve; ezen fluidumnak gyorsabb v. lassubb mozgása okozná a betegséget; hogy a köszvény az emésztőszervek atoniája által jön létre, különös afficiálásával az agynak, ez az atonia okozza aztán a kongesztiókat az izületekben. Főbb művei: First lines of the practice of physics, for the use of students, Physiology, A treatise of the materia medica stb. Halála után összes munkáit kiadta Thomson 1827., ki életrajzát is megirta 1832.: Accounts of the life of W. C. cimen.