(lat.) a. m. tanfolyam, árfolyam a tőzsdén.
Curtis János Henrik, angol festő és bogarász, továbbá Curtis Vilmos botanikus nevének rövidítése.
közs. Mantova olasz tartományban, Mantovától 5 km.-nyire, (1881) 6611 lak. Gonzaga Ferenc által alapított szép templommal. C. ismeretes azon ütközetről, melyben Radetzky 1848 máj. 29-én a napoli-toscanai hadsereget megverte.
(ejtsd: körtisz), 1. György Vilmos, amerikai iró, szül. Providence-ban 1824 febr. 24. New-Yorkban kereskedő-inas volt, később egy darabig a West Roxburyban lévő földmives-iskolában tanult. 1846. Európába került, a berlini egyetemen előadásokat hallgatott, majd számos utazást tett Egyiptomban, Sziriában. 1850., az Egyesült-Államokba való visszatértekor több lap szerkesztésében vett részt és kiadta szépen megirt utleirásait:
Niles notes of a Howadji (NewYork 1859) és The Howadji in Syria (u. o. 1852) címen; később lotus-eating (1852) címen amerikai fürdői leveleket adott ki; ezt követték: The Potiphar papers (1865) c. műve, melyben New-York társadalmi életét mutatja be szatirikus és humorisztikus vázlatokban; Prue and I. (1856); Trups (1861) és Bryant V. C. életrajza (1879). C. jelenleg a Hanper's Weekly szerkesztője és a Cornell University-n az angol nyelv tanára. Ő is, mint Stuart Mill barátja, buzgó hive a nők felszabadításának. Összegyüjtött művei 1856. öt kötetben jelentek meg.
2. C. György Ticknor, amerikai államjogi iró, szül. Watertownban 1812 nov. 28. Előbb Bostonban (1836-62), majd New-Yorkban mint ügyvéd működött. Művei közül felemlítjük: Digest of English and American Admiralty decisions (Boston, 1839) Law of copyright (u. o. 1847); Law of patents (4. kiad. 1873); Commentaries on the jurisprudence of the United States (u. o. 1854-58. 2 köt.) History of the origin, formation and adoption of the constitution of the United States (New-York, 1855-58, 2 köt.), ez legalaposabb és legpártatlanabb műve; Life of Daniel Webster (u. o. 1870); Life of James Buchanan (1883); stb.
3. C. Vilmos, angol botanikus, szül. Alstonban (Hampshire) 1746., megh. Bromptonban 1799. jul. 7. Gyógyszerészetet tanult, de csakhamar kizárólag a füvészetre szánta magát, füvészkertet alapított és felolvasásokat tartott. Számos művei közül nevezetesebbek: Flóra Londinensis (Lond. 1777-87), ujra 1817-28. Graves és Hooker adták ki, 702 színes táblával; Practical observations on the British grasses (2. kiad. u. o. 1790; 6. kiad-Lawrencetől 1824); Lectures on botany (kiadta C. Samu u. o. 1805, 3. köt.; 2. kiad. 1807). C. alapítója az 1787 óta megjelenő Botanical magazine c. képes botanikai folyóiratnak.
1. Marcus C., nemes római ifju, ki hazájáért feláldozta magát. A monda szerint Kr. e. 362. oly mély akna támadt a fórumon, hogy be nem tölthették. A jósok kijelentették, hogy az csak akkor zárul be, ha bedobják Róma legbecsesebb kincsét, az akna be nem töltése pedig veszedelmet jelent Rómára. Ekkor C. e szavakkal: «Rómának nincs becsesebbje, mint fegyverei és bátorsága» teljes fegyverzetével lovastul a mélységbe rohant, mire az bezárult.
2. C. Quintus Caius Rufus, római történetiró, műve De rebus gestis Alexandri Magni, 10 könyvben, görög regényszerü előadások után minden kritika nélkül készült. Életkörülményeiről semmit sem tudunk. Virágos, áradozó nyelve az I. századra, Claudius korára vall. Kiadták Zumpt (Braunschweig 1864), Vogel (Lipcse 1875).
1. Ernő, kiváló régész és történetiró, szül. Lübeckben 1814 szept. 2. A bonni, göttingai és berlini egyetemeken nyelvészetet tanult s 1837. Brandis tanárt Görögországba kisérte. Miután egy ideig Olaszországban is tartózkodott, visszatért Németországba s 1841. Halleban doktori oklevelet nyert. 1843. a berlini egyetemen magántanár lett. Geibel költővel együtt műfordításokat adott ki görök költőkből: Klassische Studien c. alatt (Bonn 1840) s ezt követték következő munkái: Anecdota delphica (Berlin 1843); Inscriptiones atticeduodecim (u. o. 1843) és: Die Akropolis von Athen (u. o. 1844). 1844-49-ig rendkivüli tanár volt a berlini egyetemen és egyuttal a későbbi III. Frigyes császár nevelője. 1856. a göttingai egyetem hivta meg tanárnak, honnan 1868. a berlini egyetemhez neveztetett ki az ókori művészet-történelem tanárává s a kir. muzeum régiségi osztályának igazgatójává. 1853. fogva tagja a berlini tudom. akadémiának s állandó titkára a nyelvészet-történelmi osztálynak. Ismételt görögországi és kisázsiai utazásainak eredményei a göttingai tudós társaság és a berlini akadémia értekezéseiben jelentek meg. Külön is megjelentek: Naxos (Berlin 1846); Olympia (u. o. 1852); Die Jonier (u. o. 1855); Über den religiösen Charakter der griechischen Münzen; Beiträge zur Geschichte und Topographie Kleinasiens (u. o. 1872); Ephesos (u. o. 1874). Ünnepi beszédei, melyeket mint göttingai tanár tartott, 1864-ben Berlinben jelentek meg; a Berlinben tartott beszédeit: Altertum und Gegenwart c. alatt 3 kötetben u. o. adta ki 1875, 1882 és 1890; ezek már több kiadást értek. Főmunkái: Der Peloponnesos, mely a görög föld e fontos részének történelmét, mondáit és művészeti emlékeit táregyalja; továbbá: Griechische Geschichte (Berlin 1857-1861, 6 kötet; eddig 6 kiadás), magyarul Fröchlich Róbert fordításában (Budapest 1875-1880, 6 köt., le van továbbá fordítva franciára, olaszra és spanyolra); e nagyszabásu, elragadó tollal irt munkában különösen a miveltség-történelmi mozzanatokat öleli fel kiváló előszeretettel. A mű enemü fejezetei sikerültebbek is a történetieknél. C. felfogása és alapnézete sokáig dominált a modern görög hisztoriográfia terén és nagyszámu tanítványai most is hirdetik a mester tanait. Ujabban azonban ellenmozgalom támadt, melynek vezérei, mint Pöhlmann, Beloch, Holm és különösen Busolt, C.-nak nem egy kedvelt sarktételét ingatták meg. Igy a jónok vándorlásáról szóló nézetét, Periklés és ellenfeleinek elfogult megitélését, az athéni politikai instituciók fejlődéséről szóló tanát stb. Mindez azonban semmit sem von le a nagy tudós érdemeiből, ki előrehaladt kora dacára a mai napig lelkesedést lehel tanítványainak lelkébe, rajongással csüng a klasszikus világ emlékein és ernyedetlen figyelemmel kiséri az ujabb leleteket. A porosz udvar bizalmával tüntette ki, a berlini egyetemnek és német tudománynak pedig egyik korifeusa. Művei közül még említendők: Sieben Karten zur Topographie von Athen mit erläuterndem Text (Gotha 1868). Kaupert társaságában adta ki az Atlas v. Athen c. művet (Berlin 1878) és: Karten von Attika (6 füz.). A porosz kormány nevében Olympiában rendezett ásatásokról Adler- és Hirschfelddel szövetkezve a köv. diszmunkát adta ki: Die Ausgrabungen von Olympia (Berlin 1877-78, 3 köt.). Akadémiai értekezéseinek száma szinte áttekinthetetlen. A legujabbak ezek: Gebäudereste der Akropolis. (a berlini régész társulat jelentései között, 1889); Über Wandgemälde in Athen stb. (u. o.); Die Palästra von Olympia (u. o.); Topographie von Olympia (u. o.); Wie die Athener Jonier wurden (Hermes 1890); Studien zur Gesch. d. griech. Olymps (Berlini akad. értek. 1890); Über d. Haketompedon (Rég. társ. 1890); Der conservative Zug im Volkscharakter der Athener. Ünnepi beszéd (Berlin 1890); Graf Moltke (berlini akad. értek. 1891); Athen u. Rom (Berlin 1891). 77 éves korában a következő nagy munkával örvendeztette meg nagyszámu tisztelőit: Die Stadtgeschichte von Athen (Milchöfer és Kaupert közreműködésével, Berlin 1891). 1893 ápril havában előrehaladt kora miatt a berlini akadémia titkári állásáról leköszönt; Vahlen lett utóda.
2. C. György, C. Ernőnek öccse, egyike a legjelesebb összehasonlító nyelvészeknek, ki különösen a görög szófejtés és nyelvtan terén s másrészt a nyelvhasonlítás vívmányainak iskolai értékesítésével szerzett magának érdemeket. Szül. Lübeckben 1820 ápril. 16., megh. Hermsdorfban, Warmbrunn mellett 1885 aug. 12. Bonnban és Berlinben tanult, 1842. középiskolai tanár Drezdában, 1845. dócens Berlinben, 1849-ben prágai, 1854. kieli, 1862-től haláláig lipcsei egyetemi tanár. Főmunkái: Grundzüge der griechischen Etymologia (5. kiad., Lipcse 1879); Das Verbum der griechischen Sprache (2 kiad., u. o. 1877-1880); Die Sprachvergleichung in ihrem Verhältniss zur klass. Philologie (Drezda 1845, 2. kiadás 1848); Sprachvergleichende Beiträge zur griech. u. lat. Grammatik (Berlin 1846); Zur Chronologie der indog. Sprachforschung (Lipcse 1873). Nagy hatással volt Studien zur griech. u. lat. Grammatik c. folyóirata, mely tanítványai dolgozatait közölte. Azonkivül ő alapította meg Lange, Lipsius és Ribbeck társaságában a Leipziger Studien zur klassischen Philologie c. gyüjteményt (1878). Iskolai görög nyelvtana (melyhez külön kötetben magyarázatot is irt: Erläuterungen) 1852-től fogva számos kiadásban megjelent, sok nyelvre lefordították, s magyar kiadása is nagyon elterjedt. Magyarul Kiss Lajos, Háberern Jonathan, Dávid István Ábel Jenő dolgozták föl. Kisebb iratainak egy gyüjteményét Windisch C. adta ki (Lipcse 1886, 2 köt.) a ki C. életrajzát is megirta (Berlin 1887).
3. C. Tivadar, német kémikus, szül. Duisburgban 1857 május 27., előbb erlangen-i, jelenleg (1890 óta) kieli tanár. Organikus kémiai buvárlatai (glikokollal, ámidosavakkal) tudományos értéküek. A keton étereket és az ámidoámin szintetikus előállítási módjait közölte. A nitrogenhirogensav (N3H) felfedezője. Koch Ferenc kolozsvári tanár társaságában a zsirnemü testek azo és diazo vegyületeit tanulmányozta.
l. Sella.
(lat.) a. m. görbe, görbe vonal.
(szlávul: Korcula), 1. dalmát sziget, amelyet Sabbioncellótól a C.-i csatorna választ el, 259 km2 területtel és (1890) 16160 lak. Középmagasságu hegyek (legmagasabb csúcsa 573 m.) takarják, amelyeknek erdőiből kitünő bárkákat készítenek. Partjai igen jó kikötőkben bővelkednek; a leglátogatottabb Pedochis, a sziget ÉK-i részében. A Ny-i részében gabonát, olaj- és mandulafát és szőllöt bőven termesztenek; azonkívül a lakosságnak a hajóépítés és halászat nyujt foglalkozást. Az öszvértenyésztés is jelentékeny. A rómaiak idejében C.-t Melenanak v. Corcyra nigra-nak hivták. A középkorban leginkább Velence birtokában volt és Dalmáciával együtt 1815. végleg Ausztriához került. - 2. Város és ker. kapitánysági székhely az ugyanily nevü sziget ÉK-i részében, jó kikötővel, (1890) 1938, mint község 6097 lak., hajógyárral és közelében kőbányával. Legkiválóbb épülete a San Marco-templom a XIV. századból. A város a velenceiek uralma alatt kezdetben virágzó és gazdag volt, de az 1558-iki pestis lakóinak nagyobb részét kivándorlásra birta.
(ejtsd: kürzón) Pál Alfréd, francia festő, szül. Mignében 1820. Drolling és Cabat tanítványa, olasz és görög tájképei- és olasz genre- és történeti festményeivel tünt ki.