(lúdbőr), az által keletkezik, hogy a mozgató idegekre gyakorolt belső v. külső inger folytán a bőr alatti kötőszövetben levő izmok (musculi arrectores pilorum) görcsösen összehuzódnak és a megfelelő pórusokat kidomborítva a köztakarónak ludbőrhöz hasonló érdességet kölcsönöznek. Belső oki mozzanatképen szerepelnek kedélybeli zavarok, külső ok pedig leggyakrabban a hideg. A bőrnek ezen állapota gyógykezelést nem igényel, mert rövid idő alatt magától elmulik.
K.-india disztriktus, l. Katak.
az állatok latin neve után Cuvier G. hires francia zoologus és anatómus nevének megrövidítése.
(franc., ejtsd: küvett), várépítésnél a. m. cunette (l. o.), zsebóráknál a belső érclap, mely a szerkezetet bezárja és a por és egyébnek behatolásától megvédi; fogászatban félig gömbölyü csatorna a növés megmérésére, amivel az állkapocs méretét nyerik, ez után állítják elő a műfogakat.
1. György Lipót Krisztián Frigyes Dagobert báró, francia zoologus, szül. Mömpelgardban 1769 aug. 23., megh. Párisban 1832 május 13. Négy éven át Stuttgartban a jogot hallgatta és mellékesen a zoologiát. Előbb nevelő volt Normandiában d 'Héricy grófnál, 1795. a párisi Pantheon elemi iskolájánál; 1796. az Institut tagja, 1798. az összehasonlító boncolástan tanára lett és 1800. átment a College de Franceba. Később a Musée d 'histoire naturelle tanára is volt; 1802. a nyilvános oktatás főfelügyelője lett, 1808. a császári egyetem tanácsosává nevezték ki. 1811-ben beutazta Hollandiát s a franciává lett északi német départementokat; 1834. Napoleon valóságos államtanácsossá tette s 1820. báróságot nyert. 1822. mint egyetemi tanácsos nyugalomba vonult s mint államtanácsos, a tud. akadémia titkára, a természetrajz tanára és 1831 óta mint Franciaország pairje élt Párisban. Az összehasonlító boncolástant tulajdonképen ő teremtette s alapította meg munkáival és munkásságával. Fiatal korában a Molluskák anatómiai viszonyaival foglalkozott. Ő állította össze az első kövült emlős csontvázakat. Kimutatta, hogy a Scheuchzer Homo diluvii testise nem más, mint egy salamandra. Brogniart társaságában beutazta és tanulmányozta a párisi medencét. Fáradhatatlan tevékenysége, mély belátása és éleselmüsége a tudományos állattannak elévülhetetlen szolgálatot tett és megbecsülhetetlen dolgozatokat és munkákat nyujtott. Művei közül csak a következő terjedelmesebbeket említjük fel: Le regne animal distribué apres son organisation etc. (Páris 1816, magyarra fordította Vajda Péter, Pest 1841); Leçons d 'anatomie comparée (Páris 1800-1805); Recherches sur les ossements fossiles des quadrupedes (Páris 1812); Histoire naturelle des poissons (Páris 1829-49); C. az állatokat anatómiai alapon osztályozta és négy tipust különböztetett meg, amivel alapját vetette meg a mai tudományos, természetes állatrendszernek. L. Állattan és Állatrendszertan. V. ö. Ducrotay de Blainville, C. et Geoffroy Saint-Hilaire (Páris 1890).
2. C. Frigyes, C. György testvére, francia természettudós, szül. Mömpelgardban 1773 jun. 27., megh. Strassburgban 1838 jul. 25. A párisi Jardin des Plantesnak őre és az összehasonlitó boncolástan tanára volt. Művei közül felemlítjük: Sur les dents des mammiferes (Geoffroy de Sait-Hilaire-rel, u. o. 1824). Azonkivül számos állattani cikket irt a Dictionnaire des sciences naturelles-be (Strassburg 1816).
Köel. (növ.), az Elymus L. algénusza; l. Őzárpa.
(ejtsd: küvijjé-flöri) Alfréd Ágost, francia iró, szül. Párisban 1802 márc. 18., megh. u. o. 1887 okt. 18. Két éven át Bonaparte Lajos hollandiai király titkára volt. Franciaországba visszatérve a nyilvános oktatás felügyelője lett. 1827. Lajos Fülöp az aumalei herceg nevelőjének tette meg. 1834 óta a Journal des Débats c. lapot szerkesztette, melyben buzgón védelmezte a juliusi dinasztiát. Különböző cikkei a következő cimeken jelentek meg: Portraits politiques et révolutionnaires (1851); Études historiques et littéraires (1854, 2 köt.); Voyages et voyageurs (1854); Nouvelles études (1855); Dernieres études historiques et littéraires (1859, 2 köt.); Historiens poetes et romanciers (1863, 2 köt.), Études et portraits (1865-68, 2 köt.); Posthumes et revenants (1879).
(ejtsd: kuviljé) Ferenc, francia építőmester, szül. Soissonsban 1698., megh. Münchenben 1768. - 1725. bajor államszolgálatba lépett, 1738. első udvari építész lett, 1745. VII. Károly császári építész, 1763. fő építészeti igazgató, vitte be déli Németországba az igazi francia rokoko-stilust. Főművei: a müncheni Residenztheater, a pompás Amalienburg Nymphenburgban s a remek Eichthal-féle palota Münchenben.
község Ritzebüttel hamburgi járásban, a kis Wetterung és az Elbe összefolyásánál, (1890) 4905 lak., halászattal és halfüstölőkkel; régi kastéllyal; C. a 90 hamburgi kalauz állomása. Kikötőjét különösen télen nagy hajók is fölhasználják. Tengeri fürdőjét sokan látogatják (1891. 5500-an).
Mato Grosso braziliai állam fővárosa, a C.-folyó partján, (1888) 30000 lak., fegyvergyártással, katonai kórházzal; élénk kereskedéssel. 1720. alapították.