(gör.-lat.) a. m. hólyag, tömlő; valamely szövetben levő rendellenes, falzattal és ettől eltérő tartalommal biró üreg, mely egyszerü vagy többrekeszü, híg vagy sűrübb tartalommal megtöltött. Létrejön többnyire kivezető csövek elzáródása és a képződött anyag felhalmozódása következtében (retenciós c., visszatartási tömlő: a faggyumirigyeknél, vesében, petefészekben, mellékherékben), v. szövetrészek p. agy, csont stb. ellágyulása által. Nagysága akkora lehet, hogy 50, sőt több kg. bennéket is tartalmaz; néha igen sok keletkezik egyszerre, s főleg elhelyezésénél v. nagyságánál fogva műtét tárgyát képezi. - C. ovarii, petefészektömlő, tömlős daganat, amely a petefészekből, illetve annak borító hámjából, v. a petefészek kéregállományában levő hólyagokból v. tüszőkből (l. Petefészek), a petetömlőkből képződik.
a galandférgek (Cestoda) fejlődéssorozatának egyik alakja. L. Hólyagfark.
Nitrogén és kéntartalmu szénvegyület, amely nagyobb mennyiségben a hugykövek némelyikében, az u. n. C.-kövekben fordul elő. Kevés C.-t a hugyban is találtak. Kémiai képlete: C3H4NSO2. Szintelen, iztelen és szagtalan, hatszögü kristálykákból áll. Vízben és borszeszben könnyen oldják. Lugos oldatát egy ideig főzve, az nitroprusszid nátrium oldat néhány cseppjétől ibolya színűvé, ólomacetáttól pedig - ólom szulfid képződés folytán - megfeketedik. A poláros fény síkját balra téríti. Azon ritka betegséget, melyet a hugyban foglalt C. jellemez, cystinuriának nevezik. (V. ö. Dr. Mátrai Gábor, a cystinuriáról, Orvosi Hetilap 1886).
l. Húgyhólyaghurut.
Naeg. (növ.), l. Chlorococcum.
l. Húgyhólyagkő.
l. Petefészek.
l. Húgyhólyaghűdés.
Lév. (növ.), a Peronosporák élősködő penésze; a C. candidus Lév. (fehér rozsda) hazánkban a pásztortáskán és más keresztes virágu füvön fehér penészt alkot, a növényt elcsúfítja és elnyomorítja. Más fajai a bakszakállon, a kossuthvirágon stb. élnek.
l. Húgyhólyaggörcs.