l. Kythereia.
L. (növ.), szuharalj Brassainál), a róla nevezett család alacsony, szines, gyökéren élősködő növénye 4 fajjal a mediterrán vidéken, Afrika D-i részén és Mexikóban. Levele helyett pikkelye van; virága egy- v. kétlaki, gyümölcse bogyó. A C. Hypocistis L. barnasárga; a bodorrózsa (Cistus) különböző fajain élősködik a mediterrán flórában, különösen Görögországban, Kisázsiáig. Nedvének extraktuma (hypocistisnedv, cistusnedv) savanyus, fanyar és összehuzó izü, gyermekeknek hasmenés ellen adták, a déli népek házi orvosságnak ma is tartják.
L. (növ.), l. Aranyeső és Zanót.
a c hangnak másik jegye, mely az egyszerü c mellett a magyar nyelvben fölösleges (l. o.) A cz betü régente cs hangot is jelölt s most is ezt jelöli a lengyeleknél.
Erzsébet, énekesnő, szül. Szombathelyen 1807. Először Pozsonyban lépett föl 1824., honnan Olaszországba, majd Németországba ment vendégszerepelni. Művészi pályájának legszebb éveit a frankfurti, drezdai, varsói és krakói szinházakban érte meg.
(ejtsd: csacki) Tádé gróf, lengyel iró, szül. Poryckban (Volhynia) 1765 aug. 28., megh. Dubnoban 1813 febr. 8. II. Szaniszló király 1785. megbizta őt, hogy a varsói titkos korona-levéltárt rendezze, később pedig az alkotmány-bizottság tagja lett. Élénk részt vett a népnevelésügyi mozgalmakban. Lengyelország második felosztásakor birtokait elkobozták s ő tanár lett Krakóban. II. Katalin halála után I. Pál cár visszaadta birtokait s titkos tanácsossá nevezte ki. Azzal vádoltatva, hogy az ifjuságot felbujtogatja, oly fényesen védelmezte magát, hogy a cár őt litvániai, volhyniai és kijevi tanügyi főfelügyelővé nevezte ki. Lengyel nyelven irt munkái: A zsidók általában és különösen Lengyelországban (Vilna 1807); A mazoviai hercegség jogairól (1801); Lengyelország és Litvánia jogairól (Varsó 1800). Összes munkái 3 kötetben Posenben jelentek meg 1843-45.
(ejtsd: csajkovszki) Mihály (Szadik pasa), lengyel iró, török tábornok, született Helczyniecben (Ukrajna) 1808., megh. (öngyilkosság által) csernigovi birtokán 1886 jan. 18. 1831-ben részt vett a sógora, Rozycki ezredes által vezetett ukrajnai felkelésben, azután Párisba ment. A francia kormány politikai ügynökül Konstantinápolyba küldte, hol nagy befolyást tudott magának szerezni. Az orosz kormány sokáig eredménytelenül követelte C. eltávolítását, s mikor végre a francia kormány megvonta tőle támogatását, 1851. mint Mohammed Szadik-Efendi, áttért az iszlamra s belépett a török hadseregbe, 1853-ban divizionárius tábornok lett, keresztény csapatokból kozák-hadtestet szervezett s ezt Szilisztriánál és a Dobrudsában az oroszok ellen vezette. Az 1870. párisi béke után mint politikai biztos Bulgáriába ment, hogy ott a pánszláv mozgalmakat ellensulyozza. 1873. az orosz cártól kegyelmet és évi járadékot kapván, áttért az ortodox vallásra. letelepedett Kijevben s egészen az irodalomnak élt. Sok eredetiséggel irta meg szenvedélyes ukrajnai történeteit, valamint a kozákok és a dunai szlávok életéből vett rajzait. Munkái: Wernyhora (Páris 1837); Powieści kozackie (Páris 1837); Kridzali (u. o. 1838); Stefan Czarniecki (u. o. 1840); Koszowata (u. o. 1841); Hetman Ukrainy (u. o. 1841); Bulgaria (1874) stb. Összes munkái Párisban jelentek meg 11 kötetben.
szinész és drámairó, szül. Deésen, Erdélyben 1820 jun. 20., megh. 1847 dec. 14. Atyja, Czakó János birtokos, nemes, kir. perceptor, és anyja, lászlófalvi Velics Katalin, úri nevelésben részesítették. Iskoláit Kolozsvártt kezdte, majd a nagyenyedi kollégiumba ment, de onnan hirtelen távozott, állítólag mert nehány tanulótársával egy új vallás alapítása végett szövetkezett, melynek alapelve a természetimádás lett volna, mely világnézet később Leona c. drámájában is feltünni látszott. Ezalatt atyja, ki minden vagyonát alkémiai kisérletekre költötte, megbukott, s így, miután senki nem nyujtott neki segélyt, kénytelen volt tanulmányait megszakítani és csalódások meghasonlott kedélyüvé, bizalmatlanná és embergyülölővé tették. Először Páli Elek társulatánál működött, és itt irta Chantrey család c. első színművét, de sem ezt, sem Festő és Vampyr c. drámáját, melyet már mint a nemzeti szinház kardalnoka írt, nem fogadták el előadásra. 1842. Pestre jött, s itt alkalmazták a nemzeti szinház énekkaránál csekély fizetéssel. A Kalmár és tengerész (dráma 4 felv., Pest 1845; először adták a nemz. szinházban 1844., s azóta 40-szer) és a Végrendelet (dráma 5 felv., u. o. 1845. u. akkor adták először) c. színművei egyszerre a legjobb drámaírók sorába emelték, és az akkor divatos irányu darabok a közönségnek nagyon tetszettek.
Nemcsak pályatársai igyekezték kedvét éleszteni, hanem anyagi helyzetén könnyítendő, Ráday Gedeon országos főigazgató régibb, elavult fordítások kijavításával bizta meg, a karénekléstől fölmentették, fizetését megjavították, s jóakaróinak aláirásából begyült összeg árán drámáit kinyomatták és az egész jövedelmet gyámolítására szentelték. De az első siker után irt drámái (Leona, tragédia 4 felv., Pest 1846, előadták u. akkor, Könnyelmüek, először adták 1847.) jóval gyöngébbek voltak. A közönség, mely többet várt tőle, hidegebb lett, a kritika szigorubb, s ez végkép elkeserítette a különben is beteg kedélyü fiatal költőt. Eddigi művénél jobbat akarván teremteni, megirta János lovag c. történeti tárgyu színművét, de barátjai, kiknek a kéziratot fölolvasta, nem találták azt oly kitünőnek mint ő maga, s lényeges hibákat fedeztek fel benne. Mindez annyira leverte, kétségbeejtette, hogy be sem várva darabja előadását, a Pesti Hirlap szerkesztőségében főbelőtte magát. Petőfi és Arany szép költeményekben siratták el a nagy, bár egyenetlen tehetségü és önmagával meghasonlott költőt, ki Szigligetivel együtt a 40-es évek irodalmában a francia romantika hatása alatt a szini hatás elvét képviselte, azt jelentékeny költői törekvéssel kötötte össze s darabjaiul a modern társadalom viszonyaiba nyúlván, szertelenségei dacára is ritka érdeket tudott kelteni. Összes műveit Ferenczy adta ki a Nemzeti könyvtárban, Budapest 1883-84. V. ö. Szinnyei: M. Irók Élete, Beöthy: Irod. tört. II.; Ferency: Életrajz C. műveinek kiadása előtt; Greguss: Tanulm. stb.
Sámuel, tót iró s szláv nyelvész, született Zólyom-Lipcsén 1856-ban. Iskoláit Selmecen, Rimaszombaton és Késmárkon, egyetemi tanulmányait Budapesten, Bécsben és Prágában végezte. 1881. óta az «Orsz. törv. tár.» tót kiadásának fordítója s a magy. kir. miniszterelnökségnél mint cseh és tót fordító van alkalmazásban. Művei: Tót hangtan (Budapest); Prispevky k dejinam jazyka slovenského (Adatok a tót nyelv történetéhez) Budapest 1887. Ebben nagy figyelmet keltett azon felszólalásával, hogy a tót írók ne oroszosítsák annyira a tót irodalmat s ne vegyenek át folyton több orosz szót és gyököt, mivel ezzel a néptől távolítják el az irodalmat. Slovenský Pravopis (Tót helyesirás tört. és kritikai szempontból) Bpest 1889; K reci o slovenskom provopise. U. a. és U. o. 1890. O potrebe noveho slovnika slov. a madarského (Uj tót-magy. szótár szükségéről. U. o. 1890). Ezenkivül irt több értekezést a tót nyelv és irod. köréből magyar és tót nyelven.
József, m. n. muzeumi igazgatósági titkár, szül. Pesten 1816 febr. 28. Középiskolai tanulmányai végeztével, 1829. papnak ment s mint ilyen, Egerben bölcseletet tanult. 1833. kilépett a papi rendből és elvégezte az orvosi tanfolyamot, 1849. muzeumi irattárnokká, majd később igazgatósági titkárrá nevezték ki. Első irodalmi kisérlete a Gazdag nő, 3 felv. vígjáték volt, ezenkívül számos humorisztikus novellát és egyéb cikkeket irt a különböző lapokba. Művei: Gránátos tábor,ered. víg opera (Pest 1853); Két huszár, víg opera 3 felv., Erzsébet, ered. opera 3 felv. (u. o. 1857); Sarolta, ered. regényes víg opera 3 felv. (u. o. 1862); A közmondás nyelvtani alkalmazásban a latin nyelv oktatásában (Wiegand Károly után, u. o. 1864); Magyar és német beszélgetések könyve (u. o. 1867, 1880). Azonkívül számos ifjusági iratot fordított Hoffmann Ferenctől és másoktól. Egy ideig ő szerkesztette a Pester Telegraf-ot és 1854-59. a pesti szegény gyermekkórház Évkönyvét.