Győző, műépítész, a kir. József-műegyetemen az ókori építéstan nyilvános rendes tanára. Szül. Aradon 1850. Iskoláit előbb szülővárosában, később külföldön és Bécsben Hansen vezetése alatt végezte. Tanulmányozás és ismereteinek kibővítése végett két évet töltött Olaszország, Görögország, Kisázsia és Európa nyugatán. Tanári működésén kivül is serény munkásságott fejtett ki s számos csinos épülettel emelte Budapest szépségét. Ezek közé sorolhatók a Saxlehner-palota, az országos erdészeti egyesület háza és sok magánház.
Róbert dr., gazdasági szakiró, szül. Besztercebányán 1809 márc. 9., megh. Pozsonyban 1884 febr. 4. Besztercebányán, Miskolcon, Selmecen és Pozsonyban tanult, 1826. orvosnövendék lett Bécsben és 1832. gyakorló orvosképen Pesten telepedett le. 1830. mint szigorló orvos a kolerajárvány idején Magyarországon járt, miközben Károlyi L. gr. uradalmi igazgatójával, Klauzál Imrével megismerkedvén, ez a tótmegyeri uradalomba orvosnak hivta meg s ugyanennek befolyása mellett felhagyva orsovi működésével, egészen a mezőgazdasági pályára lépett. Klauzál Imrével szövetkezve, megalapították a rohonci gazdasági intézetet, melyen C. az állatgyógyászat tanára s egyuttal a borostyáni és németszentmihályi uradalom bérlőtársa lett. A tanintézet rövid fennállása után megszünvén, a Klauzál és társai által alapított «törzs-juhnyáj» és «növénytenyésztési intézet» igazgatásában vett részt. C. utóbb főleg a juhászatnak szentelte magát s a Csallóközben Gutoron alapított törzs-juhnyája, mely tulajdona volt, nagyhirü lett. A gazd. egyesületi életben C. élénk részt vett s a pozsony vmegyei gazdasági egyesületnek 1861-től fogva alelnöke volt. Az orvosi s a gazdasági szaklapokban számos cikket irt. Önállóan megjelent munkái: Állattenyésztési eszmék, szemközt a Magyarországon jelenleg alapból megváltozott gazdálkodási viszonyokkal. A magyar gazd. egyesület által koszoruzott pályamunka. (Pest 1859.); Jelentés a gyapju gyári mosása érdekében Belgiumba történt kiküldetésről (Pest 1866); Entwurf zu einer zu gründenden Actiengesellschaft in Pest, welche die Fabrikswäsche der ungar. Wollen, mit Umgehung der von den Produzenten ausgeführten Pelzwäsche zum Zweck hat (Pest 1867); Jelentés az 1868. Bécsben tartott német gazdák és erdészek gyülekezetéről (Pest 1868), Kodolányi A. közreműködésével). V. ö. Szinnyei, Magyar irók II.
Károly, igazgató tanár, szül. Szegeden 1858 nov. 3. Iskoláit Szegeden s a budapesti tud. egyetemen végezte. Tanári működését 1885. a szegedi kir. kat. tanítóképző intézetnél kezdte, majd a honvédelmi miniszter 1886. mint tartalékos honvédtisztet a Ludovika Akadémiára a történelem tanárává nevezte ki. 1888. a szegedi községi felső leányiskolánál nyert tanári állást, hol mint igazgató működik azóta. Hirlapi cikkein kivül önálló történeti munkái jelentek meg: A szegedi veszedelem (Budapest 1891); Cserni Iván cár Szegeden (1526-1527, Budapest, 1892); Temesvár megvétele 1551-1552 (Budapest 1893). E művét a Magy. Tud. Akadémia hadtudományi bizottsága megkoszoruzta.
István, magyar hittérítő Afrikában, szül. Szomolnokon, Szepesmegyében 1849 márc. 13. A váci teologiai intézetből Rómába ment, hol négy évig tanult s Soroksáron kápláni évet szolgálva, 1879. a jezsuita-rendbe lépett s mint ilyen a kalocsai főgimnáziumban tanár volt négy éven át. 1884. ment Afrikába, mint a Zambezi misszió vezetője, hol különösen Boromeoben a Zambezi folyó mentén tartózkodik, s nagy tevékenységet fejt ki; többek közt 1889. egy terjedelmes imádságos könyvet adott ki bántu nyelven a portugál kormány költségén, irt ugyanezen nyelven kátét, szentek életét s más vallásos iratokat.
(nagyatádi) László, mezőgazda és köztisztviselő, szül. Pécsett 1792 jul. 6., megh. u. o. 1860 jan. 24. Mint somogyvármegyei alispán és országgyülési követ, utóbb Vas vmegye főispáni helyettese és 1845-től fogva Somogymegye főispánja leginkább a politikai s a megyei életben szerepelt, a mezőgazdaságot ugy saját terjedelmes uradalmain (Somogy vmegyében a nagyatádi s a szigetvári, Baranyában a pellérdi szép uradalmak tulajdonosa volt), mint hivatalos állásában is előmozdítani törekedett. A lótenyésztés iránti érdeklődést a vármegye törekvő gazdái körében is fokozni óhajtván, C. lótenyésztő-társaság alapításán fáradozott s e végből Alaprajza a somogyvármegyei lótenyésztő társaságnak 1836 előtt cim alatt nyomtatványt bocsátott ki. A társaság megalakult és sokban hozzájárult a lótenyésztés emeléséhez. Az orsz. gazd. egyesületnél 840 frtnyi alapítványt tett, gyülésein szivesen részt vett, annak másodelnöke s állattenyésztési szakosztályának elnöke volt. Irodalmi téren szintén munkálkodott és a Gazdasági tudósításokban s a Magyar Gazdában figyelemre méltó cikkeket irt a fasorok és ültetvények hasznáról, a szőllőmivelés és borkezelésről, s a takarmánypótlékról, továbbá Mikép gazdálkodhatunk ingyen? Poson 1844. cim alatt egy kis önálló munkát is adott ki. A király is elismerésben részesítette érdemet, cs. kir. udvari tanácsosi cimet s a Lipótrendet adta neki. C.-vel családja kihalt. V. ö. Galgóczy K., Emlékkönyv, Budapest 1879. l.
Mór Pál, szt.-benedek-rendi áldozópap, szül. Szakolcán 1787 nov. 30., megh. Pannonhalmán 1875 febr. 10. Mint szerzetesujonc megirta szt. Benedek életét latin versekben, de ez a munkája 1809. elveszett. Volt Pozsonyban és Győrött tanár, székházelnök és Deák Ferencnek is tanára volt. Aztán Pannonhegyen a főapát mellett titkár lett. Nagy buzgalommal rendezte a 75000 drb-ból álló könyvtárt, okmánytárt és régiséggyüjteményt. A könyvtárral elkészülvén, a főapátság házi levéltárára fordította figyelmét és ezt is, valamint utána minden rábizott gyüjteményt repertóriummal látott el. Az akadémia 1858. levelező tagjává választotta; 1861-ben a Ferenc-József lovagrend kis keresztjét kapta.
(keresztneve ismeretlen), 1. hires cigány zenész, szül. a XVII. század második felében; őt és két fiát (Sándor és Ferenc) tartják a hires Rákóczi-nóták: Rákóczi siralma, Rákóczi kesergője, Rákóczi bucsúja Rákóczi és Bercsényi nóták szerzőjének. Az öreg és két fia. II. Rákóczi Ferencet Rodostóba is elkisérték. Az öreg C. ott meg is halt; két fia azonban - kik közül az egyik a hires Czinka Panna atyja volt - a fejedelem 1735 ápril. 8. történt halála után hazájába visszatért. Akkor kezdtek elterjedni nálunk a fentemlített dalok és nóták, s majdnem bizonyosnak vehető, hogy zenéjök Rodostóban keletkezett.
2. C. Panna, az öreg Czinkának unokája, a mult század elején Somogy vmegyében született. Megh. 1772. Már 9 éves korában oly tisztán hegedült, hogy a szép reményekre jogosult gyermeket több gömör vmegyei földbirtokos s köztük különösen földesura Lányi János, saját költségükön Rozsnyóra küldték, hogy ott a hegedüjátékben kiképezze magát. A kis Pannát a jeles városi karmester tanította. Rövid idő alatt nemcsak a hegedűjátékban, de a zenében is oly rohamos haladást tett, hogy már 12 éves korában általános bámulat tárgya lett; 14 éves korában férjhez met egy ügyes Viola di Gamba-t játszó cigány zenészhez, s nem sokára férjével és annak két fivérével egy kis zenekart alapított és ezentul hire napról-napra terjedt, ugy hogy ünnepélyek alkalmával 20-30 mértföldnyire is elvitték. Jó földesura a Sajó partján nemcsak kis házat épített számára, de bandájának minden 2 évben uj szép vörös ruhát is csináltatott. Ott a Sajó partján élt Panna boldog családi életet. Később már egész zenekara fiaiból állott. Sok pénzt keresett és teljes életében takarékos lévén, szép vagyont hagyott övéinek. Végrendeletében meghagyta, hogy diszruhájában gyémántos gyűrüvel temessék el, s melléje kedves Amati-hegedüjét is, melyet Csáky bibornoktól kapott ajándékul. Sirjára földesura emeltetett emléket. C.-tól mindössze három mű maradt fön. Legtöbb szerzeményeinek azonban csak cimét ismerjük, ilyenek többek közt: a «háromszáz özvegy nótája», a «halotti tánc» és az «ősapáink dala». Fenmaradt szerzeményei a legremekebb «hallgató magyar» fajtájuak, valóságos gyöngyök zenei tekintetben és minden később szerzett e fajta művek mintájául tekinthetők. Műveit 1890. adta ki Káldy Gyula A régi magyar zene kincsei c. gyüjteményében.
Ferenc, egyetemi tanár, szül. Fényes-Litkén 1761 szept. 2., megh. Budán 1835 jul. 23. Gimnáziumi tanulmányai elvégzése után tanári pályára készült és különösen esztétikával és klasszikus filologiával foglalkozott. 1785-ben Pécsett, 1789. Szombathelyen, 1793. Sopronban, 1801. Budán volt középiskolai tanár. 1808. Révai halála után a m. kir. egyetemen a magyar nyelv és irodalom, majd a tiszti irásmód tanára lett, amely állásában 1830 márc. 9. történt nyugdijazásáig működött. E hosszas működése azonban a magyar nyelvtudomány fejlődésére nemcsak meddő volt, hanem egyenesen káros is. Csekély tehetségü és tudományu ember lévén, nem tudta folytatni Révai korszakalkotó kezdeményét, a napirenden levő nyelvészeti vitákkal (Révai és Verseghy pártja közt), valamint a nyelvujítási mozgalmakkal szemben is egészen tehetetlen volt, sőt a haladás szelleme ellen szegült. E miatt nemcsak az irodalmi körök éreztették vele jelentéktelenségét, hanem tanítványai előtt sem volt tekintélye s előadásait gyakran zavarták tüntetések. Hallgatója volt Vörösmarty is, ki szintén keveset tartott róla. Következetességét jellemzi, ahogy nevét irta: Czinke Ferentz. Harmincnál több munkája jelent meg nyomtatásban, de legnagyobbrészt alkalmi és hasonló versek és szózatok: A m. nyelv dicsérete egy ódában, Pécs 1789; Magyar idyllion pásztori dal, folyó vitézi versekben, irta egy alföldi juhász, Pest 1797; Öt tábori Mars lantos versekben a magyar nemes insurrectzióra, Buda 1800; Papagénó bodzafurulya, egy hevenyében penderített szatira vitézi versekben stb. Pest 1810; Beszéd a magyar nyelv ügyében, u. o. 1819. (E kettő az Uj Holmi c. havi folyóirat I. II. füzetében); Néhai Uj Holmi hónapos irásnak emlékezete, egy magyar halotti elegyiának parodiája stb. - Egyetlen nyelvtudományi vagy irodalomtörténeti munkát nem irt, csak retorikai próbaelőadását bocsátotta közre: Próbatétel a magyar ékesszólásunk gyakorlásaiból, Pest 1808, noha a helytartótanács megbizásából még a cukorgyártásról is fordított könyveket.
nemzetsége Firenzéből származott. Első ismert tagja Balduin szepesi comes, kinek unokája, Sveto mester, III. András királytól 1300. pár. 9. a szatmármegyei Sebest kapta.
-család. E fényes, ma grófi magyar család, mely nevét a Sopron vmegyei Czirák helységről, egyik birtokáról viseli, az árpádkori Vezekény nemzetségből származik.
[ÁBRA] Cziráky-család címere.
Első ismert őse, Póka vagy Pál, 1247. említtetik. Pókának két fia volt: Zaah és Pál (1264-65), ez utóbbitól származik a C.-család. (Nagy I., A Vezekényi nemz. és a gr. Czirákyak. Turul. I. 4, 57.; Wertner M., Magyar nemz. II. 385.; Nagy I., Magy. csal. III. 199.
1. C. Mózes, 1620. br., 1627. királyi személynök, korának egyik leghiresebb törvénytudója, ki az 1602-iki XXIII. t.-c. által az ország határait vizsgáló országos bizottmány tagjává s azután az 1608-iki XÍI. t.-c. által kodifikáló munkával megbizott választmány tagjává, 1613. már mint itélőmester ismét a határvizsgáló választmányban, 1622. pedig a felebbezések vizsgálatára kiküldött országgyülési birák sorába választatott meg. 1625. érte el hivatalos állása legmagasabb polcát, mint királyi személynök, de ezt nem soká tölthette be, mert 1627. elhalt. Nejétől, Kéry Ilonától származott fia Ádám, 1647-62. kir. táblai ülnök, ennek unokája László, 1723. első gróf a családban, kinek unokája volt László, a hires jogtudósnak, Antal országbirónak apja.
2. C. Antal Mózes (cziráki és dienesfalvi) gróf, országbiró, a magy. tud. akadémia alapító s igazgató tagja, gróf Cziráky László s. gróf Zichy Juliánna fia, szül. Sopronban 1772 szept. 8., megh. Pozsonyban 1852 febr. 22. A gimnáziumi tanulmányokat N.-Szombatban, a bölcseletet Pozsonyban, a törvényt a pesti egyetemen hallgatta. 1791. mint joghallgató magy. irod. egyletet alapított lelkesebb tanulótársaival, melynek elnöke is volt. 1792. I. Ferenc koronáztatása alkalmával aranysarkantyus vitéz, s majd cs. kir. kamarás lett. A magas hivatalokra készülő főrendi családbeli ifjak szokása szerint végig futott a megyei és dikaszteriális hivatalok fokozatain, mig végre azok legfelsőbb csúcsán végezte fényes hivatalos pályáját. 1793. Pest vmegye tiszteletbeli jegyzője, 1794. a kir. helytartótanácsnál fogalmazó, két év mulva ugyanott titoknok, 1800. tanácsos lett; 1808. udv. kancelláriai referendárius s Esztergom vm. főispáni helytartója volt, honnét csakhamar Vas vármegyébe tétetett át, hol nagybirtokos volt. 1817. a Felső-Magyarországon dult éhnyomor enyhítése céljából felállított kir. bizottság tagja s elnöke, a m. kir. udvari kamara alelnöke s belső titkos tanácsos lett; 1823. a szt. István-rend közép-keresztjével, 1825. a tárnokmesteri s fehérvármegyei főispáni méltósággal jutalmaztatott; s ez utóbbi hivatalát a szabadelvü ellenzék fellépése után nagy viharok közt viselte. 1827. a nádor után következő országbirói legfőbb méltóságra s a kir. kuria elnöki székébe emeltetett. Minthogy hivatalos érdemeit tudományos érdemekkel is tetézte: 1828. a pesti egyetem elnökévé neveztetett ki. Az udvari kitüntetések ezután sem szüneteltek, 1830-ban a szt. István-rend nagykeresztjét, 1836-ban az aranygyapjas rendet nyerte s végre 1839-ben álladalmi «konferenciális» miniszter lett, s e méltóságát 1848-ig viselte. A magy. tud. akadémiában, melynek igazgató-tanácsi tekintélyes tagja volt s alapjához 3000 forinttal járult, Pauler Tivadar tartott felette emlékbeszédet. A Ludovika katonai nevelőintézetre is 4000 frtot adományozott. Az uralkodóháznak, de e mellett a régi magyar arisztokratikus alkotmánynak is buzgó s tántoríthatlan hive volt s a haza üdvét csak e régi nemesi alkotmány sértetlen fentartásában kereste; ősei szokásait szenvedélyesen védte s kedvelte, azonban a tudományokat is őszintén szerette s alaposan mívelte, bár az ő korában divó s általa szépen beszélt és irott latin nyelven. Már igen fiatal korában jelentek meg tőle ünnepi beszédek az általa alapított egyetemi nyelvmívelő társaságban magyar és latin nyelven; csak husz éves volt, midőn kiadta kisebb jogtörténeti értekezéseit: De ordine equitum auratorum Hungarie exercitatio (Pest 1792), s Ordo historie juris civilis hungarici (u. o. 1794). Nagyobb jogtörténelmi munkái későbben következtek. 1820. névtelenül jelent meg tőle Budán nevezetes közjogi értekezése: Disquisitio historica de modo consequendi summum imperium in Hungaria a primordiis monarchie in hec tempora. Magyar nyelvü főispáni székfoglaló beszédei Vas, Fehér, Esztergom vármegyékben szinte megjelentek nyomtatásban az illető években. Legnagyobb jogi munkája a: Conspectus juris publici regni Hungarie ad annum 1848, historicis animadversionibus illustratus, mely Bécsben 1851. jelent meg 2 kötetben s melyet Hegedüs Lajos Kandid adott ki magyar fordításban 1861 (2-ik kiadás 1869, 3-ik kiadás 1872). E munkáját az öreg gróf örömest adta volna magyar nyelven, de még akkor irta azt és pedig legfelsőbb megbizás folytán, midőn a közoktatás latin nyelven folyt, oly céllal, hogy egyetemi kézi könyvül szolgálhasson; lefordítását pedig a kiadás idejében, elaggott korában már nem merte megkisérleni. A mult sz. végén irt fiatalkori munkái csak nemes buzgalmat s jóakaratot mutatnak, de 1820. megjelent nagyobb közjogi művét a Disquisitiót már teljesen érett szakismeret s itélőtehetség hozta létre, s közjogi tanulmányainak, melyekre nagy hivatalos elfoglaltságától fenmaradó összes idejét fordítá, e kitünő gyümölcse nevét a magyar jogirodalom történetében felejthetetlenné teszi. E műve teljesen tisztába hozza a magyar királyok trónszerzési módja s joga iránti sokat vitatott közjogi kérdést s e nehéz feladatot éles itélettel, erős védokokkal s a sokat rágalmazott magy. nemzeti becsület meleg igazolásával fejti meg.
3. C. János gróf, az előbbinek és Batthyány Mária grófnénak fia, született Budán 1818 dec. 29., meghalt Lovasberényben 1884 jan. 12. Iskoláit a pesti kegyesrendi gimnáziumban s a pesti egyetemen végezte, hol reá Horváth István volt legnagyobb befolyással; nyelveket tanult, utazott, jogi doktorátust nyert, részt vett a megyei élet gyakorlatában s politikai mozgalmaiban; majd fogalmazó lett a bécsi udvari kancelláriánál s már igen fiatal korában, 1843. kezdett szerepelni a pozsonyi országgyülésen, mint a főrendiház aulikus pártjának hűséges tagja. Hivatalos előmenetele természetesen igen gyors és könnyü volt; 1845. már kir. táblai biróvá neveztetett, s a szabadságharc után, mely alatt Pozsonyban lakott, 1850. a bécsi legfőbb törvényszék magyar osztályának elnöke lett s részt vett az átalakulási pátensek (ősiségi stb.) s a birodalmi tanács szervezése feletti tanácskozásokban, 1854. pedig a pesti kerületi főtörvényszék vezetését vette át, de a Bach-rendszer németesítő s magyarirtó botrányos tulzásait ő is rosszalván, lemondott e hivataláról s visszavonult fehérvármegyei lovasberényi uradalmára. 1860. a levegő tisztultával fehérvármegyei főispán lett, s országbiróvá és a kuria elnökévé is kellett volna lennie, de ezt nem fogadta el, minthogy a magyar alkotmány még nem volt helyreállítva. A m. tudományos akadémia már 1853. megválasztotta igazgató-tanácsába, mint édesatyja utódát; a földhitelintézet igazgató-tanácsának s az orsz. gazdasági egyesület s a fehérvmegyei gazd. egylet igazgató választmányának is tagja volt s mindezekben buzgó részt vett. 1865. az alkotmányos országgyülés összehivatván, a főrendiház másodelnöke s majd tárnokmester lett, s 1867-ben a koronázás alkalmával az aranygyapjas-rendet kapta; viselte ezenkivül a szt. István- s a pápai Gergely-rend nagykeresztjét, a vaskorona-rendet, s mint atyja, ő is belső titkos tanácsos s aranykulcsos volt. A miniszteri kormányforma életbelépte után is folyvást jelentékeny szerepet vitt a közélet különféle terein, de különösen nagy buzgalmat fejtett ki a kat. vallással összefüggésben álló ügyekben; a szt. István-társulatnak kezdettől fogva egész haláláig tevékeny elnöke s egyik oszlopa vala. Legutolsó nyilvános szereplése 1884 jan. 12. volt, midőn a főrendiház elvetette a zsidó-keresztény házasság tárgyában beterjesztett törvényjavaslatot s ezen vitában egész ifjui tűzzel vett részt. Nyomtatott művei: egyetemi értekezése jogtudorrá inaugurálása alkalmával, elnöki beszédei a szt. István-társulat évkönyveiben, s Mednyánszky Alajos báró életrajza a Nemzeti Ujság 1844-iki folyamában. Neje Desasse Luiza grófné volt s ettől származott gyermekei egyike: C. Béla gróf, előbb fehérvármegyei népszerü és kedvelt főispán, mint atyja s nagyatyja is volt, s jelenleg a Bécsben székelő külügyminisztréiumnál osztályfőnök.