Géza, tanár és földrajzi iró, született Kassán 1853. - 1873. mint egyetemi hallgató a nemzeti muzeum régiségtárában működött, 1874. a piarista rendbe lépett, mint ilyen egymásután működött Kecskeméten, Kisszebenben, Temesvárt, Veszprémben, Szegeden, Kolozsvárt, Léván, Székesfehérvárt és Nagy-Károlyban a középiskolákban. Irodalmi működéséből legjelentékenyebb a Délmagyarországi bolgárok ethnologiája c. munkája (Temesvár 1882). 1880-83. mint a temesvári természettudományi társulat titkára ennek füzeteit szerkesztette. 1893-ban kezdte meg nagy földrajzi művét: Balbi Adormán egyetemes földrajza a művelt közönség számára (N.-Becskerek). Ez a mű, mint a Szabó Ferenc nagyeleméri plébános által kiadott: Történeti nép- és földrajzi könyvtár kiegészítő része jelenik meg több vaskos kötetben rajzokkal, térképekkel. Hunfalvy befejezetlen művén kivül ez lesz legterjedelmesebb földrajzi kézikönyvünk. C. Balbi művét önállóan dolgozta fel.
Márton, reformátor s ev. lelkész, szül. Lőcsén a XV. sz. vége körül, ugyanitt középiskoláit elvégezvén, 1522. Wittenbergába ment és Baumheckellel együtt ők voltak Magyarországból az elsők, kik a wittenbergai egyetem polgárai és Luther hallgatói közé beiratkoztak. Hazájába visszatérvén, lőcsei lelkész lett és ugy itt, mint az egész Szepességen kiváló sikerrel működött Bogner Bertalan tiszttársával együtt a reformáció terjesztésén. Midőn az 1548-ik évi országgyülés az eretnekek és szakramentáriusok ellen szigoruan hangzó történyt hozott, öt szepességi város (Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben) polgárai egy hitvallást készítettek és nyujtottak be I. Ferdinándnak, magukat az eretnekség vádja ellenében igazolandók, mely - Pentapolitana vagy ötvárosi konfesszió néven említtetni szokott - hitvallásnak tulajdonképeni szerzője ugyan Bártfa nagyhirü tanítója Stöckel Lénárt volt, de annak kidolgozásában C.-nak is, mint kiváló teologusnak nagy érdeme van; valamint tagja volt C. azon küldöttségnek is, mely ezen hitvallást Ferdinándnak Bécsben 1549. átnyujtotta. Ezen hitvallásról l. Stöckel.
Mihály, mult sz.-i testőriróink egyike, szül. Száraz-Berken, Szatmármegyében 1753-ben, megh. 1798. A sárospataki ref. kollégiumban tanult, aztán katona lett, majd mint ritka szép ifju, 1785-ben megyéje ajánlatára a nemes testőrségbe lépett, kitüntette magát a török háborukban és 1788. főhadnaggyá, később kapitánnyá léptették elő; vitézül küzdött a napoleoni harcokban s a stollhoffeni és steinbachi ütközetekben sebet kapott. Bécsben, testőrkorában megismerkedett Bessenyeivel és Báróczival, kik az irodalom művelésére buzdították. Heroideket fordított franciából szabadon, helyenkint szépen, u. m. Heloiz Abelardhoz, Colardeau után; Abelard Heloizhez és Barnevelt Trumanhoz, Dorat után; Valie re hercegné XIV. Lajoshoz Blin de Saint More után, - és kiadta Érzékeny levelek cim alatt Bécsben 1785. Eredeti munkája: Versek Fábris halálára, Szeben 1789.
1. N. János, geologus, szül. 1805., megh. mint bányatanácsos Atzgersdorfban Bécs közelében 1855 jul. 17. Értékes munkája Bécs környékének geologiai térképe (Bécs 1849).
2. C. Nikodemus, nyomdász. 1655-ben nyitotta meg műhelyét Trencsénben, melyet azonban csak 1662-ig vezetett. E rövid idő alatt is számos kisebb-nagyobb nyomtatvány került ki műhelyéből izléses kiállítással és szép, tiszta betükkel. Ezek között nevezetesebbek az 1655. tót nyelven megjelent: Kalendarium, majd az 1658. megjelent: Ciceronis Epistolarium Selectiorum Libri Tres c. nyomtatványok. Mindezek, de főleg a kisebb nyomtatványok felette ritkák.
Minka, fiatal irónő, C. Imre cs. és kir. kamarás és gróf Vay Eveline leánya; Anarcson, Szabolcsmegyében született, előkelő társadalmi nevelésben részesült, többször utazott Ny.-Európa országaiban, a magyar, német, angol és francia szépirodalomban nagy jártasságot szerzett s e nyelveken már korán verselgetett is. Szépirodalmi dolgozataival 1890. tünt fel a nyilvánosság előtt, s azóta számos verset és kisebb szépprózai dolgozatot közölt a lapokban. Önállóan is megjelentek költeményei Nyirfalombok (két kiadás Bpest 1890) és C. M. ujabb költeményei (1892) c. a., Hafia c. elbeszélése (1891) és Maya (Budapest 1893).
(czobor-szt.-mihályi gróf)-család. Ősei a XIV. sz. közepéig vihetők fel. Már ekkor is roppant vagyonnal birtak s nagy szerepet játszottak Magyarország történetében. Kiválóbb tagjai: C. Mihály, 1458. a budai vár kapitánya. Mikor Mátyást a magyarok Prágából királynak haza hozták, C. addig meg nem nyitotta a budai vár kapuit előtte, mig Mátyás a főrendeknek, ezek viszont Mátyásnak hűséget nem esküdtek. Mikor Mátyás Bécsben járt és Frigyes el akarta őt veszíteni, C. menté meg életét. - C. Imre, az előbbi fia; a Csallóközben várat kezdett építeni, mit azonban a főrendek nem jó szemmel néztek és Mátyás özvegyével továbbépítését betiltatták. 1497. Ulászló követe Bajazethez, ki sokáig tartotta magánál, nehogy hadi készületeinek hirét megvihesse hazájába. C. hazajövén, értesítette Ulászlót, de a török értesülvén, hogy Ulászló a németekkel s lengyelekkel kötött szövetséget, abbahagyta tervezett hadjáratát. 1503. őt bizta meg Ulászló Bánffy Miklóssal és Both Andrással, hogy Krakóba menve a lengyel királlyal békét kössenek. Több ideig kormányozta Sziléziában az oppelni hercegséget. - C. Márton, Ulászló alatt főkamarás és bodrogi főispán. Egyike ama három főurnak, kik 1483. esküt tettek arra, hogy ha Ulászló fi-örökös nélkül találna elhalni, Miksa császárt v. ennek örököseit választják meg királynak. Jelen volt az 1505-iki hires rákosi országgyülésen és több küldetésben járt részint a pápánál, részint a portán. Leánya Felicitas férjhez ment Pilsberger Farkashoz, s ekkor vette fel a család a C.-Pilsberger nevet. - C. Gáspár. Midőn 1528. Katzianer János Ferdinánd részére Trencsént megszállotta, s jó darabig hiába ostromolta, C. ismerős lévén a vár berendezésével, azt tanácsolta neki, hogy tüzes golyókkal lövöldöztesse. Ily módon csakugyan rövid idő alatt bevették a várat. 1537. Sámbokrét elfoglalása miatt felmentették a hadi szolgálat alól. - C. Imre ifj., Miksa és Rudolf alatt nádor-helytartó, 1567. táblai biró. A törvényekben való jártasságáról hires volt s őt bizták meg a Dersffy alatt lévő 10 vármegyében a kétséges birtokok megvizsgálásával. Mérey helyébe Miksa helytartóvá tette 1567. s 10 évig töltötte be lelkiismeretesen e nagy fontosságu hivatalt, mikor aztán Istvánfi Miklós lépett helyébe. Bodrogvármegyei birtokaitól a török 1579. megfosztotta s bár igyekezett azokat visszaszerezni, nem sikerült neki. - C. Ádám, jeles katona, Zrinyi Miklós tanítványa; harcolt mint tábornok a törökök és franciák ellen. - C. Márk, tábornok, 1715-23-ig főajtónálló. Az 1704-iki gerencsi ütközetben, melyet Heister Rákóczy ellen vivott, Heister életét menté meg. - C. József rendkivüli tékozlásáról számos anekdota maradt fenn. Egyszer Marchese Tarmával 1000 aranyba fogadott, hogy ki fog az udvarnál drágább és mégis egyszerübb öltözékben megjelenni. C. nyerte meg a fogadást, mert mentéje béllése egy eredeti régi olajfestmény volt, melyet egyik uradalma árán szerzett, s csak azért, hogy a fogadást ő nyerje meg. Bécsben, Velencében és Párisban tartott házat nagy cselédséggel. Élete utolsó éveit a Mária Teréziától huzott csekély nyugdijból tengette. Vele kihalt a C.-család.
Béla dr., régész, szül. Székesfehérváron 1852 máj. 9. Az egyházi pályára lépett és 1875 miséspappá szenteltetett. Már korán a régészetre adta magát. 1873. a budapesti egyetem bölcseleti karánál pályadíjat nyert Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecsétjeinek jegyzéke c. művével. 1876 elején a nemzeti muzeum régiségtárának segédőre, 1877. pedig a keresztény műarcheologiából és szimbolikából a budapesti egyetemen magántanár lett. Az 1789-iki székesfehérvári és az 1885-iki budapesti kiállítás régészeti csoportját ő rendezte s tevékeny részt vett a budapesti orsz. nőiparkiállításban és az 1884. ötvösműkiállításban is. 1886. Ipolyi Arnold nagyváradi püspökké neveztetvén ki, magával vitte uj egyházmegyéjébe s a püspöki papnevelőintézet igazgatójává és az egyházi archeologia tanárává nevezte ki. Hosszabb utazásokat tett Olasz-, Francia-, Németországban, Belgiumban, Palesztinában és Egyiptomban. Buzgó munkássága a régészet terén nem maradt elismerés nélkül: a magy. tud. akadémia 1881. levelező tagjává választotta, a műemlékek orsz. bizottságának előadója, az orsz. régészeti és embertani társulatnak osztályelnöke, számos tudományos társaság tagja, a koronás arany érdemkereszt és több külföldi rendjel birtokosa. A lapokban és folyóiratokban számos szakértekezése jelent meg. 1880-87. az Egyházművészeti Lap-ot szerkesztette. Munkái: A középkori egyházi művészet kézikönyve (Budapest 1875); A régészet és a hittudományok (u. o. 1875); Magyarország középkori várai (u. o. 1877); Az egyházi művészetek hazánkban (u. o. 1879); Jegyzék azon éremgyüjteményekről, melyeket Pauer János székesfehérvári püspök a fehérmegyei és városi tört. és régészeti egyletnek ajándékozott (Székesfehérvár 1879); A keresztény műarchoeologia encyclopoediája (Budapest 1880-83); Az alcsuthi udvari kápolna (u. o. 1881); Az egyházi öltönyökről (u. o. 1881); Egyiptomi és szentföldi naplóm (u. o. 1881); A pécsi székesegyház restauratiója (u. o. 1882); Krisztus Pilátus előtt. Munkácsy Mihály festménye (u. o. 1882); Kalauz Ipolyi Arnold váradi püspök régi és ujabb műhimzésgyüjteményéhez (Nagyvárad 1886), Trésor de l'église metropolitaine d 'Esztergom. Az esztergomi főegyház kincstára. Közép- és ujabbkori műkincsek fényképei (3 füzet); Emlékbeszéd Pauer János felett (Akad. Emlékbeszédek VI. 7.).
Alajos, tanár, szül. Mohácson Baranya-megyében 1853 dec. 23. Tanulmányait a pécsi és budai főreáliskolában, a József műegyetemen és a középiskolai tanárképző intézetben végezte. 1874-től a szegedi, 1891-től a budapesti VI. ker. állami-főreáliskolában működik. C. a természettudományi irodalom tevékeny munkása. Számos tudományos, ismeretterjesztő és tanügyi értekezése jelent meg bel- és külföldi szakfolyóiratokban. Önálló művei: A fizika története életrajzokban Budapest, 1882. 2 kötet. K. m. Természettud. Társ. könyvkiadó vállalata. A mágnesség és elektromosság Guillemin A. után franciából, u. o. 1885. Természettan a középiskolák felsőbb osztályai számára, Budapest 1887. Dimensionen und absolute Maasse der physikalischen Grössen, Leipzig 1889. A csillagászat történelmi jellemvonása, Houzeau után franciából, Budapest 1890. Természettud. Társulat könyvkiadó vállalata. Fizikai egységek. U. o. 1891.
Henrik, német filozofus, szül. 1819-ben, megh. 1873-ban. Orvos volt, főtörzsorvos Königsbergben, Ueberweg benső barátja, s a két kiváló gondolkodó minden tekintetben hatott egymásra. Első műve: Neue Darstellung des Sensualismus (1855), melynek szenzualisztikus álláspontját bővebben megvédelmezte a következő művében: Die Entstehung des Selbstbewusstseins (1856). Ebben egy következetes naturalisztikus világnézetet hirdet. Hasonló irányu: Die Grenzen und der Ursprung der menschl. Erkenntniss (1865). Utolsó műve: Grundzüge einer extensualen Erkenntnisstheorie (1871), töredék egy nagyobb hátrahagyott műből. C. olyan gondolkodó fő, ki a század naturalisztikus irányzatának igen figyelemre méltó képviselője.
Márton (szepsi), régi földrajzi iró, szül. Szepsiben 1594., megh. 1633 körül. Kézsmárkon iskoláit végezve külföldre ment, s legtöbbnyire sárga csizmában, verőfényes gránát posztóból csinált palástban bejárta Európa nagy részét. Danzigban, Londonban és Salzburgban előadásokat hallgatott. Utja 1616-20-ig terjedt. Visszatérte után kassai, majd varannói tanító lett. Uti művének cime: Europica Varietas avagy Szepsi Czombor Mártonnak Lengyel, Mazur, Praz, Dánia, Frisia ... Britanniai Tengeren való bujdosásában látott hallott külömb külömbféle dolgoknak rövid leirása... Kassa 1620. Irt még egy Udvari Schola cimű művet is, mely Bártfán 1623. halála után jelent meg.