azaz ellenszegülő makacsság, amelyet különösen gyermekek szoktak kifejteni, ha valamely félszeg vágyukban v. törekvésükben akadályoztatnak. A D. lényegében véve nem más, mint akaratosság, amelyhez az ellennyomás által gerjesztett indulat is járul. Az akaratosság épugy mint a D. a helytelen nevelés következménye. Alig van gyermeki hiba, mely annyira a nevelő v. a szülők gyöngeségére v. ügyefogyottságára vall, mint épen a D. Ahol elmulasztották a gyermeket arra szoktatni, sőt kényszeríteni, hogy a maga akaratát, amelyet vak ösztönök és vágyak irányítanak, alárendelje az ő nevelője akaratának, amelyet az erkölcsi belátás vezérel, ott mulhatatlanul felüti fejét az akaratosság és D. A D. kiirtására mennél kevesebb szó, de annál hajthatatlanabb akarat szükséges; kevés parancs, de a kevésnek nyugodt és következetes keresztülvitele. A növendék haladottabb korában, s kivált ha a D. nagy akaraterővel s az önállóságra való erős hajlammal függ össze, jó hatása van a megszégyenítésnek, ugy azonban, hogy az sűrün ne ismétlődjék, s hogy a növendék lelkében még csak a gyanuja se támadjon, hogy rosszakaratból történt.
ol. zenei műszó (röv. d. c. v. D. C.) a. m. kezdettől, a zeneirásban azt jelzi, hogy valamely zenedarab kezdetét ismételni kell, és pedig odáig, ahol a Fine (vége) szó áll; néha különben Fine helyett nyugvó jelet [ÁBRA] használnak. A nagy áriák Da capoját illetőleg l. Aria.
l. Dhaka.
Simon, német költő, a königsbergai kör feje, szül. Memelben 1605 jul. 29., megh. 1659 ápr. 15. Königsbergában, hol 1633 óta gimnáziumi, 1639 óta egyetemi tanár volt. Összes költeményeit, melyeknek túlnyomó része alkalmi természetü, Oesterley adta ki (1877), ugyanő válogatott gyüjteményt a költő jeles életrajzával (1876). D. hivatott lirikus volt, ki a népdal egyszerü, közvetlen hangjait is sokszor eltalálta, miért is sok dala, melyekben főleg a barátságot dicsőítette, valóságos népdallá lett, elsősorban ännchen von Tharau (Tharaui Annuska) c. dala, melyet egyik barátjának, Portatius lelkésznek esküvőjére Neander Annával a vőlegény nevében írt. Egyházi dalai a kor legjobbjai közé tartoznak. Folytonos betegeskedése befolyásolta költészetének hangját, mely túlnyomóan elegikus. Dachnak kedvelt tárgya az élet nyomora és az ember gyarlósága.
járási székhely a felső-bajor kerületben Bajorországban, az Ammer partján 2930 lak., sör- és papirgyártással, Károly Tivadar választó fejedelem emlékszobrával. Mellette terül el a Dachauer Moos. Közelében van Mariabrunn ásványvizforrás, látogatott fürdővel.
Közös néven igy nevezték azokat a Münchenben 1871 és 1872. alakult betéti bankokat, amelyek rövid felmondásra betéteket igen magas kamatláb mellett fogadtak el. Szédelgő intézetek voltak, mert előirányzataikat ugy készítették, hogy a betétek után időnként esedékessé válandott kamatokat s az esetlegesen felmondandott betéteket az ujabb betétekből elégítették ki. Legjobban virágzott az az intézet, melynek tulajdonosa, Spitzeder Adél, az egykor szépségéről és szelleméről hires szinésznő volt, aki különös merész fogásokkal még fokozni tudta a közönségnek amugy is tulságos bizalmát. Midőn azonban 1872 végén biróságilag megállapították bankjának fizetésképtelenségét, őt pedig hamis bukás miatt 3 évi fegyházra itélték, akkor a hasonló szédelgő bankok egyszerre tönkre mentek. A veszteségek igen sulyosak voltak, csupán Spitzeder bankjában 81/2 millió forint veszett el, 30000 hitelező megkárosításával.
oázis, l. Dakhel.
l. Achery.
3032 m. magas, örökös hóval és glecserekkel fedett hegycsúcs a Salzburgi Alpokban, Stiria, Tiról és Salzburg határán, a Salzach, Traun és Enns völgye közt. Kutatása körül legtöbb érdemet szerzett Simonyi volt bécsi egyet. tanár. V. ö. az ő művét: Das D.-Gebiet. (I. köt. Bécs 1893).
(geol.) vagy megalodusz-mészkő, a ret szisztéma középső emeletének kőzete; erősen tömött, világos szinü, többnyire réteges mészkő, hófehér, kékes vagy sárgásfehér, kivételesen szürkés, vagy vereses; repedések, hasadékok járják át, azért nehezen idomítható. D. neve onnan van, mert Salzburg mellett a Dachstein-hegységnek legfőbb anyaga. Vezérkagylója a Megalodus, különösen pedig az M. triqueter lévén, azért a másik név. Budapest vidékén a Jánoshegy csúcsán, a Nagy- és Kis-Hárshegyen van, továbbá a Pilishegy anyagát képezi, hatalmasan van kifejlődve Kovácsi, Solymár, Hidegkut s Budakeszi felé, nemkülönben Pilis-Szántótól kezdve ÉNy-nak Esztergom felé.