György (Georg Dahlen) irodalmi álnevén bocsátotta közre hazánkfia, Schvarcz Gyula: Aufzeichnungen üver die Europeische Gesellschaft (Berlin, Paul Lentz, 1885) címü munkáját, mely a külföld magasabb értelmiségi köreiben szokatlan érdeklődést ébresztett.
János, osztrák altengernagy, szület. Stillerődben Dániában 1790., megh. Kopenhágában 1872. A királyi tengerészeti akadémiát elvégezvén, 1806. alhadnagynak nevezték ki. 1807-1814. tartó, Dániára nézve oly kedvezőtlen háborus időben D. a tengerészet tényleges szolgálatában állván, bátorsága és energiája által tünt ki, háromszor azonban hadi fogságba is esett. A béke beálltakor mint főhadnagy két éven át a dán teng. akadémiában a matematikát tanította és azután a hadi tengerészet tartalékába lépvén, mint kereskedelmi hajók kapitánya működött. 1819. év végén mint sorhajó-hadnagy ismét a hadi tengerészet szolgálatába állott, ahol magas képzettsége és kitünő szolgálata folytán fokonkinti előléptetésben részesülvén, több hadihajót vezényelt. 1847. már a «commodori» rangot viselte és mint ilyen 1849. az osztrák kormány felszólítására a dán király engedelmével és kiváló szolgálataiért a legmagasabb elismeréssel az osztrák hadi tengerészet szolgálatába lépett, hol altengernagyi ranggal a hadi tengerészet parancsnokává lőn, átvevén egyuttal a hajórajnak vezényletét is. Velence tengeri blokirozását személyesen és sikerrel vezette. Az olasz hadjárat lezajlása után az osztrák hadi tengerészet ujjá-szervezésén és alapos kiképeztetésén fáradozott, mely sikerdus működéseért nevét tengerészeti körökben most is hálával emlegetik.
1. Frigyes Ágoston, svád iró, szület. Nordmarkban 1816 szept. 20. Mint levéltárnok sokat tett a Chemnitz-féle harmincéves háboru történetének kiadatása érdekében, ezenkivül fontos okiratokat közölt IX. Károly és XVI. Erik idejéből. Szépen fordította Calderont, Shakespearet, Moretot stb. Vermländingarne c. énekes vigjátékát (1846) még ma is kedvelik. Mint dialektus-költő több gyüjteményt adott ki, ilyen p. Viter pa Värmlanske Fongmĺle (1875, 1876, 1886). 1871. a svéd akadémia tagjává választotta.
2. D. János Adolf, északamerikai tengerész és szertüzér, szül. Washingtonban 1810., megh. 1870. Az északamerikai polgárháboru kitörésekor hadtengerészeti hajó-parancsnok volt; az ő javaslatára és tervei szerint gyártották az É-amerikai Egyesült-Államok az öntött vasból való vontcsövü nehéz hajólövegeket és 12 meg 24 fontos vetőágyukat (Haubitz). A polgárháboru alatt D.-t az Egyesült-Államok tüzérségi ügyeinek vezetőjévé nevezték ki; 1869. a washingtoni kikötő kormányzója lett s ezen állásban halt meg. a Dahlgren vontcsövü nehéz öntött vaságyuk nem váltak be; a hadihajókon használt 274 közül alkalmazás közben 32 repedt szét.
3. D. Károly Frigyes, svéd költő, szül. Stens-Brukban 1791 jun. 20. megh. Stockholmban, mint az ottani főtemplom prédikátora 1844 május 2. Mint iró Atterbom Phoshorosában és Poetisk Kalenderjében tünteti fel; attól kezdve majd minden évben adott ki költeményeket. Munkái: Ungdomskrifter (Stockh. 1829); Samlade skrifter (u. o. 1834); Odalgumman (u. o. 1828); Angbatssanger (u. o.) 1837). Összes műveit Arwidsson, Bäckström és Törner adták ki (Stockh. 1847-52; öt köt.).
l. Dahlgren 2.
falu Arnsberg porosz kerületben, a Ruhr partján, a vasút mellett, (1890) 5035 lak., szénbányákkal, vashámorral és téglagyártással.
Cav. 1791 (növ.), a georgina-virág (l. o.) régibb neve, Dahl svéd füvészről (megh. Abo-ban 1787) nevezve. Minthogy azonban már 1791-nél előbb is volt Dahlia Thunb. (a. m. Trichocladus Pers., a humamelideák génusza 2 fajjal Afrika déli részén); a Cavanilles-féle Dahliát Georgina Willd. s Georgia Spreng. névre változtatták Georgi szt.-pétervári tudós tiszteletére.
arab eredetü török szó, jelentése: belügyminisztérium. - D.-náziri: belügyminiszter.
Frigyes Kristóf, német történetiró és államférfiu, szül. Wismarban 1785 május 12., megh. 1860 dec. 5. Egyetemi tanulmányait Kopenhágában és Halleban végezte, ahol Wolf Frigyes Keresztély alatt kiválóan nyelvészeti tanulmányokkal foglalkozott. 1809-ben barátságot kötött Kleist költővel és meglátogatta annak társaságában az asperni csatamezőt. 1811. magántanár lett Kopenhágában, 1813. a kieli egyetemen a történelem rk. tanára. Német érzelmei miatt a schleswig-holsteini kérdésben összeütközésbe jutott a dán kormánnyal s azért 1829. szivesen elfogadta a göttingai egyetem meghivását a német történelmi és államtudományi tanszékre. Tanári működése mellett élénk részt vett a hannoveri politikai küzdelmekben is. Az u. n. göttingai forradalom után (1831 január) mint az egyetem követe a cambridgei hercegnél résztvett a hannoveri alkotmány tervének kidolgozásában s azután, mint az egyetem képviselője az alsóházba lépett. Mint szónok és mint iró szabadelvü nézeteinek leplezetlen kimondása által minden irányban nem egy ellenséget szerzett magának s politikai nézeteivel elszigetelten állott. Midőn 1837. Ernő Ágost király az alkotmányt megszüntette, D. az államcsiny ellen tiltakozó iratot készített, melyet tanártársai közül hatan aláirtak. Ennek következtében állásukat mindnyájan elveszítették s D. előbb Lipcsébe, majd Jenába vonult, mignem 1842. IV. Frigyes Vilmos porosz király a bonni egyetemhez a történelem tanszékére meghívta. Itt csakhamar nagy népszerüségre tett szert, s fontosabb egyetemi ügyekben a kormány is kikérte tanácsát. Előadásai közül különösen az angol és a francia forradalomról tartottak, melyek nyomtatásban is megjelentek (Geschichte d. englischen Revolution. Lipcse 1844., 6. kiad. 1864. Magyarul Az ángol forradalom története, ford. Bajza, Pest 1844; Geschichte d. französischen Revolution Lipcse 1845; 3. kiad. 1864), voltak nagy hatással a művelt német középosztály politikai nézeteire. Nagy szerepet játszott D. az 1848. év eseményeiben. Mindjárt kezdetben résztvett a porosz alkotmánytervezet fölött folytatott tanácskozásokban, majd mint a porosz kormány bizalmi embere a frankfurti szövetséggyülésre távozott, ahol Németország egyesítéséért küzdött Poroszország vezetése mellett Ausztria kizárásával. Nézeteit a parlamant többsége azonban nem fogadta el. 1850. mint a porosz első kamarának tagja bátran, de eredménytelenül szállott sikra a reakcionárius áramlat ellen. Élte alkonyán teljesen visszavonult a politikai élettől, melynek sivár alakulása hazafias lelkét nagyon elszomorítá. Munkái közül a kiválóbbak: Geschichte von Dänemark (Hamburg 1840-43. 3 köt.); Die Politik auf den Grund und das Mass der gegebenen Zustände zuzückgeführt (Gött. 1835, 1 köt.); Forschungen aus dem Gebiet der Geschichte (Altona 1821-1824. 2. köt.); Quellenkunde der deutschen Geschichte (Götting. 1830; 5. kiadása Waitztól 1883); Kleine Schriften (kiadta Varrentrapp, Stuttgart 1860); V. ö. Springer, Fried. Christ. D. (Lipcse 1870-72, 2. köt.); Nasse. F. Chr. D. (Bonn 1885); Treitschke, Hist. u. pol. Aufsätze (5. kiad. 1886); Waitz, Gedächtnissrede auf D. (Kiel 1885).
1. folyó Potsdam porosz kerületben; az Alacsony-Flämingen ered és Vend-Spree néven Cöpenicknél a Spreebe torkollik; 41 km.-nyir hosszúságban hajózható; - 2. város Potsdam porosz kerületben az ugyanily nevü folyó és vasut mellett, (1890) 5166 lak., posztó-, cipő- és szivargyártással; egy kastéllyal, amely régen a weissenfelsi hercegeknek volt székhelye.
1. Félix Gyula, német jogtudós, történetbuvár és költő, szül. Hamburgban 1834 febr. 9. Egyetemi jogtanár lett 1857-ben Münchenben, 1863. Würzburgban, 1872. Königsbergben. Jelenleg Boroszlóban működik. Történeti főművei: Die Könige der Germanen (Würzburg 1861-71), Prokopius kvon Caesarea (Berlin 1865), Urgeschichte der röm.-germanischen Völker (3 köt.), Deutsche Gesch. I; átdolgozta továbbá Wietersheimnak Gesch. d. Völkerwanderung c. művét; jogi munkái: Über die Wirkung der Klagverjährung bei Obligationen (1855) és Deutsches Privatrecht (1878); Kriegsrecht (1870); Handelsrechtl. Vorträge (1874); Eine Lanze für Rumänien (1883), mely munkában az Al-Dunán való szabad hajózás ügyében Ausztria-Magyarország ellen kelt ki; regényei: Ein Kampf um Rom (1876, 4 köt., a gót birodalom bukása, legjobb regénye) és számos kisebb regénye a népvándorlás korából (köztük Attila); Odhin's Trost címü regényét gróf Csáky Tivadarné ford. magyarra; legujabb regénye: Die Bataver (1892); szinűvei: König Roderich és Markgraf Rüdeger szomorujátékok és Die Staatskunst der Frauen vigjáték, költeményei (1856 és többször) stb. Nagyszámu kisebb dolgozatai s birálatai Bausteine c. alatt jelennek meg. Alapos tudós és tehetséges költő, ki azonban költői erejét tulságos termékenységével elsilányitja.
2. D. Frigyes, német szinész, szül. Berlinben 1811 ápr. 18., megh. Münchenben 1889 dec. 6. 1829. lépett Berlin egyik külvárosában szinpadra. Néhány hó mulva már a hamburgi szinházhoz kapott szerződést, hol tehetsége helyes kiképeztetést nyert. 1834-től kezdve 1878-ig azaz a szinészi pályától való végleges visszavonulásáig mint Don Carlos, Egmont, Lear, Wallenstein stb. igen nagy sikert ért el.
3. D. Mária szül. Hausmann M. német szinművésznő, szül. Bécsben 1830 jun. 17. Szinpadi szereplése 1845. kezdődik. Több szinpadon történt sikeres fellépte után a müncheni udvari szinházhoz szerződtették.