(a latin domina és a francia dame-ból) a. m. úri nő. Kezdetben a nemes asszonyokat hivták így. A francia kártyajátékban a király és filkó (felső) közt álló, női alakot ábrázoló lap.
törökül sógort, vőt jelent. A szultán vejének vagy sógorának éppen D. v. D.-pasa a neje. Történelmileg hires a hatvanas években nagy szerepet játszott Máhmud-D. pasa.
Miklós M., görög teologus, szül. Athenben, 1842., megh. 1892.; tanult Athenben, Erlangenben, Halleben, Lipcsében és Londonban. 1866. rendkívüli, majd 1871. rendes tanár lett Athenben. Midőn az ó-katolikusok a nem egyesült görögökkel való egyesülés céljából 1885. Bonnban tanácskoztak, D. azon három teologus egyike volt, akiket az athénei szt. szinódus oda kiküldött. Kiváló művei közül nevezetesebbek: A principiumokról, Katekézis, Bevezetés az Uj Testamentomba. Az Uj Testamentom hermeneutikájáról tartott felolvasásai is napvilágot láttak.
480 km. hosszú és átlag 100 km. széles viz nélkül szükölködő partvidék K.-Indiában, Pendsab Ny.-i határán a Szulejman-hegység és az Indus jobbpartja közt. Kemény agyagból és homokból álló talaja csak ott termékeny, ahol mestersége s öntözés van. A nyár forró, a tél hűvös. Régebben afgán terület volt; 1819. elfoglalta Randsit Szing; 1849. az angolok birtokába került és ma Deradsat tartomány nagyobb részét alkotja.
Bahirieh tartomány székhelye Alsó-Egyiptomban, 62 km-nyire Alexandriától, a Nilus rosettai ágából jobbra kivezető csatorna és vasút mellett (1882) 23353 lak. A 8-szögü minaretjeiről már messziről látható városnak, amelynek egy pálmaligettől környékezett arab temető kölcsönőz némi festői tulajdonságot és a mely rozzant téglaházakból áll, a K.-en keresett pamutárukkal való kereskedés ad fontosságot.
v. Daman, portugal terület (80 km2) és város K.-India nyugati partján Szurat és Bombay angol birtokok közt a Daman-Ganga déli partján, (1881) 49084 lak., dohányültetvényekkel, jelentékeny tengeri halászattal, bambuszgyékény szövéssel és pamutfonással. D. 1551. óta portugal birtok.
v. Dhamar, város Jemen déli részében, Arábiában, Szanától 100 km.-nyire 8-10000 lak., jelentékeny lótenyésztéssel. Közelében nehány gránitoszlop, valami régi épület maradványa áll, amelyeket Sába királynő trónusának neveznek.
magas fekvésű föld Ny.-Afrika déli részében, amelyet sok helyen gránitsziklák takarnak és eső csak ritkán esik; hegyeiben állitólag vas- és rézércek találhatók, lakói, a damarák, nagyobbára állattenyésztéssel foglalkoznak. L. Hererok.
l. Demaratus.
(ejtsd: damasz) Ange Hiacint Maxence, báró, francia hadvezér és politkus, szül. Párisban 1785. szept. 30., megh. 1862. máj. 6. Szüleivel együtt a forradalom alatt Németországba menekült. 1805. óta az orosz hadseregben hazája és Napoleon ellen harcolt és csak a restauráció után lépett a francia hadseregbe. Résztvett mint altábornok a spanyol hadjáratban (1823), és egy évvel később had-, 1825 pedig külügyminiszterré lett. 1828. jan. 4. állásáról leköszönt és a bordeauxi herceg katonai nevelője lett. Az 1830. forradalom kitörésekor a Bourbonokkal együtt külföldre menekült. 1834. ugyan visszatért hazájába, de szerepet többé nem játszott.
2. D. Ferenc István, francia tábornok, sz. Párisban 1764. junius 22., megh. u. o. 1816. dec. 23. A forradalom alatt mint a rajnai hadsereg tisztje küzdött Mounier, Jourdan és Kléber alatt s dandártábornok s Kléber hadseregének táborkari főnöke lett. Kitünt 1796. a Rajnán való átkelésnél Neuwiednél s 1798. az egyiptomi és sziriai hadjáratokban; de Franciaországba visszatérve, elvesztette Bonaparte kegyét és a Moreau-féle összeesküvés miatt fogságba is került, melyből Murat szabadította ki. 1814-ben Mainzban szolgált mint dandárparancsnok, s a restauráció után XVIII. Lajos a párisi őrség parancsnokságával bizta meg. 1816. a csendőrség főfelügyelőjévé nevezték ki.
3. D. István Károly, chevalier, később D.-Crux herceg, francia tábornok, szül. 1754. febr. 19., megh. 1846. máj. 30. Hadi pályáját Indiában kezdette, hol mint kapitány küzdött az angolok ellen és fogságba is esett. A forradalom alatt az emigránsok soraiban harcolt hazája ellen. A Bourbonok visszahelyezése után 1814. tábornokká, pairré és herceggé lett. Az 1830-iki juliusi forradalom után elvesztette pairi méltóságát s visszavonultan élt menon-i kastélyában.
4. D. Károly, gróf, később herceg, francia főúr és tábornok; szül. 1758. okt. 28., megh. Párisban 1829. március 5-én. Mint ezredes harcolt az 1780. és 1781-iki amerikai szobadságharcban, honnan visszatérvén, egy dragonyos ezred parancsnokává lett, mellyel 1792. XVI. Lajos futását kellett volna lehetővé tennie; de katonái a döntő pillanatban elpártoltak tőle s ő maga Varennes-ben elfogatott és halálra itéltetett, de kegyelmet kapott. A közbocsánat kihirdetése után Olaszországba ment, és azután a kir. hercegekhez csatlakozott. Mint a guiberoni expedició egyik vezére Calais-nál hajótörést szenvedett s a köztársaságiak kezébe jutott 1795., de másodizben szabadonbocsáttatott. A császárság alatt visszavonultan élt Párisban és nem vállalt el hivatalt, a Bourbonok restaurációja után azonban megérkezett az ő ideje is: XVIII. Lajos pair-ré, vezérőrnaggyá és a chevaulegers csapatok parancsnokává nevezte őt ki, sőt 1825. hercegi rangra emelte. A Mémoirs relatifs á la Révolution-ban (20 kötet, Páris 1823) megirta XVI. Lajos varennes-i letartóztatásának hiteles történetét.
5. D. Roger, gróf, francia tábornok, szül. 1765. megh. 1823. szept. 18. Tizenkét éves korában a francia hadseregbe lépett, de nemsokára megszökött; orosz szolgálatba állott s az 1787-iki orosz-török háborúban harczolt; a török tengernagyi hajó ellen intézett vakmerő támadásáért s az Ocsakov ostroma közben kimutatott bátorságáért ezredessé nevezték ki 1789. hazatért Párisba, honnan a forradalom kitörésekor Bécsbe menekült, majd ismét orosz szolgálatba állott s különösen Ismail meghóditása alkalmával tünt ki. Artois grófot 1792-ben Champagne-ba kisérte; az ottani szerencsétlen hadjárat után Pétervárra, majd Angliába ment, s 1796-1797. Condé herceg alatt a rajnai hadseregben szolgált. Később a nápolyi király hadseregébe állott és Mack főparancsnoksága alatt több csatában harcolt hazája ellen. A restauráció után visszakapta előbbi méltóságait s Lyon parancsnokává neveztetett ki. Mikor azonban I. Napoleon Elba szigetéről visszatért, D. csapatai is hozzápártoltak, mire azután D. XVIII. Lajossal Belgiumba futott. A második restauráció után a képviselőház tagja lett, majd ujra Lyon parancsnoka. Ez állásban a Grenoble-ban támadt mozgalmat vasszigorral elnyomta. (Grande Encycl. XIII.)