fehér, különböző módon alapozott, fényes papiros, mely virágok besajtolása következtében a damaszk-szövetekhez nagyon hasonló.
(arabul: Alkham-al-Kebireh vagy Damsak), Sziria vilajet székhelye, nagyságánál, népességénél, történelmi emlékeinél fogva az ottomán birodalomnak Konstantinápoly után a legjelentékenyebb városa, a Gutah nevü sikságon, amelyet É-on és ÉNy-on a Dsebel Szalehieh, Ny-on a Dsebel-esz-Seik, D-en a Dsebel Kesszue fog körül és amelyet a Merds lagunába torkolló Barada öntöz. A helységekkel takart Gutah sikságot terményekységénél fogva a «paradicsom képé»-nek v. «illatos kert»-nek is nevezik. Lakóinak száma 150000, akiknek 3/4-e mohammedánus, 1/4-e különböző felekezetekhez tartozó keresztény és zsidó. A város a vizben gazdag Barada mindkét, de főképen a jobb partján terül el; tornyokkal ékesített falak veszik körül. A bab-Sarkitól (K-i kaputól) kiinduló, a Bab-ed-Dsabiáig nyuló Tarikel-Mosztakion (egyenes utca) végig huzódik rajta. A falakon kivül fekvő három nagy külvárosa közül a legjelentékenyebb a D.-i, a Meidán. Egyébként, miként a keleti városok, D. sem mutatja közelről, amit messziről igérni látszik. Utcái görbék, piszkosak, homályosak; házai vályogból készültek; az utcák nagyobb része fölött gyékények v. vászonlepedők vannak kifeszítve. Ennek dacára a tisztán keleti tipusu város az arab sivatag kapujánál minden utazóra sajátos hatást tesz. Az arab művészet szépségei által szintén felülmulja Elő-Ázsia legtöbb városát. Kivülről a házak majdnem egyformák, de a nyomorult falak mögött elegáns lakások rejtőznek, amelyeknek diszítésében az arab fantázia igazi remekeket alkotott. Mintegy 300 mecsetje közül a legkiválóbb a nagy mecset, vagyis az ommajádok mecsetje, amely eredetileg egy korinthusi templom helyén Heraklius által épített és Keresztelő sz. Jánosnak szentelt templom volt. Az erősségnek a körfalak ÉNy-i szögletében semmi katonai jelentősége nincs. D. fekvése, a Persiából Egyiptomba és Arábiából Kis-Azsiába és innen Európába vezető utak keresztező pontján, a várost már régi idők óta fontos kereskedelmi hellyé tette. A szuezi-csatorna megnyitása óta azonban keresekedelme jelentékenyen csökkent; ennek dacára bazárjai maig is rendkivül élénkek; közül a legnagyobb a Khan-Aszad-pasa nevü gyülekező hely. A Mekkába zarándokolók régen itt gyülekeztek össze; számuk ma már kevesebb mint volt a szuezi-csatorna megnyitása előtt. Az ipara, bár a damaszkusi pengék készítésének titka teljesen elveszett, még mindig jelentékeny. Készítenek arannyal átszőtt kelméket, gyapotszöveteket; nagyon keresettek a maselák (hosszu köpenyegek) és a kefiék (selyemkelmék, amelyből a turbánt csinálják). Ezeken kivül élénk kereskedést üznek D. lakói a föld termékeivel, a damaszkusi szilvával, szőllővel, az itt termelt rózsákból készített olajjal és egyéb gyümölcsökkel. A kereskedelmet előmozdítja az a jó országut, amely Beirutból ide vezet.
Történelme.
Kedvező fekvésénél fogva D. már az ókorban igen jelentékeny város volt. Az ó-testamentum többször tesz róla említést. Dávid korában kis királyságnak volt székhelye. Dávid a várost uralma alá hajtotta, de már Salamon alatt visszanyerte függetlenségét. Később Babiloniához, Assziriához és Persiához tartozott, de mint fontos kereskedelmi hely, jelentőségét akkor is megtartotta. Az Isszus melletti csata után N. Sándor hatalmába került. N. Sándor birodalmának feloszlása után a Szeleucidák uralma alá jutott, akik székhelyüket Antiochiába tették át, 64. Pompejus a római uralom alá hajtotta ugyan, de külön királyai megmaradtak. A keresztény vallást Szt. Pál hirdette falai közt és csakhamar külön püspökségnek vált székhelyévé. 635. került a mohammedánusok birtokába. Moavija, az ommajádok törzsatyja, ide tette át székhelyét; utódai 660-752-ig itt laktak és különféle monumentális épületekkel ékesítették; ekkor élte virágzása legszebb korát. Az abbasszidák alatt székvárosi jellegét elvesztette; ekkor helytartók kormányozták, akik gyakrabban függetlenítették magukat. Igy a IX. században a tulumidáknak, a X. században a fatimidáknak és a XI. században a szeldsukoknak volt székhelye. 1154. Egyiptomhoz került. A ker. háboruk idejében is többször küzdöttek birtokáért 1401 márc. 24. a mongolok élén Timur foglalta el és teljesen elpusztította, lakóit pedig kardélre hányatta. A város azonban csakhamar ujra fölépült és Egyiptom uralma alatt maradt, mig I. Szelim 1516 okt. 4. török uralom alá nem hajtotta. 1832. Mehemed Ali elfoglalta, de 1840. ujra visszaadta a török szultánnak. 1860 ju. 9-től 16-ig véres keresztényüldözést vittek benne véghez.
igy nevezik Damaszkus sziriai várostól az igen kemény és hajlékony fémet, mely különböző keménységü acél, v. acél- és vaslemezeknek v. rudaknak összekovácsolásából áll elő. Az ilyen acélból készített pengének a fölszinén gyönge sav maró hatása alatt többféle árnyalat keletkezik, amennyiben a savtól kevésbbé megtámadott keményebb fém sötétebb marad, a jobban megtámadott puhább fém ellenben világosabbá lesz. A lemezek vagy a rudak fekvése szerint a damaszkusi acél vagy stráfos vagy felhős, csavarással hajlított vonaluvá lesz. Ha különféle acéllemezt rakunk egymásra, legfölül pedig bevésett rajzu lemezt helyezünk és aztán kovácsoljuk, akkor az acél behatol a vésett mélyedésekbe és a vésett rajzból a maratás után minden lemezen árnyékolás keletkezik. Ha a csavart acélrudat apró darabokra vágják és egymásra rakva összekovácsolják, akkor előáll a mozaikszerü damaszkusi acél. Az eljárást, mellyel a keleti készítményeken, különösen a kardpengéken az arannyal berakott diszítményt állítják elő, azelőtt szintén damaszkozásnak nevezték. Most megkülönböztetésül az ilyen kirakott diszítményt tausziának szokás nevezni. A franciák a tausziát ugy nevezik damasquinure (l. o.), azaz damaszkénszerü.
vagy hónapos rózsa, (növ., Rosa Damascena L.; R. calendularum Borkh.; calendula a rómaiaknál a hónap első napja, mert e rózsa minden hónapban virít; R. semperflorens Desf.), jó illatu, majd szimplább, majd teljesebb, piros, ritkábban fehér rózsafaj, levélkéje 20-25 cm. hosszu, tojásdad, kopasz, a szine fénylő, nem mirigyesen fürészelt. A keresztes háboruk idején 1100 körül, Szirából került Európába, most a legkedveltebb cserépbeli rózsafaj. Több mint 200 fajtája és fajvegyüléke van. A portland rózsa (R. Portlandica (Bosc.) is ilyen fajta, majd az egész nyáron virít. A D.-t az arabok ward-nak, az indusok goolab-nak nevezik s Keleten rózsaolajat, r.-vizet, r.-szirupot és sorbet-et készítenek belőle.
(az araboknál Mansur, kitünő ékesszólása miatt az egyházban Chrysorrhoas néven ismeretes). Élete folyásáról nagyon keveset tudunk. Damaszkusban született a VII. sz. utolsó éveiben keresztény szülőktől. Atyja Sergius, Abd-el-Melek kalifa hivatalnoka, a fiu neveltetését az Olaszországból való szaracén fogságba jutott Cosmas, a teologiai és profán tudományokban alaposan képzett szerzetesre bizta. Mint a kalifa tanácsosa, a képromboló izauri Leó görög császár rendeletei ellen tüzes védiratokat irt, melyek általános feltünést keltettek. Később Jeruzsálemben a szent Szába kolostorába vonult visza, hol V. János jeruzsálemi patriárka pappá szentelte és egész életét ájtatossági gyakorlatok és a hittudományok művelése között töltötte. Valószinüleg a jeruzsálemi kolostorban halt is meg 754 és 787 között. Az egyház szentjei sorába felvette, és emlékezetét május 6. (a görögök november 29.) ünnepli. Fons scientie c. művének harmadik része (De fide orthodoxa) rendszeres hittan, mely a középkorban sokáig használatban volt és a görögöknél napjainkban is irányadóul szolgál stb. Összes műveit görögül és latinul kiadta Lequien Mihály (dominikánus) Párisban, 1712. 2 köt., melynek változatlan lenyomata megjelent 1748. Velencében, szintén 2 köt.
Ottó Vilmos Rudolf, német jogász, szül. Querfurtban, 1831 dec. 16. Ő szerkesztette az 1871-iki német birodalmi postai törvényt. Berlini egyetemi tanár s az után-nyomások jóváhagyására kiküldött szakértői bizottságok elnöke. Munkái: Beiträge zur Lehre von der Kriminalverjährung (Berlin 1860); Das Telegraphen.-strafrecht (u. o. 1872); Das Gesetz über das Postwesen des Deutschen Reiches vom 28. Okt. 1871 erläutert (u. o. 1881); Die preuss. Nachdruckgesetzgebung (u. o. 1863., Heydemannal együtt); Gutachten des kgl. preuss. litterar. Sachverständigenvereins über Nachdruck u. Nachbildung aus den Jahren 1864-73 (Lipcse 1874); Das Patentgesetz (Berlin 1877); Der deutsch-franz. Litteraturvertrag (u. o. 1883); Fünfzig Gutachten über Nachdruck u. Nachbildung (Lipcse 1891).
(fr. ejtsd: dám. a lat. domina-ból a. m. urnő, leggyakrabban «ma» birtokos névmással összetéve (madame), eredetileg a nemes asszonyok, később a kir. családból való nők cime. - Notre D., Szűz Mária; Franciaország királynéjának Madame volt a cime. - D. d' honneur, oly udvari högy, kinek saját vagy férje állására való tekintetből adták e méltóságot. - D. de la cour, minden högy, kinek az udvarba joga van menni. - D. du palais, a francia udvarnál régen mindazon hölgyek elnevezése akik a hercegnők udvartartásához tatoztak. Az elnevezés 1673-tól való; rangszerint első volt köztük a D. d' honneur, azt pedig, aki az öltözékekkel foglalkozott, D. d 'atours-nak hivták. - Les dames de la halle, gúnyosan a kofák.
l. Damgân.
Henrik, német orvos, szül. Stettinben 1798 dec. 28. megh. Halleban 1866 szept. 22. Orvostudományt tanult és 1827. a berlini egyetemen magántanár lett, 1830. Greifswaldba ment rendkivüli tanárnak. 1836. a hallei őrültek házának orvosa és igazgatója, 1844. a Halle mellett épült uj tébolydának igazgatója lett. Egyik buzgó képviselője volt annak az eljárásnak, amely az elmebetegeket kényszer alkalmazása nélkül akarja gyógyítani. Résztvett a még most is a legtekintélyesebbek közé tartozó: Allgemeine Zeitschrift für Psychiatrie (1844) c. szakfolyóirat megalapításában és azt 1857-ig egymagában szerkesztette. Művei: Zur Kretinen- und Idiotenfrage (Berlin, 1858); Ueber die Grundlage der Mimik u. Physiognomik, als freier Beitrag zur Anthropologie u. Psychiatrie (u. o. 1860); Irrengesetze u. Verordnungen in Preussen (u. o. 1865) stb.
dames vertes (fehér, v. zöld asszonyok, erdei szellemek), l. Fakultusz és Salige Frauen.