(ejtsd: dempir), 1. számos kis szigetből álló csoport Ausztrália Ény-i partja előtt az é. sz. 20° 19' és 20° 30' között. 2. halmos félsziget Ausztrália Ény-i partján, az é. sz. 16° 25' és 18° közt, amelyet ÉK-en a King Sound határol és amely a L'Éveque-fokban végződik; 3. tengerszoros Uj-Britannia és Uj-Guinea között; szorosabb értelemben pedig Uj-Britannia és George Rook-sziget közt.
(ejtsd: dempir) Vilmos, a XVII. századbeli hajósok legmerészebbike, született Angliában 1652., megh. Londonban 1712. Már 14 éves korában tengerre szállt, 1674. egy jamaikai ültetvény felügyelőjévé lett, azután a Campeche-öbölnél berzsenyfagyüjtéssel foglalkozott és arról a vidékről irta utóbb Voyages to the bay of Campeachy és Treatise on winds and tides (London 1729) c. műveit. Egyszer kalózok fogták el, akiknek kalandozásaiban azután részvett. Miután 1679-91. a kalózokkal háromszor járt a Csendes-oceánban és több szigetet fedezett föl, kalandos utazásainak leirása - New voyage round the world (London 1697-1707, 3 köt.) - által megismerkedett Oxford gróffal, a tengerészeti hivatal első lordjával, aki őt fölfedező utra küldte Ausztráliába. 1699. januárban indult el, érintette Braziliát, Ausztrália szárazföldjét, fölfedezte a róla nevezett szigeteket és több más szigetet, azután a nevét viselő tengerszorost. 1701. hazautaztában Ascensionnál hajótörést szenvedett, de megmenekült. 1703. uj utra készült, 1705. a Csendes-oceánon egy hajó kapitánya volt. Vindication of my voyage to the South Sea in the ship St.George cimü művét kalózkodásának igazolására irta. 1708-1711. Woodes Rogert kisérte föld körüli utján.
(ejtsd: Dampjer), 1. Ágost Henrik Mária Picot, marquis, francia tábornok; szül.Párisban 1756. aug. 19., megh. 1793 május 9. Ifju korában hadnagy volt a királyi testőrségben, s katonai tanulmányok végett beutazta Angol- és Németországot. Őszinte hive lévén a forradalmi eszméknek, 1791. Rochambeau tábornagy hadsegéde lett s nemsokára ezredese egy dragonyos ezrednek, mellyel az 1792-iki háborut ő kezdte meg. Dumouriez champagne-i hadjárata alatt résztvett a valmy-i ütközetben és azután hadosztálytábornokká lett; november 6. kiüzte az osztrákokat a jemappes-i hadállásból, de 1792. Aldenhovennél vereséget szenvedett. Dumouriez árulása után ő vette át a demoralizált sereg fővezérletét s a konvent biztosainak ösztönzésére megtámadta a szövetségesek seregeit; a Quiévrain melletti csatában azonban ágyugolyó szakította el egyik lábát (1793 május 6.), három napi szenvedés után meghalt. 2. D. Henrik Duval gróf, osztrák hadvezér, szül a metzi püspökség területén 1580., elesett Pozsony várának ostroma közben, 1620 okt. 9. Kezdetben II. Rudolfot szolgálta Felső-Magyarországban és Erdélyben, ahonnan 1604. Bocskai István elüzte. 1605. hasztalan iparkodott Esztergomot a törökök ellen megvédeni. Ezután a császári hadi tanács tagja, kamarás és ezredes lett. II. Mátyás szolgálatában és 1616-17-ig a velencések ellen harcolt. A cseh felkelés hirére az udvar Csehország ellen küldötte, hol Bistricet és Budweis-t megszállotta, de élelmi szerek hiánya miatt Alsó-Ausztriába volt kénytelen visszavonulni. 1619 elején Bucquoy és Wallenstein társaságában megint a csehek és Manfeld Ernő ellen indult, ki fölött Tein táján diadalt aratott, de azután a csehek által Morvaországba szoríttatott. Bethlen Gábor felkelésének hirére II. Ferdinánd őt és Bucquoy-t hazánkba küldötte, amidőn D. a Pozsonymegye határszélén lefolyt csete-paté után Pozsony vára ellen intézett vakmerő támadás közben elesett.
Lipót, német karnagy, hegedüművész és zeneszerző, szül. Posenben 1832 okt. 22., megh. New-Yorkban 1885 febr. 15. Támogatás nélkül, küzködve élt mint hegedüvirtuóz; mint a weimari udvari zenekar tagja ismerkedett meg Liszttel és tanítványaival (Bülow, Tausig, Cornelius, Lassen) s barátkozott meg Raffal. 1860. meghivták Boroszlóba a filharmóniai társaság karnagyának; itt zenekari társaságot, majd énekkart alapított. Bülowval, Tausiggal többfelé hangversenyzett. 1871-ben hivták meg N.-Yorkba, az Arion férfi dalos-egyesület karnagyául; itt 1873. a rendkivül népes oratórium-társulatot, 1878. szimfóniai egyesületet, 1881. a roppant arányu zenei ünnepeket és 1884. a német operát alapította, mely utóbbit azóta fia, Walter vette át. Szerzett 12 füzet dalt (felesége, Heimburg Ilona, elsőrangu dalénekesnő volt), továbbá hegedüdarabokat, nagyobb énekműveket zenekari kisérettel stb. Érdemeit a Columbia-egyetem tiszteletbeli doktorsággal jutalmazta.
(Dama vulgaris Brook, állat), a párosujju kérődző emlősök (Artiodactyla) rendjében a szarvasfélék közé tartozó emlős állatfaj; orrfödője csupasz, agancsa csak a himnek van s ez tövén kerek, de vége felé lapátformán elszélesedik és aztán ágas; szemei és fülei nagyok; könygödrei jól láthatók; farka füleinek félhosszánál nagyobb; nyárban vörhenyesbarna fehér foltokkal, télen szürke, csaknem egyszinü; farka felül fekete, alul fehér; hossza 1,5 mét.; farka 20 cm. hosszu. Októberben párzik és juniusban ellik. É.-Afrikában és DK.-Ázsiában vadon él, hozzánk betelepítették. Németországban 1531 táján még nem ismerték. Nálunk vadaskertekben tenyésztik.
(ejtsd: den), folyó É.-Karolina és Virginia északamerikai államokban; a Pilot-hegyen ered. Charlesvillenél a Stauntonnal egyesül és 320 km. hosszu folyás után Roanoke-nél az Albemarle Soundba torkollik.
Jákob és Bilhának fia, a bibliai elbeszélés szerint a hasonnevü izraelita törzs ősatyja. A Józsua könyve szerint a Földközi-tenger partján Judától észak-nyugatra lakott. Ugyane könyv (19, 47.) és a Birák könyve 18 szerint a dániták Palesztina legészakibb részén Lajis vagy Lesem nevü várost hódították meg és ezt Dán-nak nevezték. Ma a helyet, ahol e város állott, Tell el-Kadhi-nak hivják. Dán törzséből való volt a Birák könyve szerint Sámson is.
folyó K.-Afrikában, l. Tana.
1. a. m. dal. Erről l. Népdal. 2. egy másik, ismeretlen eredetü és csupán sejthető jelentésü D. szó, amely a «Dana verjen meg» székely szólásban fordul elő, valami démoni lényt, ártó hatalmat, v. ilyen okozta bajt jelenthet, tehát a Fene, Fránya, Iz s még sok más ezekkel rokon fogalom szinonimája. Bodor Lajos (Magy. pogány hitregék, Kolozsvár 1842, 90. l.), korának Horvát István csillagzata alatt álló magyar régiségtani és nyelvbuvárlati módszerét követve, a D. szót a Székely István krónikájában (Krakó 1559. 189. l.) említett, Damasek istennévvel hozza kapcsolatba. L. Damasek.
(ejtsd: déne), 1. Jakab Dwight, kiváló amerikai mineralogus és geologus, született Utikában (New-York állam) 1813 febr. 12. New-Havenben (Connecticut) tanult matematikát s természettudományokat, a tengerészetnél a matematika tanára lett, 1833-35. a Földközi-tengerentett utazásokat és tanulmányokat, 1835-36. Sillimannak, a későbbi apósának volt asszisztense;1838. mint geologus és mineralogus vett részt Wilkes expediciójában, melynek feladata volt a Cendes-oceánnak tudományos átkutatása. Ennek végeztével világkörüli utra ment s 18422. hazatérve fogott hozzá kutatásának feldolgozásához, melyek a következő munkákban vannak letéve: Report on zoophytes (Washington 1846); Report on the geology of the Pacific (u. o. 1849); Report on crustacea (u. o. 1852-54). 1855 óta New Havenben a Yale College-n a természetrajz tanára. Különösen hiressé vált System of mineralogy nagy mineralogiai könyvével, mely a legtökéletesebb ásványtan az egész világirodalomban és az ásványrendszert egészen kémiai alapon viszi keresztül. Rendszere (l. Ásvány) sokfelé el van fogadva s egyebek között a nemzeti muzeumi s egyetemi ásványgyüjteményeink a szerint felállítva. A vaskos könyv első kiadása 1837. jelent meg; az 5-ik Brush G. J. segédkezésével 1892. megjelent s rendszerében megváltozott kiadást fia, Dana Eduárd folytatta s már ennek felhasználásával irta meg Szabó József dr. egyetemi tanár Ásványtana negyedik ujból irt kiadásának leiró részét. Nagy feltünést keltett annak idejében Corals and Coral islands cimü műve (Washington 1872; 2. k. 1879), mely egészen uj világításban tüntette fel a korallgátak és szigetek képződését s Darwin elméletével együtt e kérdésre vonatkozó terjedelmes irodalmat provokált. Kézikönyvei közül kiválók még; Textbook of geology (1864); Manual of Mineralogy (3. k. 1878); Manualof geology (10. k. 1880); Text-book of mineralogy (fiával együtt. 2. k. 1880). Ma is kiadja a Sillimann alapította American Journal of Science c. kiváló folyóiratot.2. D. Rikárd Henrik (az idősebbik), amerikai iró, szül Cambridgeben (Massachusetts) 1787 nov. 15., megh. Bostonban 1879 febr. 2. Jogot tanult, s egyideig ügyvédeskedett, hanem aztán kizárólag az irodalomra adta magát. 1817-20, a North American Rewiewbe irt tanulmányokat az angol költőkről, 1825. The idle man c folyóiratot alapított, 1839-40. Bostonban, New-Yorkban és Filadelfiában nagy tetszés mellett tartott felolvasásokat Shakespeare alakjairól. 1842 óta visszavonultan élt Boston melletti birtokán, ahol meg is halt. Jelentékenyebb költői művei: The change of home; The Jying raven (1825); The Bucaneer (1807), mely utóbbibanmesterileg festi az oceánt. Összegyüjtött művei Poems and prose writings c. a. New-Yorkban1850., Poetical works c. a. pedig Londonban 1857. jelentek meg.3. D. Rikárd Henrik (az ifjabbik), észak-amerikai iró, szül. Cambridgeben (Massachusettsben) 1815 aug. 1., megh. Rómában 1882 jan. 6. 1832. a Harvard Collegeba lépett, de szembaja miatt egy időre be kelle szüntetnie tanulmányait. Mint közmatróz Kaliforniába ment, honnan 1836. szembajától megszabadulva tért vissza. 1840. közrebocsátotta tengeri kalandjait Two Jears before the Mast (New-York 3. kiad. 1869) cimmel, mely műve Amerikában s Angliában nagyonnépszerü lett, 1840-ig Bostonban jogot tanult s 1841. mint ügyvéd telepedett ott meg. D. második jelentékeny műve: The Seamans Friend (a tengeri kifejezések, szokások stb. lexikona, (10. kiad. London 1869). Mint a szabadföld-párt megalapítóinak egyike 1848. a buffalo-konvencióba küldetett, s az 1856-iki köztársasági mozgalmaknak is egyik kiváló részese volt.1861-66-ig Massachusetts kerületben az Egyesült-Államok államügyésze volt. 1877. mint a massachusettsi Essex-grófság kongresszusi jelöltje lépett fel, de a szélső köztársaságiak s Grant hive, Butler tábornok által legyőzetett. Azon időben kiadója volt a New York Sun-nak is. Munkái közül felemlítendők még: To Cuba and back (New-York 1859); Letters on Italiani unity (Bost. 1871); kiadása: Wheatonnak Elements of international law c munkája (New-York 1866). Adams, R. H. Dana a biography (2 köt., Boston 1891).