(ásv.), bórmészszilikát (CaB2O4Si2O4), sárgás, a topázhoz nagyon hasonló rombos rendszerbeli kristályokban terem. Régebben kristályalakját a plagioklászéval tartották egyformának. A név Shepard Ch. M.-tól való (1840).
város Connecticut É-amerikai államban, a Still-river partján, vasuti gócpont, (1890) 16552 lak., jelentékeny kalapiparral.
Tamás Osborne gróf, l. Leeds.
1. Eberhárd Kristóf Boldizsár, báró, brandenburgi államférfiu; született 1643 nov. 23., megh. Berlinben 1722 márc. 31. Tanulmányait Utrechtben végezte s 1663. Frigyes hercegnek (ki később I. Frigyes porosz király lett) nevelőjévé nevezték ki. A birodalmi bárói rangot D. (és testvérei) I. Lipót császártól kapták s ezenfelül a Dosse melletti Neustadtot. Később pénzügyminiszter lett s ez állásában gyárak alapítása, továbbá tudományos és műintézetek alkotásával tette emlékezetessé nevét. Magas állásából azonban 1697. udvari cselszövények miatt kibukott, sőt üldözésnek is ki volt téve; elfogták, vagyonát, cimeit, rangját elkobozták s bár később I. Frigyes Vilmos visszahivta s előbbi méltóságaival megkinálta, D. semmit sem fogadott el s az udvarhoz sohasem tért többé vissza. Nevezetes pörének részleteit Breysig ismertette a Schmoller által szerkesztett Forschungen 8-ik kötetében. Lipcse 1889. V. ö. Allg. Deutsch. Biogr. IV.; Bresslau és Isaacsohn, Der Fall zweier Minister (Berl. 1878); Breysig, Der Prozess gegen D. (Lipcse 1889). Öccse, D. Bertalan Miklós (szül. 1650 máj. 25., megh. 1739 okt. 27.) a rysvik-i békekötésnél Poroszországot képviselte.2. D. Elek, báró, német természetbuvár, szül. Gordewitzben 1855 nov. 24. 1878. a lipcsei meteorologiai intézet főnöke lett. 1879-ben résztvett a «Vega» felkeresésére indult Szibinjakov-féle expedicióban, 1882-83. az alsó Kongóban meteorologiai vizsgálatokkal foglalkozott, azután beutazta Angolát és Mossamedest. 1886-90. a berlini földrajzi társaság főtitkára volt. 1888 óta kiadja a Mittheilungen von Forschungsreisenden folyóiratot. Munkái:Die Ergebnisse der Niederschlagsbeobachtungen zu Leipzig 1864-81 (Lipcse 1882); Mémoire sur les observations météorologiques faites a Vivi et sur la climatologie de la côte sud-ouest d'Afrique en général (Berlin 1884).
János Károly, franc. hegedüművész s zeneszerző, szül. 1818 dec. 25. Bagneres de Bigorreban; a párisi konzervatóriumon Baillot-tól tanult; dijakat nyert játékával s műveivel. 1834. az operai zenekar elsőrendü tagja lett, csakhamar hangversenyeken is föllépett; 1857. kinevezték a konzervatóriumhoz segéd-, 1860. pedig rendes tanárrá. Irt versenyműveket, quartetteket, zongoratriókat stb. mintegy 150 darabot, főleg vonós hangszerekre; oktató művei nagybecsüek; Méthode élémentaire et progressive de violon; École de la mélodie; Art de moduler sur le violon sat. Testvérei: Arnaud és Lipót is tehetséges zeneszerzők és jeles művészek.
Sándor, olasz iró, l. Ancona.
(ejtsd: dankur), tulajdonképen Flórent Carton, francia vigjátékiró, született Fontaine-bleauban 1661 november 1-én, meghalt Berryben 1725 december 6-án. Eleinte parlamenti ügyvéd volt Párisban, de 1685-ben egy szinész leánya iránti szerelemből a Comédie Française tagja lett s mint szinész és szinműiró a közönség tetszésén kivül XIV. Lajoskegyét is megnyerte. D. büszke volt mesterségére s azon megvetés, mely arra nehezült, keserüséggel töltötte el; 1718. visszavonult a szinháztól s vezeklésül lefordította Dávid zsoltárait. Mintegy 50 vigjátékot hagyott hátra, melyek közül felemlítendők: Le chevalier a la mode (1687); Les vendanges de Suresnes; Mari retrouvé; Bourgeoises de qualité; Les trois cousines; Le galant jardinier stb. Művei 12 kötetben jelentek meg (Páris 1760); válogatott kiadásban 1810 és 1822.
Lajos (kövecsei), m. kir. honvédőrnagy, szül. Nagy-Szőllősön (Ugocsa vm.) 1827 aug. 22., megh. Budapesten 1891 máj. 8. Jogi tanulmányai elvégeztével az 1848. országgyülésen irnoknak állt; részvett a szabadságharcban, annak leveretése után külföldre menekült; megfordult Konstantinápolyban, Angolországban, Amerikában, hol nyolc éven át Mészáros Lázár volt hadügyminiszterrel együtt lakott. 1858. visszatért hazájába és 1861. Ugocsa vmegye szolgabirája, majd törvényszéki ülnöke lett. A honvédség szerveztekor annak kötelékébe mint százados lépett be; később őrnaggyá léptették elő. Munkája: Töredékek tiz éves emigrationális élményeimből (Nagy-Szőllős 1890).
tenger-csatorna Grönland és Izland között, amelynek nyugati részén a Grönland keleti részénél elfolyó áramlat megy keresztül.
a XIV. sz. első felében egyik legderekabb, leghatalmasabb főura volt hazánknak. Megh. 1334-39 közt. Atyja volt Domokos, őse I. Detre zólyomi ispán, ugyanaz, ki a Gyarmati Balassa család őse. Dancs előbb Vencelpárti volt s az általános fejetlenségben lefoglalta magának a zólyomi, lipcsei, dobronyai (Zólyom vm.) és palajtai (Hont vm.) királyi várakat. De ezeket elveszítvén, I. Károly király pártjára állott, s azontul leghivebb emberei közé tartozott. 1312. résztvett a rozgonyi csatában, 1317. segité királyát Adorján várának (Bihar vm.), utóbb Komáromnak megvivásában. 1330-ban ő tanácsolta királyának, hogy fogadja el Bazarab havaselvi vajdának ajánlatát s kössön vele békét. Noha I. Károly tanácsát elvetette, mégis vele ment a szerencsétlen oláh hadjáratra s mint élő bástya saját testével védte veszedelembe jutott királyát. 1333. a királyt s Endre fiát Nápolyba kisérő küldöttség tagja volt.1317-37-ig a régi (a mai Liptó, Turóc és Árva területét is magába foglaló) Zólyom vmegye főispánságát viselte s közben néha még Zemplén vmegyéét (Patak megye) is magára vállalta. Óréási birtokait alkották: Szucsán, Blatnica, Szklabinya várak a mai Turóc vmegyében, Óvár a varini uradalommal Trencsén vmegyében és Árva vára. Ez utolsót odaadta a királynak cserében Csáktornya és Stridó várakért a Muraközben. 1334. ezeket is elcserélte ismét a királlyal Rév-Komárom váráért. Övé volt a valkóvári uradalom is Kraszna-vmegyében. V. ö. Századok 1876, 112-124. l.