(ejtsd: den), county Wisconsin É.-amerikai államban 3200 km2 területtel, 53100 lak. Madison székhellyel.
Danebrog a dán lobogó neve, az erről nevezett rendet II. Waldemár dán királyalapította 1219. a pogány esthek ellen a Lindanisse (a mai Reval) mellett vívott ütközet emlékére; hol - a monda szerint - a fölös számú ellenség, a dánok hősies ellentállása dacára, elfoglalta a dán hadi zászlót. Ekkor a megnyilt égből, fehér keresztes piros zászló ereszkedett a dán seregre, mely alatt ezek ellenségeik felett fényes győzelmet vívtak ki. V. Keresztély felujítá e rendet 1671. okt. 12. első fia születésekor, melyet nagy pompával ünnepelt meg, amidőn a rend első 19 lovagját is kinevezte. 1693 dec. 1. alkotott szabályai szerint a rendtagok csak nemesek lehettek s számuk az 50-et meg nem haladhatta. 1808 jan. 28. VI. Frigyes király a rendet ujra szervezte s uj rendszabályokkal látta el, katonai s polgári renddé alakította, melybe tekintet nélkül a nemességre, minden dán alattvaló felvehető, ki az állam szolgálatában kiváló érdemeket szerzett. Négy osztályra oszlik: főparancsnokokra főméltóságu cimmel, nagykeresztesekre, parancsnokokra s lovagokra. Számuk nincs korlátozva. A rend 1808. év előtti tagjait az uj szervezéskor a 2-ik osztályba sorozták. A tagoknak, hogy felsőbb osztályba jussanak, az alsóbbakon kell kezdeni s e szabály alól csak a király intézkedése tehet kivételt. E négy osztályon kivül még egy lovagkeresztet is alapítottak, mellyel olyan egyéneket diszítenek fel, kik szerény állásuknál fogva rendlovagok nem lehetnek. Ezeket «Danebrogmann»-nek nevezik. Jelvénye: a főparancsnokoknál gyémántokkal rakott, vereskeretű, hosszukás kereszt, melyet azok ezüst láncon nyakokban hordanak, a többi osztályé: fehéren zománcozott vereskeretü hosszukás kereszt, melynek előlapján középen a király névbetüje áll: «W» a. m. Waldemar, négy szárán 1219, 1671, 1693 és 1808 évszámok, melyek a rend életének főbb eseményeire vonatkoznak.A szárak közeit egy-egy arany korona tölti ki. Hátlapján a jelmondat: «Gud og Kongen», Isten és Király. A danebrogmannek érdemkeresztje ezüstből van, a kereszt felett F. K. monogramm s királyi korona, mely keskeny, veres csikos fehér szalagról függ le. Ünnepei: a király születésnapja, jan. 28., ápr. 15. és jun. 28. Dánia címerét a D.-rend keresztje négyeli.
l. Vas.
1. Bódog, ol. iró, szül. Astiban 1825., megh. 1890. jun. 14. Tanító, majd a cuneoi liceum igazgatója lett. Munkái: Vite scelte di Piemontesi illustri (Torino 1858); La monarchia italiana sotto lo scettro della casa di Savoia (u. o. 1861); Dello spirito dell'arte (1863); Morsale, idyll (Cuneo 1871); Italia e Spagna, költemény (u. o. 1872); Vita di Giuseppe Monticone (Cuneo 1877).2. D. János, olasz költő, született St. Rémyben 1824 máj. 16. Irt pedagogiai dolgokat, drámákat, lirai költeményeket és regényeket. Felemlítendők: Suleika, tragédia (1856); Elisa di Mintalpino; Il castello di Bradespina, regény (Genova 1870); Versi, lirai gyüjtemény (1871); Gotama, epikus költemény (1876); Un sogno (Genova 1879); Roma, Canto (u. o. 1879); Aleardo Aleardi (u. o. 1879); Le memoire di un galantuomo (1880); Poesie (1885); stb.
l. Dannevirke.
község, l. Csik-Dánfalva.
László. Az oláh származásu Dobozi-Dánfy család tagja. Lakóhelyük volt a temesvármegyei Doboz (ma Duboz). Élt 1369-87. években. 1380. csapatával Kis Károlyt kisérte Olaszországba a nápolyi királyság elfoglalására. Később itt Magyarországon is Kis Károly hive volt és 1386. ura halálának megbosszulására az egész Temesközt elfoglalta annak fia számára, s az itt lakó oláhokat pártjára szegődtette. De 1387 elején Temesvártól északra a Beregszó mellett Losonczy László és Garay II. Miklós rettenetes véres csatában megverték őt Horváthy Jánossal és oláhjaival együtt. Ezentul nyoma vész a történelemben.
viscount, l. Cowley 3.
52 km. hosszu folyó K.-Poroszországban, Kurlandból jő porosz területre és Memelnél torkol. 23 km.-nyire hajózható.
(ejtsd: danzsan) Fülöp, de Courcillon, marquis, francia diplomata, hadvezér és történetiró, szül 1638., megh. 1720 szept. 9. Előbb Turenne zászlaja alatt harcolt, azután követ lett Madridban és Lissabonban. 1663. visszatért az udvarhoz, hol rendkivüli ügyességével és szeretetreméltó tulajdonságaival a legnagyobb mértékben kivivta XIV. Lajosnak és nejének, Mária Teréziának bizalmát. Szám bizalmas ügyben járt követ gyanánt a külföldön. Nagy befolyásra emelkedett, költők (Boileau) meg irók magasztalva emlegették.Tagja volt az akadémiának is. Fontos emlékirata: Journal de la cour de Louis XIV. 1684-1715. csak 1854-60. került a könyvpiacra, amidőn kitünt, hogy a hires Saint Simon emlékiratainak tetemes részét D. kéziratából plagizálta.