1. Gábor, francia történetiró, született Rouenben 1649 febr. 8., megh. Párisban 1728 jun. 23. A jezsuitarend tagja lévén, annak szellemében tanulmányozta a bölcsészeti és hittudományokat. Azután a jezsuiták párisi rendházának lett könyvtárnoka s XIV. Lajos királyi történetiróvá nevezte ki. Több műve latin, olasz, angol és spanyol nyelvre is lefordíttatott, stilusa világos és tetszetős; de értéköket csökkenti, hogy műveit a történelmi hűség és igazság rovására a jezsuita rend, a papság és az udvar védelmére irta. Érdekes: Entretiens de Cléandre et d'Eudoxe sur les lettres provinciales (Rouen 1694) c. műve, mely a jezsuiták nevében felelet akart lenni Pascal hires: Lettres provinciales-jaira. Nevezetesebb művei még: Histoire de France; Histoire de la milice français (Páris 1721, 2 kötet); Voyage du monde de Descartes (Páris 1691); melyben e bölcsésznek kozmologiai nézeteit teszi nevetség tárgyává. (Grande Encycl. XIII.)2. D. Hermann Albert, német földrajzi iró és pedagogus, szül. Köthenben 1812 nov. 18., megh. Lipcsében 1871 szept. 13. 1830-34-ig Halléban tanulta a teologiát s azután ugyanott működött a pedagogiumban, mint a földrajz tanára. Nagy és maradandó érdemet szerzett magának a földrajztanítás és irodalom terén. Tankönyveit Ritter eszméi szerint, de alaposan s izléssel készítette. 1844. adta ki: Lehrbuch der Geographie für höhere Unterrichtsanstalten (1891-ben 73. kiadás) c. munkáját. Ezt követte: Leitfaden für niedere Anstalten (1891-ben 176. kiadás) c. dolgozata s 1859-63-ban, három részben a: Handbuch der Geographie (1881-82, V. kiad. 4 kötetben), melyből később egy kivonat is jelent meg. Műveit sok európai, sőt ázsiai nyelvre is lefordították. Teologiai munkái is vannak. (Thesaurus hymnologicus. Halle 1841-56. 5 köt. és Codex liturgicus u. o. 1847-55. 4 kötet.)
Nep. János, egri kanonok, választott prisztinai püspök, sajó szent péteri cimzetes prépost, a pápa titkos kamarása, a m. Akadémia tiszt. tagja, szül. Murányváralján, Gömörmegyében 1817 május 20., megh. Egerben 1888 január 25. Atyja, Ignác, megyei csendbiztos, s tudományos műveltségéről, különösen szép latinságáról ismert férfiu volt, aki ismeretszomjas fiával már korán megkedveltette a latin remekirókat. A nagytehetségü fiu tanulmányait Rosnyón, a prémontreriek gimnáziumában kezdte meg s a pesti központi papnöveldében végezte, hol a bölcselet tudora lett, s mint a növendékpapok magyar iskolájának elnöke, ez iskola Munkálataiban kiadott dolgozataival feltünést keltett s tanulótársai sorából magasan kiemelkedett. Ennek jutalmául, még mielőtt 1840. pappá avattatott volna, már 1839. a rozsnyói liceumban a bölcselet és magyar irodalom rendes tanárává neveztetett ki, de már 1842. saját óhajtása folytán a teologiai karba lépvén át, a bibliai tanulmányok s a görög és zsidó nyelvek tanszékét foglalta el. 1848. év márc. havában, e válságos időben, Somogyi Károly meghivására Pestre, a Religio és Nevelés c. lap szerkesztőségébe jutott, juliusban pedig a már azontul csak Religio nevet viselő lap szerkesztője s tulajdonosa lett. 1849 okt. 1-jén az egri főkáptalan tagjává lett, s ugyanakkor Geringer cs. teljhatalmu kormánybiztos a magyarországi iskolák szervezésére felállított bizottságba nevezte ki. A nagy befolyásu s képzettségü egyházi férfiut, ki időközben Kemény Zsigmonddal közelebbi ismeretségbe s majd szorosabb barátságba lépett, a nagy politikus és zsurnaliszta győzte meg addigi pártfogóinak tévuton járása, az általa követett irány helytelensége s a felől, hogy Magyarország alkotmányos jogai eljátszva nem lehetnek, s azok helyreállítására törekedni legszentebb hazafiui kötelesség. D. ez ismeretsége s abból folyó összeköttetései folytán, nagy átalakuláson ment keresztül, s Kemény Zsigmondnak nyilvános működéseiben hű társa s nagy befolyásu, Deák Ferenc eszméinek organumul szolgáló politikai lapjának munkatársa lett. Az udvar kegyét elveszté, sőt lapját a Religiot, most már hazafias és szabadelvü cikkei miatt letartóztatták, s az előbb annyira kedvelt és nagy szerepre kiszemelt szerkesztőt 1851 aug. 2. két havi fogságra itélték, melyet ki is töltött. A szabadelvü s nemzeti irányu egyházi lapot elnyomták, midőn mégis, Scitovszky primás közbenjárására, a kormányzó főherceg nagy nehezen megengedte neki, hogy a szerkesztést ujra vezethesse. A nagy tehetség utat tört magának s minden alkalmat felhasznált, hogy az idők viszonyai szerint befolyását erősítse s érvényesítse. A Szt.-István társulatnak 1853 Fogarasi Mihály püspök után helyettes elnökévé lett, s az ő kezdeményezésére jöttek létre e társulat nagyszerü kiadványai, az Egyetemes magyar Encyclopedia s Cantu Cézár nagy Világtörténete; már 1858. tervezte, s 1861. valóban meg is alapította a Szt.-László társulatot, s e hazafias irányu kat. társaságoknak éveken át éltető lelke volt. IX. Pius római pápa, elismerve tehetségeit s érdemeit, 1855. valóságos titkos kamarásává nevezte ki, 1856. sajó-szent-péteri cimz. préposttá is kineveztetett. Midőn a bécsi kormány 1856. a szentszékkel kötött konkordátumot hazánkra is ráerőszakolta: Dánielik e kérdésben a nemzeti párt hiveihez csatlakozott. Tervei s vállalatai mindinkább magasra törők s merészek lettek, és már a magyar haza határain is tulcsapongva, egész Európát s az összes kat. világot kezdték felölelni. 1860. év elején az európai összes kat. államokbeli egyházi-javak birtokosainak szövetkezése alapján nagyszerü bankot akart létesíteni, s e célból beutazta Német-, Olasz-, Francia- és Spanyolországot, Belgiumot s a Németalföldet, nagy eszméjének valósítására izgatva s gyüjtve a rokon elemeket. Nevét ismertté tette Európaszerte, s általános volt a vélemény, hogy e roppant tehetségü s tudományu, ékesszóló, remektollu, merész vállalkozó pap a legmagasabb egyházi méltóságokra fog emelkedni. Az 1860-tól fogva megnyilt szabadabb életmozgalom lehetségessé tette, hogy tehetségeihez méltó, magasabb hivatalos állást foglaljon el. 1861. egyszersmind prisztinai választott püspöki cimmel ruháztatván fel, kir helytartósági tanácsossá neveztetett ki s az egyházi ügyek előadója lett. Barátai már Magyarország leendő primását látták a nagyeszü s roppant munkerővel felruházott egyházi férfiuban, kinek hire s befolyása évről-évre növekedett, ki érintkezésben s érdekes levelezésben állott egyrészről a Vatikánnal s a magyarországi főpapokkal, ezek során Bartakovits Béla egri érsekkel, egyházi közvetlen főnökével, kinek legmelegebb pártfogásában részesült, Haynald Lajos érsekkel, Scitovszky hg.-primással, Simor, Szaniszló, Ranolder, Roskoványi, Fogarasi, Csajághy, Haas Mihály, Pauer püspökökkel, de Révész Imre debreceni reform. lelkésszel is, másrészről a magyar politikai közélet legkitünőbb férfiaival, Deák Ferenccel, b. Kemény Zsigmonddal, b. Eötvös Józseffel, gr. Dessewffy Emillel, gr. Károlyi Istvánnal, s a legkitünőbb hazai irókkal és zsurnalisztákkal, a zongorakirály Liszt Ferenccel, s más oldalról a bécsi udvar bizalmas hiveivel, gr. Pálffy Mórral, b. Augusz Antallal stb., és a külföld első rangu kat. iróival, s egyházi és világi vezérférfiaival is, mint Cantu Césár, Nothomb, Langrand-Dumonceau stb. De költséges szenvedélyei, pazar hajlamai és szokásai csakhamar oda juttatták, hogy vagyonilag tömkre ment s a fényes pályáról, melyet nagy tehetségei részére kijelöltek, szerény elvonultságba volt kénytelen menekülni. 1865. helytartótanácsosi állásáról leköszönt, s bár udvari tanácsosi cimmel, jónak látta elhagyni a fővárost, hol oly nagy szerepet vitt s Jászóra, Répásy József akkori prépost barátjához, s azután Egerbe vonulni, hol a kanonoki szék és jövedelem megmaradt részére. Ezentul már csak ritkábban tünt fel a nyilvános életben; az irodalmat azonban szorgalmasan s kedvteléssel művelte egész haláláig. Miután vagyoni ügyei lassanként rendezve lettek, nagy tiszteletben részesült; az érsek 1883. helynökévé nevezte; 1885. pedig mint a főrendi háznak, cimzetes püspöki rangjánál fogva, tagja, a főrendi ház rendezésének szőnyegen forgó kérdésében, hatásos beszédet tartott a cimzetes püspökök meghivatási jogának védelmére.Nagyobb önálló munkái: A kath. egyházi javak- és alapítványokról, tulajdonjogi tekintetben, melyet még 1848. adott ki; A történet szelleme, történetbölcselmi értekezés, a pesti egyetem hittani kara által jutalmazott mű, 1852-ből; Columbus vagy Amerika fölfedezése. 1856-ból a Sz. István társ. kiadása, Magyarországi Sz. Erzsébet élete, 1857. ugyan e társaság által kiadva. Már e művei s említett tudományos és biráló értekezéseinek szellemdus tömege eléggé érdemesítették a mind nagyobb tekintélyre emelkedő irót, hogy 1858. az akadémia második osztályának tagjává választassék, hol székét A bölcsészet számára igényelt szabadságról és függetlenségről cimü értekezéssel foglalta el 1860. 1886. irta meg Történeti tanulmányai első kötetét: A Prémontreiek gyönyörű korrajzát, 516 lapra terjedő legnagyobb munkáját, mely Egerben jelent meg; ugyanott adta ki, mint az egri érseki jogliceum igazgatója, 1881. A jog alapja és kutforrása, s Középkori államtan, tekintettel a scholastikusokra cimü értekezéseit; 1882. pedig Középkori államtana második részét: A hatalom- és alkotmányról stb. Esztergomban pedig 1871. Jelenések az egyházi beiktatás joga és módja felett vivott harczokból cimü művét. A Budapesti Szemlében (1873. évfolyam) olvasható egyik legérdekesb essay-je, Róma a középkorban Gregorovius után. Legszebb művei közé tartoztak a Sz. István s Sz. László társulatok gyűlésein tartott elnöki beszédei s emlékbeszédei, nevezetesen a szigetvári emlékbeszéde (1847 szept. 7) Zrinyi Miklós és társai; vaáli emlékbeszéde (1858 ápr. 15) Ürményi Ferencz felett; a Jó és olcsó könyvkiadó-társulat 1852 aug. 22. tartott egyházi ünnepén az egyetemi templomban mondott egyházi szónoklata; a templomsegélyző-egylet alakító gyűlésén a pest-lipótvárosi s budavári templomok érdekében, a budai városház tanácstermében 1863 jan. 23. tartott fényes alkalmi beszéde stb. Nagy tömeget képező összes iratai a bölcseleti, társadalmi és történeti tudományszakok körébe esnek s ezekhez sorakoznak nagyszámu alkalmi beszédei; bölcseleti művei közül kimagaslik a Történet szelleme értekezése széles ismeretkörével s gazdag tanulságaival s akadémiai székfoglalója. A társadalmi tudományszakokban csak rövidebb füzetes munkái s cikkei maradtak fenn. Legértékesebb szellemi hagyatéka azonban a történelmi szakba tartozik s itt Columbusa és Magyarországi Szent Erzsébete mellett legkiválóbb műve a Prémontreiek cimet viselő művészi korrajz, melyet jászói csöndéletében, azon nagy lelki megrendülés után, mely fényes pályája zenitjén érte, három hónap alatt alkotott meg. Aki műveinek bővebb ismertetését s jellemzését keresi, feltalálja azt Szvorényi Józsefnek 1891 jan. 26. tartott akadémiai szép emlékbeszédében. Hű jellemzését adja egyéniségének Samassa József egri érsek, Bartakovits után következő egyházi főnöke azon körlevélben, melyet halála alkalmából megyéje papságához intézett.2. D. József, az előbbinek testvéröccse, szül. Murányváralján 1821., megh. Pozsonyban 1886 jun. 18. Katona s (1848-49) Görgey seregében honvédtiszt volt, a szabadságharc lezajlása után pedig bátyja egyházi lapjánál, a Religionál működött s a Sz. István társulatnál titkár s igazgató, 1867-ben pedig a magyar kereskedelmi miniszterium postaosztályában titkár, majd osztálytanácsos s pozsonyi postaigazgató lett s mint ilyen, a magyar nyelvet s szellemet dicséretreméltó buzgalommal terjesztette. Irodalmi működését a Religióban kezdte meg; segédszerkesztője volt a Sz. István társulat által kiadott, Klezsó József által szerkesztett Családi lapoknak; többféle politikai s néplapokba dolgozott s 1856-58. két kötetben, a Sz. István társulat segélyével, kiadta a Magyar irók életrajz-gyüjteményét Ferency Jakab társaságában; 1857-58, magyarra fordította Bumüller János Világtörténetét, 1861. s 1862. szerkesztette az Egri Értesítőt s Egri Póstát.
(ejtsd: denjell), 1. Frigyes János, angol természettudós, szül. Londonban 1790 márc. 12., megh. u. o. 1845 márc. 13. Kezdetben különféle iparvállalatokat vezetett, de már 1813. a Royal Society tagja lett, mely társaságságnak később titkárává is választották. 1831-től kezdve a Londonban épp akkor alapított Kings College-en a kémiát tanította. Munkái közül legnevezetesebbek azok, amelyek a galvanizmusra vonatkoznak. Ő állított először össze egy állandó galvánláncot, melyet róla Daniell-féle láncnak neveznek. Ezen állandó lánc minden egyes eleme egy rézhengerből állott, melyben tömény rézgálicoldat volt és ebben volt egy lent zárt ökörgége, mely a higított kénsavat és az amalgamozott cinket foglalta magában. Ezen láncot D. tulajdonképen csak azért nevezte állandónak, mert a folyadékok állandóságáról gondoskodva volt. Később ezen elnevezést minden, a polarizációnak alá nem vetett batteriára kiterjesztették. Nevezetes ezenkivül, hogy D. szerkesztett egy pirometert és egy higrometert. Iratai közül a kegfontosabbak az: On Voltaic Combinations (Phil. Trans. 1836-39, 1842) cimü 6 értekezés elseje, mert ebben van az általa szerkesztett galvánlánc leirva. Egyéb munkái: Meteorological Essays (London 1823, 3. kiad. 2. köt. 1845); Introduction to the Study of chemical Philosophy etc. (Jb. 1839 és 1843); On a new Pyrometer (Ib. XI., 1821); On the constant Voltaic battery (Ib. XX. és XXI. 1842).2. D. Tamás, angol festő, szül. Kingston at Thamesben 1749., megh. Londonban 1841. 1784. hosszu utra indult Indiába, 1799-ben a londoni akadémia tagja lett. Indiai tájképeket, tigrisvadászatokat stb. festett és az Antiquities and views in India (London 1799-1808); Hindoo excavations in the mountains of Ellora (u. o. 1804); A picturesque voyage to India, by the way of China (u. o. 1810) c. diszműveket adott ki.3. D. Vilmos, angol festő, szül. 1769., meghalt New-Camden-Townban 1837. Nagybátyjával, Tamással elment Indiába és általa kiadott diszműveknek munkatársa volt. Kiadta az A series of views London etc. (London 1812); Interested solections of animated nature (u. o. 1809, bővített kiad. 1820); A voyage round Great Britain in the summer 1813 (u. o. 1814-20); Illustrations of the island of Staffa (u. o. 1818) c. rajzsorozatokat; halála után jelent meg az Eastern legendary tales and oriental romances, etc.4. D. Sámuel, angol festő, az előbbinek öccse, szül. Londonban 1777., megh. Ceylonban 1811. Kiadott rajzai: African scenery and animals (London 1804-1805); A picturesque illustration of the scenery etc. of Ceylon (u. o. 1808); sketches representing the native tribes etc. of Southern Africa etc. (u. o. 1820).
l. Galván elem.
l. Higrometer.
Sándor József Reinhard, kiváló német jogtudós, szül. Düsseldorfban 1800 kot. 9., megh. Berlinben 1868 márc. 4. A porosz birói karnak egyik kitünősége, mint gyakorlati politikus a tulzott konzervativizmusnak volt hive. Művei magánjogi, perjogi, jogtörténeti tartalmuak. Említendők: Grundsätze der rheinischen u. französischen Strafverfahren (1849); Lehrbuch des gemeinen preussischen Privatrechts (1851); System des preussischen Zivilrechts (1866). Legismertebb: Alter und Ursprung des Sachsenspiegels, melyben ugy mint a Rechtsdenkmäler-ekben (1857) azt a tarthatatlan nézetet védelmezi, hogy a szász tükör csak a sváb tükörnek kivonata.
a felső kréta szisztéma szenon emelete legfelsőbb rétegeinek Franciaországban használatos neve.
1. Jakovlevics Miklós, orosz iró, szül. Moszkvában 1822 nov. 28. ( ó naptár), megh. Tifliszben 1885 nov. 7. Tanulmányai végeztével állami szolgálatba lépett s a kormány többször kiküldte tudományos kutatásokra; igy a Volga, Kaspi-tó és a Jeges-tenger halászatának tanulmányozására, a szőllő-termelés megvizsgálására a Krymbe stb. E tanulmányutjait meg is irta; főjelentősége azonban abban a nagy politikai tanulmányban van, melyet Rosszija i Jevropa (Oroszország és Európa) c. alatt irt meg egy nagy kötetben (Sz.-Pétervár 1871, 3. kiad. 1888), s amelyben a szlavofilizmusnak alapelveit rakta le és amelyet a szlavofilek kátéjoknak tartanak; (nálunk kimerítően ismertette Szabó Endre a Budapesti Szemle 1888 decemberi füzetében). Mint a darvinizmus határozott ellensége, Darvinizmus c. a. (Sz.-Pétervár 1885-87) irt szintén nagy terjedelmü tanulmányt.2. D. Petrovics Gergely, orosz regényiró, született Danilovkában (a harjkovi kormányzóságban) 1829 ápril. 14. (ó-naptár), megh. Sz.-Pétervárott 1890 dec. 6. Tanulmányaii végeztével a közoktatásügyi minisztériumban szolgált, utazásokat tett, könyvházakban buvárkodott, majd visszament atyai birtokára s később Pétervárra, hol a Pravitjelsztvennyj Vjesztnik cimü hivatalos lapot alapították meg az ő szerkesztésével 1869-ben. Ezt a lapot szerkesztette egész haláláig. Irói pályáját már 1846. megkezdte egy verssel, Byron modorában, később az elbeszélésre adta magát s ezen a téren volt ő igazán otthon az ő karakterisztikus beszélyeivel, regényeivel és korrajzaival, melyekben az orosz életet ritka szerencsés kézzel festette, ugy hogy műveivel csakhamar a külföldön is hirnevet szerzett. Legsikerültebb regényei: Bjeglyje o Novorosszii (Menekülők Ujoroszországban, 1864, magyarra fordította Szabó Endre Uj Oroszország c. alatt a Nemzet tárcájában); Bjeglyje vorotjilisz (A menekülők visszatérése 1865); Valja (1865) Szabadság (magyarra fordította Szabó Endre a Budapesti Ujság tárcájában); Devjatyj Val (1874, magyarra fordította Kilencedik hullám c. alatt Szabó Endre a Pesti Hirlap tárcájában); Mirovics (1879); Csjornyj god (Fekete év.tört. regény Pugacsev korából, 1888); ezen kivül számtalan apróbb elbeszélés, rajz és cikk; (a többi közt a magyar irodalomról is e sorok irójának közvetítésével, aki D.-val levelezésben állt s később személyesen is megismerkedett). Összes művei nyolc nagy köt. jelentek meg Sz.-Pétervárott 1888, s azóta már 3-ik kiadást értek.
1. Petrovics, Montenegró fejedelme, szül. Kattaró melett 1826 május 25. mint az 1711 óta uralkodó Nyegos-család ivadéka, megh. orgyilkos keze által Kattaróban 1860 auguztus 13.Miután egy ideig Bécsben tartózkodott, nagybátyja, II. Petrovics Péter vladika (papi fejedelem) halála után 1851 okt. 31. fejedelemmé lőn. Hogy az addig egyesült világi és egyházi hatalmat egymástól elválassza, a metropolitai (vladika) méltóságot egy rokonára ruházta át, mig önmagát az orosz cár beleegyezésével egész Crnagora (Montenegró) fejedelméül ismertette el (1852 márc. 21). 1855. Kvekić Marko, gazdag trieszti nagykereskedő leányával, Darinkával kelt egybe. Uralkodása, mint elődeié is, igen mozgalmas volt. A portának az a kisérlete, hogy Montenegrót 1852. Omar pasa által leigáztassa, Ausztria közbenjárásán 1853. hajótörést szenvedett. D. most a belső viszonyok emelése körül fáradozott és mindazt létesíteni igyekezett, mi szerinte a kulturához tartozott. Helyreállította az ország biztonságát, iskolákat szervezett és az egyház és állam közti viszonyok rendezésére igyekezett, midőn Oroszország a megigért segélyösszegeket többé nem akarta fizetni, D. a francia udvarnál 1857. személyesen kieszközölni igyekezett, hogy Franciaország ezentul rokonszenvvel kisérje Montenegró ügyit, ami sikerült is neki. Egyuttal a porta fenségének elismerése által országa nagyobbítását és kereskedelmi engedményeket igyekezett kivivni. De ezzel elvesztette alattvalói népszerüségét. Már 1857. több összeesküvést szőttek élete ellen; az összeesküvésben néhány rokona is részt vett. Egy 1858. Montenegró és Törökország közt nehány határkerület miatt kitört egyenetlenség, a nagyhatalmak közbenjárásával Montenegró előnyére dőlt el.2. D. Sándor Petrovics Njegos, a jelenlegi montenegrói fejedelemnek, I. Miklósnak és nejének, Petar Vukotic Milenának legidősb fia, szül. Cettinjében 1871 jun. 29. Ujabb időben udvari fondorlatok következtében a trónörökös némi ellentétbe került atyjával. 1893 szept. XIII. Leó pápa a Pius-rendjelt adományozta D.-nak.
montenegrói katonai és polgári rend, mely 1855-ben nyerte mai alakját a cernagoriai függelenség emlékére. Négy osztálya van: u. m. nagykeresztesek, 1. és 2-od osztályu parancsnokok és lovagok. Jelvénye: a nagykereszteseké, kik kizárólag fejedelmi személyek lehetnek, fejedelmi koronáról függő, vereskeretü, kékzománcos aranykereszt, melynek kerek középpaizsán D betü van s felette korona. A középpaizs fehér szegélyü kék keretén «a fekete hegyek fejedelme» felirat olvasható. A rendcsillagra az elébb leirt kereszt van illesztve, korona nélkül. Az első osztályu parancsnokok ugy a keresztet, mint a csillagot kisebb alakban, a másodosztályuak csak a keresztet kapják. A lovagok jelvénye feketén zománcozott ezüst kereszt a fent leirt középpaizzsal.