nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. váci alsó j.-ban, (1891) 2170 magyar lak.
Tivadar Vilmos, német esztétikus és irodalomtörténész, szül. Hamburgban 1818 febr. 4., meghalt Lipcsében mint egyetemi tanár 1850 máj. 9. Munkái: Über Goethes Spinozismus (Hamb. 1843); Über die ästhetik der Hegelschen Philosophie (u. o. 1844); Gottsched u. seine Zeit (Lipcse 1848); Gotthold Ephraim Lessing, sein Leben und seine Werke (1850). Apróbb munkáit Jahn O. adta ki Gesammelte Aufsätze c. a. (Lipcse 1855).
Európa Skandináv országai zenéjének egyik faja, mely legujabb időben szintén nagy lendületet nyert a többi társországokéival együtt s ugyszólván külön önálló zenestilust fejlesztett ki. A bárdok őshazájának magasan és misztikus légkörben szárnyaló népköltészete nagyban hozzájárult ahoz, hogy a skandináv szigetek zenéje sok tekintetben elüssön a többi nyugateurópai nemzetek zenéjétől. L. Skandináv zene.
1. Alfonz, politikai és katonai iró, szül. Temesvárott 1842., a katonaságnál felvitte a kapitányi rangig és jelenleg a bécsi Armeeblatt szerkesztője és a Pester Lloyd - n - jegyü katonai munkatársa, melynek hasábjain hazai hadtörténelmünk keretébe vágó cikkeket is szokott publikálni. Önálló művei: Frankreichs Stellung zu den europäischen Mächten (1870); Beiträge zur Gesch. d. österr. Heerwesens (1872); Dembinski in Ungarn (1872; annak emlékiratai nyomán, készült mű, 1874. magyarra ford. Törs Kálmán). Die Kämpfe in Serbien (1876); Die Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen (V köt., 1878. A spanyol örökösödési hadjárat); Maria Theresia u. ihre Zeit (1888); Unter den Fahnen (1889).2. D. József Károly, tüzérszázados, ki a gyorsirászatnak hazánkban fejlesztése és terjesztése körül az által szerzett magának érdemeket, hogy Taylor rendszerét 1802. a latin nyelvre alkalmazta és az országrendeknek ajánlá. Munkája ily cimen jelent meg: Sistema generale Stenographiae Samuelis Taylor professoris oxoniensis. A munka 34 lapra terjed s négy rézmetszetü táblával van ellátva.
1. Közigazgatási kerület Nyugat-Poroszország porosz tartományban, 7953 km2 területtel és 589176 lak. 12 járásra oszlik. Fővárosa D. - 2. D. (lengyelül: Gdansk, latinul: Gedanum, régi magyar okiratokban Danczka). Ny.-Poroszország porosz tartomány és az ugyanily nevü kerület fővárosa, fontos kereskedelmi hely és erősség, 4 km.-nyire a D.-öböltől, az egyesült Mottlau és Radaune meg a D.-i-Visztula összefolyásának közelében, (1890) 120338 lak. Gyártelepei közül legfontosabbak az állami fegyver-, lövőszergyár és az ágyuöntő, a császári hadihajó- és a magán hajógyárak; továbbá vasöntők és gépgyárak, szesz-, kémiai-, papir-, likőr-, szappan-, dohány-, lámpa-, drót- és kötélgyártás, cukorfinomítás, gőz-, több vizimalom, olajprés, végül a sörgyártás (14 gyárban). A kis Mottlau folyó két ágban folyik a városon keresztül és a balpartján fekvő régibb városrészeket (Altstadt, Rechtstadt, Vorstadt), az ujabbaktól (Niederstadt, és Langgarten) elválasztja. A két ágtól befogott szigeten (Speicherinsel) a gabonatárak vannak. A Radaune az Alt- és Rechtstadt városrészeket különíti el egymástól. E két folyón és több csatornán átvezető hidak száma: 50. A belső részeiben falakkal körülvett és a kikötője körül is nagyon megerősített város nagyobb részében középkori jellegü. Legérdekesebb és legélénkebb forgalmu része a Rechtstadt; ebben D. legszebb utcája a Ny-ról K-nek huzodó Langgasse és Lange Markt, amelyeket nagyobbára a XVI. és XVIII. századból való palotaszerü épületek szegélyeznek. Ültetvények csak a falakon kivül vannak. Legszebb tér a Winterplatz, csinos parkszerü ültetvényekkel és egy monumentális kuttal. Legjelentékenyebb épületek: az 1343-ban épített és 1502-ben kibővített, Máriáról elnevezett plébánia-templom (105 m. hosszu, 35 m. széles és 30 m. magas) 76 m. magas toronnyal, igen szép főoltárképpel (az augsburgi Mihály mestertől); a Katalin-templom, a XIII. századból, harangjátékkal; az 1558. renaissance-izlésben épült Hohes Thor; az 1612-ből való Langganterthor; az ujabban régi alakjában helyreállított Grünes Thor, amelynek felső részében a nyugat-poroszországi tartományi muzeum van elhelyezve; a városháza, karcsu, 45 m. magas toronnyal; az Artus- vagy Junkerhof, amely régebben a gazdag danzigi városi junkereknek volt gyülekező helye, ma pedig börze; a tartományi országház; a főposta épület; a szinház stb. A közművelődési intézetek és egyesületek közül a kiválóbbak: a városi könyvtár (70000 kötet), városi muzeum, képtárral, a tartományi muzeum, a természettud. társ. csillagvizsgálója, a tanárképző intézet, hajósiskola, 2 szinház, a nyugat-poroszországi történelmi, antropologiai ornitologiai stb. társaságok (összesen 250 egyesület és társaság), a különböző középiskolák, leányiskolák, tanító- és tanítónőképző. A jótékonysági intézetek évenkint 400000 márkát fordítanak segélyezésre. A Visztula torkolatánál, a gabonában gazdag lengyelföld közelében fekvő város kereskedelme igen jelentékeny; különösen fában, gabonában, cukorban és borostyánkőben. Tulajdonképeni kikötője a Neufahrwasser, amelyet 850 m. hosszu gránit móló véd a tenger hullámcsapásai és az eliszaposodás ellen. E kikötőbe 1891. beevezett 1294 hajó, 450,873 register tonnatartalommal, 58 1/4 millió márka értékü rakománnyal; kievezett belőle 1637 hajó, 522,616 registertonna tartalommal, 84,1 millió márka értékü rakománnyal. D. környéke szebb, mint a többi német tengermelléki városoké. Közelében van az ültetvényekkel ellátott Johannisberg, a Bischofsberg, valamivel távolabb a Karlsberg; Zoppot, Glettkau, Heubude stb. tengeri fürdők. A városi közigazgatás élén egy főpolgármester, polgármester, 17 városi tanácsos, 60 városi képviselő és egy rendőrigazgatóság áll.Történelme. D. alapításának ideje ismeretlen. Némelyek azon körülményekből, hogy helyén régi érmeket találtak, azt következtetik, hogy itt már az első római császárok idejében kereskedő-telep lehetett. Várossá csak Pommerellen hercegeinek uralma alatt 1260. lett, akik fővárosukká emelték. A pommerelli hercegek kihalta után 1310. a német lovagrend foglalta el; ennek uralma alatt 1343. a régi város (Altstadt) mellett egy uj (Rechtstadt) keletkezett. 1360. D. belépett a hanza-szövetségbe és akkor a középkor egyik legkiválóbb kereskedő városává lett. A thorni békében Ny.-Poroszországgal együtt lengyel fenhatóság alá került ugyan, de a lengyel királyoktól a német lovagrend elleni háboruban kifejtett jelentékeny tevékenységeért nagy kiváltságokat kapott. 1523 és 1557 között meggyökerezett a városban a reformáció; a XVI. sz. végén épült a legtöbb jelentékeny épülete. 1577. Báthory István lengyel király támadását visszaverték. A XVII. sz.-ban már hanyatlani kezdett: ennek okai a svéd-lengyel háboru, Lengyelország hanyatlása és az 1709. pestis volt, amely több mint 24000 lakóját ragadta el. A XVIII. századbeli lengyel trónviszályok közben, mivel Lesczinsky Szaniszló pártjára állott, 1734. az oroszok ostrom alá fogták és miután bevették, erősen megsarcolták. Lengyelország első felosztásánál 1772. szabad város maradt ugyan, de a Visztula torkolata porosz birtokká lett. 1793 máj. 7-én pedig a város is hódolt II. Frigyes Vilmos porosz királynak. 1807. Lefebvre francia vezér foglalta el és a lakosokra 20 millió frank hadisarcot vetett ki. A tilsiti békében szabad városnak nyilváníttatott ugyan, de francia kormányzó felügyelete alatt. 1814 febr. 3-án ismét visszakerült a porosz király hatalma alá. Vesd ö. Rudolph: Neuer Führer durch D. und Umgebung, 1887; Vistulanus: Geschichte der Stadt D. 1891. Damus, Festschrift zur 100-jährigen Vereinigung D.-s mit Preussen (u. o. 1893).
francia marsall, l. Lefebvre Ferencz József.
a Keleti-tengernek 82 km. széles zárt öble Ny. és K. Poroszország porosz tartományok közt, amelybe a Visztula torkollik. Részei: a Putziger Wiek, a Frisches Haff és a Pillauer Tief. Az öböl mélysége a partoktól a tenger felé 6-160 m.-nyire növekszik.
az ókorban hires vigadóhely a szir Antiochiától délnyugatra, melynek külvárosa gyanánt tekintetett, gyönyörü ciprus- és babérligetben, Apollón és Artemis templomával, mely utóbbi K. u. 362. a lángok martaléka lett. D. a seleukidák kedvelt mulatóhelye volt. Mostani neve Bet-el-Ma, romokkal és számos forrással.
(gör. a. m. babér). Ladón folyó és Gaia leánya, kibe Leukippos, Oinomáos fia beleszeretett, de ismervén a leány kevélységét, megnövesztette haját és leányruhába öltözött és D. társnői közé elegyedett, hogy igy idővel megszerezze magának imádottja szerelmét. De a féltékenykedő és D.-t szerető Apollón vágyat gerjeszt a leányokban a Ladón vizében való fürdésre. Ezek a vonakodó Leukippost is levetkőzni kényszerítik s ekkor nemét észrevévén, vadászkopjáikkal és tőreikkel megölik. Midőn azután Apollón, szerelemtől égve, üzőbe veszi D.-t, ez megfut előle; üldözője már-már utoléri, mikor a jajveszékelőt, Gaia anyja, a Föld elsüllyeszti és helyette a babérfát növeszti ki. E metamorfózisát a római korszakban szerették megörökíteni s a pompeji falfestmények egyik-másika is tárgyazza. Minthogy a babér Apollón attributuma volt és levele élvezetének jósló hatást tulajdonítottak, összeköttetésbe hozták a Leukippos-Daphné mondát Apollónnal és ennek megfelelőleg egészítették ki. - D. a botanikában. Linné azt a növényt nevezte D.-nak, melyet mi farkasborsnak v. farkashársnak (l. o.) nevezünk. Minthogy ezt a növényt néhol boroszlánnak is nevezik s minthogy a régiek Daphnéját és Laurusát (a. m. babér) szintén gyakran összetévesztik, ebből ered a magyarban is a borostyán és babér gyakori összetévesztése, l. még Borostyánfa.
l. Dafneforia.