1. Ignác (puszta-szent-györgyi és tetétleni) nemzetgazda, szül. Kecskeméten 1811 márc. 11., megh. 1877 jun. 11. Tanulmányait szülőhelyén és a debreceni kollégiumban végezte. Az ügyvédi oklevél megszerzése mellett elvégezte a keszthelyi Georgicont is. Majd az orsz. gazd. egyesületnél nyert alkalmazást, ott gazdasági ügyekkel és irodalommal foglalkozva. Később Kossuth felhívására Pozsonyba ment országgyülési tudósítónak. 1844. özv. gróf Teleki Józsefné nagyterjedelmü birtokai igazgatását vette át, a gazd. egyesületben élénk tevékenységet fejtett ki és annak választmányi tagja lett. 1848. Klauzál G. földmívelési miniszter kormánybiztossá nevezte ki; 1849. nemzetőr-kapitány volt. 1850. Budán telepedett le s onnan kormányozta a rábizott birtokokat, melyeken az okszerü bérrendszert honosította meg. Különös előszeretettel a faültetések, a futó homokkötés s az ármentesítés előmozdításán fáradozott. Utóbbi irányban kifejtett nézeteinek helyességét a következmények teljesen igazolták; a Szolnok-Csongrád jobbparti árm. társulatnak 16 évig volt h. elnöke. Egyáltalában nagy érdeklődést mutatott D. a mezőgazdaság haladása iránt. Az ujra megalakult orsz. gazd. egyesület működésében kiváló részt vett azon emlékezetes korszakban, midőn Magyarország passziv reszisztenciáját a Gazd. egyesület látszott képviselni. Azon nagy irodalmi vitában, mely a körül forgott, hogy a magyar mezőgazdaság kiválóbban belterjes, vagy külterjes alapokra fektettessék-e, az utóbbi rendszer mellett nyilatkozott. Része van a régi Buda magyarosodásában, melynek biz. tagja volt; azonkivül Pest-vármegye bizottságában s a pesti ref. egyház tanácsában is résztvett. Az állattenyésztésről, az erdő és takarmányjövedelemről, a gyümölcsfaültetésről, a váltógazdaságról stb. számos dolgozata jelent meg a Magy. Gazdában és a Gazd. Lapokban. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv V., Kautz, Nemzetgazd. eszmék fejlődési története.2. D. Ignác (puszta-szent-györgyi és tetétleni), orsz. képviselő, szül. Budapesten 1849 január 15. Középiskoláit Budán végezte, a jogot a pesti egyetemen hallgatta. 1872. doktori szigorlatot állt és 1873. letette az ügyvédi vizsgálatot. 1875. az orsz. ügyvédvizsgáló bizottság tagja, és rövid idő mulva a budapesti ügyvédi kamara választmányi tagja lett. 1876 óta a főváros törvényhatósági bizottságának tagja; előbb a jogügyi, utóbb a pénzügyi bizottságban működött. 1878. a tiszavölgyi társulat - melynek ujra-alakulásában közreműködött - a központi bizottság tagjává és titkárává választotta; ezen minőségben Lónyay Menyhért gróf, Andrássy Gyula gróf és Károlyi Sándor gr. társ. elnökkel a Tiszavölgyet érdeklő minden kérdés megoldásába befolyt. 1881. a főváros II. kerülete beválasztotta a parlamentbe, a hol mind máig ezt a kerületet képviseli szabadelvü párti programmal. A házban számos éven át s épp a legmesszebbható reformok korszakában a közlekedési tárca referense volt; a tiszai, a vizjogi törvény megalkotásában tevékeny részt vett, tagja a pénzügyi bizottságnak. Több izben és különböző tárcák részéről ajánltatott fel neki az államtitkári állás. 1890. a magy. vöröskereszt egyesület főgondnokává választotta, 1891. pedig a ref. egyház zsinatára választották képviselőül. 1892 óta a budapesti ref. egyház és a pápai főiskola gondnoka s az orsz. iparoktatási tanács elnöke. 1892. az ügyvédi gyakorlattól visszavonult; ez alkalomból a budapesti ügyvédi kamara iggen meleg hangon tartott elismerő iratot intézett hozzá. 1893. az orsz. szabadelvü párt alelnökévé választotta. Tagja azonkivül a fő- és székvárosi közmunkák tanácsának, az orsz. gazd. egyesület igazg. választmányának, és számos más közérdekü egyesületnek, melyekben mindenütt nagy tevékenységet fejt ki. Cikkeket irt a Jogtudományi Közlönybe (1873) és a Nemzetgazdászati Szemlébe (1877. A Tiszavölgy kérdései).
(koh.). Az ércek, ha megpörköltetnek, és a pörkölés sikerült, egészen porrá válnak; ha a por között durvább szemek is érezhetők, ez a pörkölés tökéletlenségének jele és szitálással kell a darás szemeket a portól elválasztani, hogy az így nyert D.-et ujra pörkölni lehessen.
skolasztikus neve a következtetés egyik módjának, az ugynevezett harmadik «figura» egyik «módusa». MaP, MaS a. m. SiP. Minden állam enyhébben bünteti a párbajt, de minden állam tiltja az önsegélyt. Némelykor tehát az önsegély eltiltása mellett is enyhébben büntetik a párbajt.
(bány.), olyan minőségü összezuzott érc, melynél az egyes szemek nagysága 0,5 milliméternél nem nagyobb és 0,25 milliméternél nem kisebb.
(bány.). Ha a bányában termett kőszenet a darabok nagysága szerint osztályozzák, a 0,5 centiméternél kisebb szemü szenet nevezik D.-nek.
(bány.), a darás liszt feldolgozására szolgáló készülék a szérelő házakban, l. Szér.
(l. a mellékelt képet).
[ÁBRA] Daratisztitó gépek.
A darának fajsuly szerint való osztályozására vagy mint a molnár nevezi, a darának tisztítására szolgáló gépek. A D. az osztályozást fuvó vagy szivó hatásu légárammal eszközlik. Az ujabb gépek szivóhatásuak. A D. szerkezete és berendezése nagyon sokféle ugyan, de működési elvük a következő: Megfelelő - t. i. a daraszemcsék minőségéhez mért - erősségü légáram megcsapja a lefelé hulló darát s az egyes szemcséket esési irányuktól eltéríti. A nagyobb fajsulyu szemcsék eltérítése csekélyebb, a kisebb fajsulyuaké nagyobb, a felaprítási műveletek alatt levált, a daraszemcsékkel egyenlő nagyságu s azokkal összekeverődött korpaszilánkok fajsulya pedig a legkisebb lévén, azoknak eltérítése a legnagyobb. Ezeket az elkülönített korpaszilánkokat a molnár szállókorpának nevezi. A szállókorpa adja a kereskedelmi finom korpát. A D. a nem tisztított darából különböző min. darát, felemást (Überschlag) és szállókorpát választanak szét. A felemást kellő mennyiségben összegyüjtve tovább tisztítják. Az ekként eszközölt fajsulyszerinti különválasztás azonban csak akkor megfelelő, ha a légáram a gépben lehetőleg egyenlő méretü szemcsékre, tehát egyenlő nagyságu felületekre talál. Azért nagyon fontos a daratisztítás előtti szitálás, vagyis a darának méretszerinti osztályozása. Mentül tökéletesebb az utóbbi, annál tökéletesebb leend a tisztítás. Az 1. ábra fuvó D.-t mutat, melynek belső szerkezete azonos az u. n. bécsvidéki D. szerkezetével. Fuvó D.-t már a huszas években a bécsvidéki malmokban használtak; manapság azonban minálunk ily gépet csak félműőrlést üző kisebb vidéki molnárok használnak. A tisztítandó darát felöntik az A garatba, melyből azt a B felhordó (Elevator) a C rázó síkszitára emeli. Ez utóbbi ab sürübb és bc ritkább szitaszövettel van bevonva. Az ab szöveten keresztül esik az apróbb szemü dara, s a D garaton át a tisztítógép jobboldali szekrényébe jut. A bc ritkább szöveten keresztül esik a nagyobbszemü dara s E garatból a baloldali szekrénybe ömlik, mig a még nagyobb szemü darafélék a szita végéről F csőbe rázódnak, amely azokat egy más D. felhordójának garatjába v. pedig a cső alatti molnárvederbe juttatja. A jobboldali szekrényrészben az apróbb szemü darát gyengébb, a baloldali részben a nagyobb szemü darát erősebb széllel kell tisztítani. A légáramot V szelelő (Ventilator) H fuvócsővel d1 és d2 nyilásokon át fujja a szekrény felső és alsó fiókjának I., II., illetőleg III., IV. garatszerü osztályaiba. Amint a dara a felöntő garat fenéknyilásából az I. osztályba ömlik, megcsapja a szél, mely a könnyebb részeket átcsapja a II. osztályba, a szállókorpát pedig a szekrényből a K felé fujja. A dara az I. osztály fenéknyilásán ömlik le a III. osztályba, a felemás pedig a II. osztályból az alsó IV. osztályba. Ezen alsó fiókban a szél a darát és a felemást másodszor éri s az előbb említett műveletet ismétli, mig végre a tisztított dara L-nél, s a felemás M-nél ömlik ki a szekrény alá helyezett molnárvedrekbe. A légáram erősségének szabályozása a d1 és d2 fuvónyilások mögötti tolókákkal eszközölhető. A gép hatása továbbá az egyes osztályok közötti r csuklós gátokkal szabályozható. Ha ezeket a gátlókat ferdébben állítjuk, a felemás több, ellenben függélyesebb állás mellett a felemás kevesebb. A gépből kiömlő dara azonban még korántsem elég tiszta s azért azt még ujból meg kell tisztítani a gépben. Még tisztátalanabb ennél a felemás, s azt még többször ismétlődve kell tisztítani, miáltal belőle kisebb fajsulyu, tehát csekélyebb minőségü daraféléket nyerünk. Vannak 3-6 fiókos ily gépek is, amelyekben a szél a darát 3-6-szor megcsapja, s így tökéletesebben tisztít. Végre vannak háromszekrényrészü gépek, melyekben héromféle méretü darát tisztítanak. Ez utóbbiaknál a rázószita háromféle szitaszövettel van bevonva.A 2. ábra szabadalmazott Wörner-féle D.-t mutat két rázószitával. A gép szivóhatásu s oldalszéllel működik. A szivó légáram előnye az, hogy folytonosabb, nem oly lökésszerü, s érzékenyebben szabályozható. B-nél ömlik a felső C1 rázószitára a tisztítandó dara. A legapróbb szemcsék a szita sürü szövetén keresztül esve, a szitavászon fenekén előre rázódnak s F csövön át kiömlenek; mig a szitaszöveten keresztül nem eső nagyobb szemcsék a szita jobboldali végén levő keresztátömlési szerkezet közvetítése folytán a fenéknyilásokon át, az alantas C2 rázószitára jutnak, mely hosszában egymás mellé folytatólagosan illesztett négyféle, jobbról balfelé ritkuló szitaszövettel van bevonva. Ezáltal a dara méret szerint négyfélére osztályozva hull alá a D. a, b, c és d garatjaiba, mig a szitaszöveteken keresztül nem hulló legnagyobb szemcséket az u. n. átmenetel (Übergang), az f cső elvezeti. A gépnek van egy jobb- és egy balszekrénye, melyeknek mindegyike középen függélyes fallal két részre lévén osztva, a tisztítandó négyféle darának megfelelőleg négy szekrényrészt szolgáltat. A légáramot V szelelő az 1, 2, 3, gátló garatkák közötti oldalnyilásokon keresztül a szekrényrészek felső részeibe g-nél torkolódó D csővel a szélházba szivja. A dara a gátlógaratkákban fokról-fokra hull alá, s eközben a légáram négyszer megcsapja. A könnyebb részeket átcsapja a gátló felső élein, a szállókorpa pedig a szélházba szivódik, mely azt N csővel a korpakamrába fujja. L-nél ömlik ki a tisztított dara, M-nél pedig a felemás. A légáram erősségének szabályozására szolgálnak a g tolókák, amelyeket kivül i kézikerekekkel lehet kezelni.A 3. ábra Haggenmacher K.-féle szabad. D.-t mutat, mely szintén szivó, de kigyódzó alszéllel működik. A gép berendezése az előbbenitől csak a szekrényrészek belső szerkezetében különbözik. A V szelelő a légáramot az l-lel jelölt nyilak irányában alulról szivja. A szekrényrészek gátlógaratkáinak elrendezését és szerkezetét nagyobb méretben rajzolva a 4. ábrabeli részletrajz mutatja, melyben az alulról fölfelé kigyódzó szél nyilakkal, a darahullás pontokkal van jelezve. A darahullást a molnár a szekrény oldalain levő kis figyelőablakokon szemlélheti s megfigyelései szerint esetleg a gép működését szabályozhatja. L-nél ömlenek ki a nagyobb-, M-nél a kisebb fajsulyu darák, P-nél pedig a felemás. A szállókorpát a szelelő N csövön a korpakamrába fujja. A gép tehát kétféle minőségü (kétféle fajsulyu) darát és felemást szolgáltat. A légáram erősségét g tolókákkal lehet szabályozni. A 4. ábrabeli részletrajzon látható n gátlók feljebb-lejjebb állíthatók, miáltal a felemás mennyiségét változtatni s így részben a tisztított darák és a kiömlő felemás viszonylagos mennyiségét szabályozni lehet. A k csapóajtócskák csak akkor eresztik a felemást a következő osztályba, midőn az előttük annyira felszaporodott, hogy sulya okozta nyomásával azokat kinyitja.Haggenmacher K. szabad. ötosztályos D. (l. az 5. ábrát), oly nagyobb malmokban található, melyekben több gép s az azokhoz tartozó rázósziták működésükben szerves egésszé vannak összekötve. A gép belső berendezése épp olyan, mint a fentebbi Haggenmacher-féle gépé, csakhogy a szekrény egyrészü, melynek azonban kettő helyett öt osztálya van. A gép tehát ugyancsak egyféle méretü darát tisztít, de azt fajsuly szerint ötfélére és felemásra osztályozza. A-nál ömlik a gépbe a tisztítandó dara, L-nél ömlik ki a legnagyobb fajsulyu, M, N, O és P-nél mindinkább kisebb fajsulyu dara, mig végre a felemást Q-nál nyerjük. R-nél szivja ki a szállókorpát a rendszerré egyesített gépek közös szelelője s azt a korpakamrába fujja.
(növ., Erophila DC., füstvirág), apró, keresztesvirágu fü, mintegy 5 fajjal Európában s Ázsia Ny-i és közép tájain. Ma a sziklagyöngyétől vagyis Drabától rendesen elválasztják. Szirma t. i. fehér és mélyen két részre hasadt, száracskája levéltelen (l. az ábrát) tőlevelei rózsásan csoportosodnak. Az E. verna L. soványabb, verőfényes helyen, homokon, ugaron helyenként töméntelen számmal nő, mintha dara v. füst lepte volna el a földet. Számos eltérése van.
[ÁBRA] a) A tavaszi daravirág; b) egy virága külön; c) egy szirma; d), e) a táskagyümölcs.
Mohammed b. Iszmá'il, a drúz felekezet alapítója, persa származásu mohammedán volt. Az iszmá'ilita felekezet (l. Aszaszinok) érdekében 1017. Kairóban járt és az ott uralkodó Hákim fa timida khalifát isten inkarnációjának hirdette. Midőn e tanát irásban foglalva a mecsetben is felolvasta, a nép fellázadt ellene. Hákim segítségével Szíriába menekülvén, itt az iszlám törvényeivel merő ellentétben álló tanai számára számos hivet toborzott, kiknek utódai a Libánon lakossága között most is el vannak terjedve. 1020-ban halt meg. Lásd Drúzok.
1. kisközség Baranya vm. baranyavári j.-ban, (1891) 2129 horvát és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. D., kisközség Nyitra vármegye nyitrai járásában, a Nyitra folyó mellett, (1891) 988 tót lakossal, ősrégi templommal.