Viczmándy Győző irói álneve.
1. Arzén, franc. romanista, szül. Chateau Salinsban 1846 jun. 5., megh. Párisban 1888 nov. 16. - 1872. a párisi École des hautes études tanára, 1878. Maître de conférence, 1883. a Sorbonne ó-francia nyelvi és irodalmi tanára lett. Munkái: De la formation des mots composés dans la langue française (Pár. 1874); De la création actuelle des mots nouveaux dans la langue française (u. o. 1877); La vie des mots étudiés dans leurs significations (u. o. 1887); Le seizieme siecle en France (Hatzfelddel együtt, Pár. 1878; 1887); Dictionnaire général de la langue française (1889 óta Hatzfeld és Thomas). Befejezetlenek héber-francia kutatásai, és a francia nyelv történelmi gramatikája (kiadta Mures, Pár. 1891).2. D. János, francia orientalista, született Chateau-Salinsban 1849 március 28-án. 1877-ben a zend nyelv répétiteur-je lett az École des hautes études-nél. 1885. rendes tanárrá léptették elő a College de France-nál. 1886 és 1887-ben kormányküldetésben Indiában időzött nyelvtanulmányok céljából és a pustu vagyis afgán nyelvet tanulmányozta Pesaverben. Az iráni nyelvészet körébe tartozó főbb művei: Ormuzd et Ahriman, leur origines et leur histoire (1877); Études Iraniennes (1883, 2 köt.); Coup d'oeil sur l'histoire de la Perse (1885); Le Mahdi, depuis les origines de l'Islam jusqu'a nos jours (1885); Les origines de la poésie persane (1887); Lettres sur l'Inde, A la frontiere afghane (1888); Les prophetes d'Israel (1892). A Zend-Aveszta angol fordítása Sacred Books of the East részére (1880 és 1887, 4. és 23. kötet); Chants populaires des Afghans, Páris 1888-90. Az angol irodalommal is foglalkozott és több klasszikus angol szöveget, igy Shakespeare, Macbeth és Byron Childe Haroldját adta ki magyarázó jegyzetekkel.
Hessen nagyhercegség fő- és székvárosa, az é. sz. 49° 52' és a k. h. 8° 39' alatt, 146,5 m. magasban, szép ültetvényekkel körülvett vidéken (1890) 55883 lak. Ipara csak ujabban indult nagyobb lendületnek; vannak benne vasöntők, üst-, gép-, kémiai gyárak, azonkivül készítenek kalapokat, kártyákat, kocsikat, szivarokat stb. Kereskedelme főképen kézműiparcikkek, bor, olaj és sör eladásával foglalkozik. D. a szűk utcákból álló Alt- s a szabályosan épült Neustadtból áll, amelyekhez K.-en a legujabb időkben szép házakból és kertekből álló uj városrészek járultak. Terei közül legszebbek: a nyolcszögü Lujza-tér I. Lajos nagyhercegnek 9 m. magas bronzszobrával, amelyet 1844. Schwanthaler mintázott; Hoftheaterplatz Nagylelkü Fülöpnek és fiának, Jámbor Györgynek szobraival; a Bahnhofsplatz Justus Liebig D. szülöttének mellszobrával. Kiválóbb épületei: a protestáns városi templom I. György siremlékével; a római Pantheon mintájára épített kat. templom, 28 oszlopon nyugvó üvegkupolával és Mathild nagyhercegnő márványszarkofagjával; a hercegi palota, a melyet a XV. században kezdtek építeni, a XVI. században ujra építettek, és 1883. fejeztek be teljesen; ebben őrzik az udvari könyvtárt (600000 kötet, 4000 kézirat, térképgyüjtemény), a régiség-, ásvány- és kövületgyüjteményt, a képtárt és ifj. Holbeinnak azon hires képét, amely a madonnát a baseli polgármesternek, Meyernek családjával ábrázolja. Jelentékeny épületei továbbá az udv. szinház, a városháza, a nagyherceg uj palotája, a műcsarnok, a posta-palota stb. Közművelődési és jótékonysági intézetei és egyesületei a fentebb említett muzeumokon kivül a műegyetem, műipariskola, földrajzi, archeologiai, természettudományi, orvosi, történelmi stb. társulat, több közép-, leány- és népiskola, szegényház, több kórház, betegsegélyző stb. egyesületek. Szép környékén a látogatottabb kirándulási helyek: a Karlshof, a Ludwigshöhe, Kranichstein vadászkastély stb. D.-ról először a XI. századbeli okiratok tesznek említést. Városi jogokat 1330. kapott. 1479 örökösödés utján Hessenhez került. Ennek fölosztása alkalmával 1567. Nagylelkü Fülöp ifj. fiának, Györgynek jutott, aki székhelyévé tette; utódai pedig szépítéséhez és nagyításához nagyban hozzájárultak. V. ö. Zernin u. Vörner: D. u. seine Umgebung (Zürich 1890).
város Seine-Inférieure francia départementban, 4 km.-nyire Rouentól, az Aubette mély völgyében, vasut mellett (1891) 6460 lak., posztó- és pamutszövéssel. A Nova Normanniae Chronica Danestalnak (a. m. dánok völgye) hívja.
(ejtsd: dernli) Henrik Stuart, lord, Stuart Mária skót királynő második férje, szül. 1541 dec. 7., megh. 1567 febr. 10. Fényes családból származott, mely mind a skót, mind az angol királyi házzal rokonságban állott. Angolországban nevelkedett fel s 1565. tért vissza Skóciába, hol tetszetős külsejével annyira elbüvölte az özvegy Stuart Máriát, hogy ez őt Erzsébet angol királynő ellenzése dacára is második férjeül választotta (1565 jul. 29). Az egyetértés a fiatal pár között nem sokáig tartott. D. durva, csiszolatlan, kevély természete és szellemi képzettségének hiányai csakhamar elidegenítették a királynőt. D. pedig féltékeny szemmel nézte a királynő olasz titkárát, Ricciót. 1566. márc. 9. este néhány skót nemes kiséretében titkos ajtón az edinburgi királyi palotába tört s Ricciót a királynő jelenlétében meggyilkolta. A megrémült Mária ekkor látszólag kibékült férjével, de tényleg bosszút forralt. A házasfelek közötti ellentét akkor sem enyészett el, mikor a királynőnek 1566 junius 19. fia született (Jakab). Midőn 1566 dec. D. Glasgowban himlőbe esett, Mária meglátogatta s rábirta, hogy térjen vissza Edinburgbe, hol a város mellett egy kis falusi lakot rendeztek be számára lakóhelyül. Mária itt több izben meglátogatta férjét, de 1567 febr. 9. éjjelén Edinburgben maradt, hogy egyik udvarhölgyének menyegzőjén részt vegyen. Ugyanazon éjjel 3 órakor D. lakását lőporral a levegőbe röpítették; a szerencsétlen D. holttestét pedig másnap megfojtva találták fel egy szomszéd kertben. A közvélemény a királynőt és szeretőjét, Bothwellt (l. o.) vádolta a tett elkövetésével; de mig Bothwell bünössége kétségtelen, addig Máriát illetőleg a történetirók véleménye ma is nagyon eltérő. D. halála után a Lord D. cim a Lennox-család fiatalabb ágára szállott, mely 1672. kihalván, II. Károly angol király, mint legközelebbi rokon Portsmouth hercegnőtől született természetes fiát nevezte ki Richmond és Lennox herceggé, March és D. gróffá, mely cimet ennek utódai ma is viselik. Irországban a D. grófi cimet 1725 óta a Bligh-család viseli, mely női ágon a Stuart-családtól származik. A család jelenlegi feje, Bligh János Stuart, Earl of D., szül. 1827 ápril 16.
1. D. kisközség Bereg vmegye mezőkászonyi j.-ban, (1891) 886 magyar lakossal; már a XIII. sz.-ban említtetik, legrégibb birtokosai voltak a Gutkeled-családból eredt Daróci és Várdai családok, melyek már a XIII. sz.-ban laktak itt. E család a XVII. sz. végéig birta D.-ot. Ma a Lónyay-családé, melynek itt szép kastélya van. D. róm. kat. temploma a XIV. sz.-ból való. - 2. D. (Draas), nagyközség Udvarhely vmegye homoródi j.-ban, (1891) 959 német és oláh lakossal; a szászföld egykori szélső városa, nevezetes román stilü ág. evang. templommal. Házai a régi szász építkezés védelmi rendszerét és zárkozottságát mutatják. V. ö.: Orbán Balázs: a Székelyföld leirása. Pest 1868, I. k. 1870. - 3. D., kisközség Ung vmegye ungvári j.-ban, (1891) 1035 rutén, magyar és német lakossal, szeszgyárral. - 4. Szepes-D. (Drávec), kisközség Szepes vármegye hernádvölgyi j.-ban, (1891) 351 tót lakossal, szeszgyárral. 1282. IV. László a községet Drauch néven Helias grófnak, Jordán fiának adományozta. Itt a Szt. Antalról nevezett keresztes rendnek volt zárdája és kórháza, melyhez 1288. templomot is épített. 1523. VII. Kelemen pápa a D-i kolostornak a betegek gondozásában és élelmezésében kifejtett tevékenységeért szabad kéregetésre és alamizsnagyüjtésre adott engedélyt. D. azonban kórházával és minden egyházi jogával együtt eladatván, III. Ferdinánd 1655. e javadalmakat Pálfalvai János erdélyi püspöknek és nemrég kinevezett szepesi prépostnak és a szepesi káptalannak adományozta. Ennek nyomán a királyi kincstár 1656. pörbe fogta D. birtokosait, mely pör a kassai városi törvényszék előtt folyt s a szepesi prépost győzelmével végződött. - 5. D. (Dravce), kisk. Sáros vmegye felső-tarcai j.-ban, (1891) 444 tót lak., szeszgyárral, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Festetlen cigára vagy cákolygyapjuból készült szövet, mellyel nálunk a földművesek ruházkodnak. E szövetfaj vonalai durvák, kötése a legegyszerübb vászon- vagy sávolykötés, csinozása pedig hatályos kallózásban és préselésben áll. Régebben házi iparilag készült, jelenleg leginkább a kisipar állítja elő, még pedig főleg Besztercebányán, Privigyén s N.-Disznódon. D.-nak nevezik továbbá a festett cigára v. durva posztógyapjuból készült szövetet is, ha fonalainak finomsága közepes, de kötése és csinozása az előbb említettel azonos. Ezen szövetek felülete is nemezült s ezért vizhatlanok. Gyakran stiriai D.-nak nevezik. Kitünő minőségü darócot gyártanak Brassóban, N.-Szebenben, Segesvárt s Pinkafőn.
Három régi magyar család neve. 1. A deregnyői D.-család valószinüleg egy eredetü az Ákos-nembeli Deregnyei-családdal. Ebből származott Ferenc (megh. 1606), kit Bethlen Farkas kiváló erényü embernek mond; 1603. Básta a tizek mellé erdélyi kancellárnak nevezte ki, Básta bukásával a szepesi kamara igazgatója lett. Előnevét a zemplénmegyei Deregnyő községtől vette, mely régi Ákos-nemzetségbeli birtok. - 2. Egy másik D.-család az Atyaiak- és Guthyakkal együtt a Gutkeled-nemzetség beregmegyei ágából szakadt ki. Őse János, a XIII. sz. közepe táján élt. Unokájának, István fia, Jánosnak két gyermeke volt; László (1348-76), kinek hat fiában élt tovább a Gutkeledek ezen ága, és Klára, Máténak neje, kinek fia János (1360) szintén fölvette a D. nevet. A család a beregmegyei Daróc községről nevezte magát. - 3. Királydaróci D.-család, melynek egyik ága a tibold-daróci előnevet is viselte s a XIV. sz. második felében élt Ursuur-nembeli Darochi Tiboldtul származik. Ez a Tibold nyilván a fia v. unokája az említett Máténak és D. Klárának. Egyik ága e családnak, miután D. Zsigmond Paksy Annát nőül vette, a Dunántulra szakadt s a fejér- és tolnamegyei Paksy-birtokokból örökölt. Ebből való D. István, ki a XVII. sz. végén Tata várkapitánya volt. D. Ferenc a mult század első felében tolnamegyei alispán. D. István a székesfejérvári törvényszék jelenlegi elnöke. A család címere, a három fiát etető pelikán, teljesen egyezik a Batthyányak ősi címerével, valamint a Babocsay- és Petky-címerrel. (Nagy J. Magy. csal. III. 240, 241. - Wertner M. Magy. nemz. I. 279. II. kiad. Örs nemz.).
Vilmos, hirlapiró, a Magyar Dohányujság szerkesztője, szül. Király-Darócon, Szatmár-vármegyében 1836-ban. Ifju korában gazdálkodott, 1854-57. Prágában folytatott magasabb gazdasági tanulmányokat. 1884. alapította meg Budapesten a Magyar Dohányujság-ot, mely a dohánytermelést és kereskedést felkaroló egyedüli magyar szaklap. Önálló munkája: A dohány Magyarországban, Budapest 1890.
község Pilsen cseh ker. kapitányságban 177 lak., környékén nagy kőszénbányákkal és egy nagy vashámorral.