(növ.), dactylus v. dactyli, török szilva, a datolyapálma gyümölcse. Ez hengerded ellipszoid v. tojásdad, csaknem gömbölyü v. tompaszögletü, tompa v. hegyes, 4-5 cm. hosszu vagy hosszabb szilvánkhoz hasonló zöld, sárgabarna vagy egész barna, puhasága meg az ize nagyon különböző. Sima héja alatt édes, leves husa, a középen pedig kemény, hosszukás, hosszában barázda hasította magja van. A D.-ból 10 rész a magra, 5 rész a héjra, 85 pedig a husára esik. Ennek alkotórésze külön 30 % viz, 36 % cukor, 23,25 % fehérje és extractiv anyag, 8,5 % pektinszemcsék, 1,5 % sejtkemnye és 0,75 % citromsav, ásványrészek és kumarin, ettől van a D.-nak kedves ize. Számos nagyobb vagy kisebb fajtája van. Nyersen, friss állapotban, szárítva, megfőzve stb. fogyasztják; nálunk csemege. 2-3 hónapon át frissében lehet kapni, mert a fajták más-más időben érnek. A D.-t a napon aszalják, azután hogy tovább tartson, homokba ássák. Aszaltan és kosárba belesajtolva, több esztendeig romlatlan marad, ez az afrikai puszták mindennapos kenyere. Élvezete nagyon hevítő, de azért egész néptörzseknek (arab) főtápláléka. A nagyobb, sötétebb, husosabb és édesebb vagyis alexandriai fajta a leghiresebb, Ibriában, a Nil mellett terem (király-D.), Egyiptomból jut a kereskedésbe; középszerübb a tunisi. Sziria és Algéria is szállít D.-t. A D.-ból mézféle nedv (datolyaméz) sajtolható, melyet vagy vaj helyett a kenyérrel esznek, vagy pedig mint a datolyapálma törzse levét is, megerjesztve bor (D.-bor) és ecet gyanánt használják. A D.-bor az arab kedves itala. E célból a 4 órán át folytonosan befőzött D.-nedvet megtisztítva jül elzártan a földbe ássák s 12 napig ott hagyják, mig ki nem forrt. - A legjobb D.-fajták a király-D., a Fekete D. (kara khourma a fekete tenger mellékén s a Levanteban; a spanyol-D., különösen a valenciai. Itt két fajtáját különböztetik meg: az édeset (kanditok), meg a keserü D.-t (akreletek); az utóbbi mintegy 48 óráig borecetben feküdt.
(növ.), l. Datolyapálma.
(Lithodomus Cuv.) (állat), a Mytilidae családba tartozó tengeri kagylónem, melynek ez idő szerint a meleg tengerekben élő mintegy 40 és mintegy 65 kihalt faja ismeretes. Egyi érdekes faja a Lith. lithophagus L. a Földközi tengerből, melynek kagylói összecsukottan a datolya magjára emlékeztetnek s innen nyerte az állatnem a datolyakagyló nevet is. Sárgásbarna szinü és 8 cm. hosszu. A tengerparti városokban, mint Velencében és Triesztben dattolo di pietra néven ismerik és megeszik. A tengerparti sziklákba, kövekbe furja be magát. Igen érdekes a pouzzuolii Serapis-templom oszlopaiban való előjövetele. E templom romjait ugyanis 1749. ásták ki a földből s ennek három, mintegy 13 m. magas és eredeti talapzatán álló márványoszlopában a tenger mai szine fölött mintegy 4-5 m. magasságban, egy m. széles övben a datolyakagylótól furt lyukakat találtak s ezekben datolyakagylókat. Ebből egész határozottan azt következtethetjük, hogy egy időben a Seramis templom romjai 6 m. mélyen álltak a tengerben, minthogy a datolyakagylók csakis ezen esetben furhatták be magukat. De aztán a tenger idők folytán visszahuzódott, illetőleg a part kiemelkedett s az oszlopok szárazra jutásával a befurakodott kagylók bentrekedtek.
v. D.-fa (növ., Phoenix L., Phoniphora Neck). Magas, de némelykor csaknem száratlan pálmafa. Derekát a lehullott levelek maradéka mint pikkely borítja. Levele szárnyalt, levélkéje szálas, a tövén redőzött, az alsóbbak gyakran tüskenemüek. Virágbuzogánya a levelek tövéből nő ki, csomósan elágazik, virágburokja van; virága kétlaki, sötétsárga vagy sárgafehér: gyümölcse hosszas v. gömbölyü, sárgabarna; a magva is hosszas, tülöknemü, de gyakran elsatnyul. Minthogy a D. kétlakisága folytán a termékenyítés s ezután a magvazás megnehezített, hogy mennél több gyümölcs lehessen, mindenütt, a hol a D. terem, a himvirágzat ágait, midőn a himpor kész, levagdalják s a termő virágzat közé aggatják (mesterséges termékenyítés; v. ö. még Kaprifikáció), hogy a himpor könnyebben és biztosabban a termőre juthasson. Tizenkét faja Afrika forró tartományaiban, Ázsia Ny-i és K-i forró vidékén s K.-Indiában él; legdélibb a Ph. reclinata Jacq. meg a Ph. spinosa Thonn., mindkettő a Fokföldön.Legészakibb a datolyatermő v. igazi D. (Phoenix dactylifera L., l. az Eleségnövények II. képén), most Afrika É-i, Ázsia DNy-i és Európa D-i részén nő. Legszebben tenyészik a geogr, szélesség É-i 19-35° közt. Gyümölcsének megérlelésére az évi középhőmérséknek 21-23 C.-féle foka szükséges. Ez a legismeretesebb és legnevezetesebb pálmafaj, azért gyakran egyszerüen csak pálmafának nevezik. 48 m. magasra is megnő, de inkább csak 12-25 m.-nyi marad. 1/2-1 m. széles, a csucsán 2 1/2-3 m. hosszu levelek alkotják a koronáját. É.-Afrika és Arábia pusztái széles övének karakternövénye s keleti határa az Indus deltájánál, a Ny-i pedig a Kanári-szigeteken végződik. A vidék tájképén nagyon kirivó vonást alkot, sőt a lakosoknak is ez nyujtja a főtáplálékot. Európában, különösen Spanyolországban, meg a görög szigeteken termesztik. Homeros szerint még a terméketlen Deloszon is. Minthogy azonban a kellő magas hőmérsék évenként nem mindenkor éri, azért itt gyümölcsöt ritkábban érlel. Ny-Indiába és D.-Amerikába is átültették. Gyümölcsének nagysága, alakja, meg az ize a termesztés folytán keletkezett számos (50) fajta szerint különféle szokott lenni. Olykor a D. a termékenyülés akadályai, a vándorsáska v. a hangya pusztítása következtében silányan fizet. Az ilyen esztendő a datolyavidék népének épen oly csapás, mint nálunk a rossz aratás, mert az emberiség millióinak élete függ a D.-tól, nevezetesen Afrika izzó oázisain, hol a D. az egyetlenegy fa. Arábiának datolyatermő vidékeit e hasznos fáról datolyavidéknek is nevezik (biledul-djerid). Arábiának és Sahara gyepszigeteinek egyetlen erdeje a datolyaliget, azért a Sahara fenyőjének is nevezik. Legnevezetesebb terméke a datolya (l. o.). Egy felnőtt D. évenként egyre-másra 150-300 kg. gyümölcsöt terem. A fát tőhajtásokról könnyü szaporítani, öntözni csak fiatalabb korában kell. Különben a nedves homoktalajt legjobban szereti. A növekedő fa 8. esztendejében kezd gyümölcsözni, a 30. esztendejében a legtermékenyebb. A termőképesség meg az életerő 100 esztendős kora felé kezd csökkenni. Egy hektárra 100 D.t-t szoktak ültetni s az ilyen föld 12-szerte jobban fizet mint a gabonaföld. Gyümölcsén kivül a többi részének is hasznát veszik. Fiatal tetőrügyéből meg a virágbuzogányából pálmafőzelék, konfekt (pálmasajt) lesz. Leveléből Herodotus szerint már a szerecsenek ivhurt készítettek; ma mindenféle fonadéknak, házi eszköznek és házfedésnek használatos. A levél rostjából és bordájából kötél, ponyva, kefe, pakoló kosár, zsák stb. lesz; ilyenekre használják azt a rostot is, a mely a fiatal gyümölcscsoportot körülfogja, valamint a törzs külső részeit is. A levél nyeléből pálca; a vizben megpuhítva, azután pedig szétverve, kitünő seprő lesz. Fája hasznos tüzelő- és építőszer, deszka, gerenda stb. is lesz belőle, de csak könnyebb nádépületek számára. Fezzanban állítólag valamennyi ház, minden ajtó, ajtófél és cölöp D.-ból lenne. A legbelsőbb levelek megmetszéséből zavaros, édeses lé folyik, gyorsan erjed, azután mámorító ital lesz.A D. más fajai a Phoenix sylvestris Roxb. (lásd az Iparnövények képén) vagyis erdei D. Elő- és Tulsó-Indiában honos, 12 m. magas fa; az előbbitől máskép alig külömbözik, minthogy a gyümölcse kisebb és kevésbbé husos. A puha tetőrügyek alatt bevagdalják s a kifolyó nedvből cukrot főznek. Egy fa évenként 3 1/2-4 kg-ot szolgáltat, de 20-25 mulva kimerül. Bengáliában 100 ezer mázsát is nyernek belőle. Ez a folyadék könnyen pálmaborrá is erjed, ebből pedig destilláció utján arrak lesz. Gyümölcse nem jó. A P. farinifera Willd. csak 30-60 cm. magas; törzse ugy a levelek hüvelyébe van rejtve, hogy az egész egy sürü bokorhoz hasonlít. Elő-Indiának terméketlen, száraz homokos talaján, a hegyes vidéken gyakori. Leveléből ponyvát, levele nyeléből pedig kosarat fonnak. Lisztjét, mely a külső farétegen belül képződik, inség idején ételnek készítik, ezért sürü darának (kauji) is befőzik. Termetére rokon vele a Ph. acaulis Roxb., mely Bahar körül a Gangestól É-ra eső fensikon, továbbá Birma rónaságain nő. Diszlombnak ajánlatos a Ph. paludosa Roxb. India déli részéről. Igen csinos sürü bokrot alkot. Az alacsonyabb fa törzséből sétapálca lesz. A bennszülöttek azt hiszik, hogy vele a kigyót magától távol lehet tartani. Hosszabb törzséből gerenda, leveléből fedő-szalma lesz. Teremnövénynek a Ph. silvestris és Ph. spinosán kivül még különösen a Ph. reclinata ajánlatos. Gyümölcse ehető, levelét fonásra használják. V. ö. Fischer, Die Dattelpalme (Gotha 1881).
(növ.), l. Diospyros.
(csehül: Dacice), az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye Morvaországban, a Thaya mellett, (1890) 2629 lak. Morvaország legrégibb cukorgyárával, régi (XV. századbeli) kastély romjaival. Plebániatemplomában csinos freskók vannak Winterhaltertől. Uj (1832. restaurált) kastélyát, belső berendezése és parkja miatt, Morvaország legszebb ilynemü épületének tartják.
falu Koblenz porosz kerületben 873 lak., nagy bazaltbányával; bazaltját messze elviszik.
(lat.) a. m. kelet, levél kelte, a hely és idő megjelölése, ahol s amikor kelt a levél v. okirat. Ha a hónap nevét számmal helyettesítjük, ezt a magyar szórendnek megfelelően a nap száma elé kell tenni, p. 1893. VI. 15. (vagy VI 15.) a. m. junius 15-én.
L. (növ.), l. Maszlag.
A Datura Stramonium alkaloidája. Régebben külön alkaloidának tartották, de az ujabb vizsgálatok kiderítették, hogy a D. az Atropa Belladonna alkaloidájával, az atropinnal azonos.