(ejtsd: dobré) Gábor Ágoston, francia geologus, a kisérleti geologia legkiválóbb mestere, szül. Metzben 1814 jun. 25. Tanulmányait végezvén, 1838. az Alsó-Rajna départementnak bányamérnöke, 1839. a strasszburgi egyetemen a mineralogia s geologia tanára, 1855. a francia bányák főmérnöke, 1861. a Musée d'histoire naturelleben a geologia tanára, 1867. az összes francia bányák főfelügyelője, 1872 óta az École nationale des mines igazgatója, mely minőségében a kiváló francia intézet szervezésében és fejlesztésében nagy érdemeket szerzett. Geologiai tanulmányok céljából beutazta Európa legnagyobb részét. Első nagyobb feltünést keltett munkája (1843) a mocsárérc keletkezéséről volt, melyet a haarlemi tudóstársaság meg is jutalmazott. Behatóan foglalkozott a Rajna medrének s az egész völgynek aranygazdagságával, Skandinávia ércfekvőhelyeivel és még 1852. megirta az Alsó-Rajna départementnak geologiai s mineralogiai viszonyait. Legfőbb érdeme, hogy az ujabb időben ő alkalmazta legszélesebb alapon s legnagyobb készültséggel a kisérletet a legkülönfélébb geologiai kérdések megoldására s mintegy megalapítója lett a most már mindenfelé terjedő kisérleti geologiának és a szintetikai mineralogiának. Ezekre vonatkozó kisérleti eredményeit összegyüjtve: Études synthétique de géologie experimentale (Paris 1874) c. munkájában találni. Összesen v. 150 becses értekezése van. Substances minérales, 1868. Ujabb értekezései egyre jelennek meg a francia akadémia kiadványaiban (Comptes Rendus) s egyéb szakfolyóiratokban, nevezetesen az Annales des Mines, Bull. de Soc. géol.
L. (növ.), l. Murok és Sárgarépa.
az állatok latin neve után a Daudin F. M. francia természetbuvár nevének rövidítése.
a bibliai Dávid szónak mohammedán megfelelője. D. pasa néven több hires embere volt a török birodalomnak. Egyik Rumélia, a másik Anatólia bejlerbeje volt. II. Bajazid szultánnak szintén volt egy D. pasa nevü nagyvezére, ugyanaz, aki Konstantinápolyban Daud pasa dsámiját építette.
Pál, német jogtudós és iró, szül. Bernburgban 1851., jelenleg Berlinben él mint magasabb rangu biró és titkos tanácsos. Művei: Das bürgerl. Rechtsverhältniss der Militärpersonen, (2. kiad. 1887); Preussisches Feld- und Forstpolizeigesetz (több kiad.); Die Strafprozessordnung kommentiert (3. kiad. 1893); Lehrbuch d. deutschen litterar. künstl. u. gewerblichen Urheberrechts (1888).
(állat), a ragadozó szárazföldi csigák (Testacellidae) egyik eme, melynek mintegy 10 faja ismeretes.
(ejtsd: dodé), 1. Alfonz, francia iró, szül. Nimesban 1840 május 13. 1857. Párisba került s Les amoureuses (1858) és La double conversion (1861) cimü költői munkákkal lépett fel, de kevés sikerrel. Miután Morny herceg titkára lett s utazáokat tett Olaszországban és a keleten, ezután irt drámáit: La derniégravere idole (L'Epînenel együtt 1862) s L'oeillet blanc (1862) valamint Le roman du chaperon rouge (1862) c. a. irt meséit szivesen fogadták. Eztuán következtek szép novellái: Le petit Chose, histoire d'un enfant (1868); Lettres de mon moulin (1869); Lettres a un absent (1871); Contes du lundi (1873) és Robert Helmont (1874), melyekben mint kitünő elbeszélő és megfigyelő mutatta be magát, Fromont jeune et Risler aîné (1874) c. regényével pedig egy csapásra hires regényiró lett. D. ezután a «moeurs parisiennes» terén maradt. Igy következtek: Jack (1876); Le Nabab (1878); Les rois en exil (1880); Numa Roumestan (1882); L'évangeliste (1883) regények és Lise Tavernier (1874), L'Arlésienne (1872), L'obstacle (1890) drámái. Dramatizálták következő regényeit: Fromont, Jack, Sapho, L'immortel (La Lutte pour la vie c. a. 1889) stb. Megérdemelt tetszésben részesültek következő elbeszélései: Aventures prodigieuses de Tartarin de Tarascon (1872); Tartarin sur les Alpes (1886) és Port Tarascon (1890), melyekben Tarascon kisvárosi nyárspolgárait irta le pompás humorral. D. legujabb regényei: Les enfants dans le divorce (1891); Rose et Ninette. Moeurs du jour (1892); Soutien de famille (1892). Visszaemlékezéseket tartalmaznak a következő munkái: Trente ans de Paris (1888); Souvenirs d'un homme de lettres (1889); V. ö. Gerstmann, A. D. (Lipcse 2 kötet 1883); Magyarul megjelentek: A kis izé. Egy gyermek története. Ford. Borostyáni Nándor (Bpest 1883); A malom alatt. Ford. Hevesi József (Bpest 1879); A nábob. Ford. Fái J. Béla (Bpest 1877); Egy boldogtalan története Ford. V. A. (Budapest 1877); Ifj. Fromont és id. Risler. Ford. Nagy István (Budapest 1876); Numa Roumestan.Ford. Fái J. Béla (Budapest 1882); Tarasconi Tartarin uram jeles kalandjai. Ford. Fái J. Béla. (Budapest 1882); A két korcsma. (Orszáh-Világ 1892); Rose et Ninette (Magyar Hirlap), La belle Nivernaise, ford. Tóth Béla.D.felesége, Allard Julia, szül. Párisban 1847. Kedves vallomásokat irt Enfance d'une Parisienne (1883), Fragment d'un libre inédit (1884) c. a., ezenkivül tőle való még Enfants et meres (1888). A Journal officiel-be Karl Stern álnév alatt irogatott.2. D. Ernő, az előbbinek testvére, szül. Minesben 1837 máj.31., hasonlóképen jeles regényiró (La Vénus de Gordes; Fleur de péché; Marthe; Zabra; Marsio stb.). Sokáig szerkesztője volt a Journal officielnek s mint történész is nevet szerzett magának következő műveivel: Le ministere de M. de Martignac (1875); La terreur blanche (1879); Le proces des ministres (1877); Historie des conspirations royalistes du midi sous la révolution (1881); Histoire de la restauration (1881); Histoire de l'émigration (1886-90); Le gendarme excommunié (1891); Les coulisses dans la société parisienne (1893); stb. Mon frere et moi cimü könyében saját és Alfonz öccse ifjuságát irja le. Magyarul megjelentek a következő munkái: A bünös férj. Ford. Pávics Ilon. (Bpest 1883); A férj. Ford. Luby Gyula (Bpest 1881); A pénztárnoknő. Ford. Pávics Ilona (Bpest 1884); A kilépett szerzetes. Ford. Pávics Ilona. (Bpest 1884); De Sardes marquisné. (Bpest 1879); Robernier asszony. Ford. Günther-Kégl Emerika (Bpest 1879); Szerelem vértanui (Bpest 1882); Robernier asszony. (Bpest, 1893. 2 köt.)
(ejtsd: doden) Ferenc Mária, francia zoologus, szül. Párisban 1776., megh. u. o. 1804; főleg a madarak és csuszómászók tanulmányozásával foglalkozott. Nevezetesebb munkái: Traité d'ornithologie 2 köt. 1800. és Histoire naturelle des reptiles 8 köt. 1802-1803.
(ásv.) a. m. anatasz (l. o.).
(angolul: Dowlatabad) v. Deogar, város a haidarabadi nizam területén, 15 km.-nyire Aurangabadtól. A város fölött 80 méter magas granittömb emelkedik, egyenesen égnek meredő falakkal, amelynek tetején 5 m. széles és 16 m. magas falakból álló erősség van. A feljárat hozzá a sziklába van bevésve. A nizam kis helyőrséget tart benne. Egykoron D. helyén a hinduk hires fővárosa, Deogarh állott; ezt Ala-Udin 1294. foglalta el és rombolta szét.