tigrisló (állat, Equus Burschellii Fisch.). L. Ló.
Élő és ásatag brachiopodák latin megnevezése után Davidson Tamás (1817-1885) angol paleontologus nevének a rövidítése.
arab eredetü török szó a. m. per. Innen D. vekili a. m. ügyvéd, prókátor. Régebben a peres ügyek legfőbb emberét D. náziri-nak nevezték. Az ügyvéd ujabb török neve avokát.
János Dániel Ábrahám, svájci vallási rajongó, szül. Cullyban 1669., megh. Bernben 1723 márc. 31. Korán lépett a hadseregbe, kitünt az 1712-iki svájci polgárháboruban és hazája honvédségének őrnagya lett. Vallási rajongásában D. azt hitte, hogy az Isten őt bizta meg azzal, hogy hazáját Bern uralmától felszabadítsa és 1723 márc. 31. megrohanta Laussanet és a tanácsot arra igyekezett rábirni, hogy Berntől elpártoljon. De a tanács fogságba vetette és kivégeztette.
(ejtsd: dev'nent), 1. Károly, angol nemzetgazdasági és politikai iró, szül. 1656. Londonban, megh. 1714 nov. 6. Már II. Jakab uralkodása idején tagja volt a parlamentnek, majd 1683-89. pénzügyi szolgálatban állott s itt gyüjtött tapasztalatait 1698. Discourses on the Public Revenues etc. c. művében adta ki, mely hivatali utódaira tett megjegyzéseivel polemiát idézett elő. Még erősebben támadták Essays upon the Ballance of Power c. munkáját, melynek a klérus ellen intézett támadását a felsőház tárgyalta. III. György alatt D. az ellenzéken volt. The True Picture of a Modern Whig cimü dolgozata éles gunyirat a Whig-párt egy töredéke ellen. Anna királynő uralkodása alatt 1705. a ki- és bevitel főfelügyelőjévé lett s iratainak hangja is megváltozott. Nemzetgazdasági értekezései közül az An Essay on the probable Methods of making the People Geiners in the Ballance of Trade (1699) cimüben enged a merkantilisták kereskedelmi mérlegtanából és protektiv rendszeréből; An Essay on Ways and Means of Supplying the war c. (politikai) munkájában az adókról szól, Essay on the East Indie Trade (1693) cimmel pedig a keletindiai kereskedés szabadságát védi. Irt egy Circe cimü drámát is. 2. D. Vilmos, angol drámairó és szinházvállalkozó, szül. Oxfordban 1605., megh. 1668 ápr. 17. Szülővárosában nevelkedett s mint hadapród került Richmond herczegnő szolgálatába és igy a Fulke Greville család udvarához, később Brook lordhoz, sir Sidney barátjához. Pártfogója halála után D. a szini irodalomra adta magát. 1629. egy szomorujátékkal lépett fel, melynek cime volt: Albovine king of the Lombard, ezt követték szinművei: The cruel brother és The juste Italian (1634). Rupert herceg viselt dolgait is megénekelte Madagascar cimü költeményében. A polgárháboru idején a király szolgálatában tüntette ki magát; vitézül harcolt és 1643. Gloucester megszállásánál lovaggá üttetett. Mikor I. Károly pártja vereséget szenvedett, D. Franciaországba vonult vissza, hol a katolikus vallásra tért át és ezzel annyira megnyerte Henriette Mária királyné kegyét, hogy ez titkos küldetéssel bizta meg Angliában tartózkodó férjéhez. Később egy Franciaországból Virginiába indult expedició vezetésével bizatott meg, de hajója, a parlamenti párt egy hajója által elfogatott, ugyhogy D. mint fogoly tért vissza Angliába. Coves-castlei fogságában már Franciaországban kezdett Gondebert cimü hőskölteményét folytatta, de nem fejezte be. D. kétévi fogságából kiszabadulván, szinházat nyitott, melyben operákat is adtak elő. D. most poeta laureatussá neveztetett ki. Összes művei Londonban 1673. jelentek meg.
(ejtsd: devnpórt), Scott county székelye Jowa északamerikai államban, a Misszisszipi jobbpartján, amely folyón pompás hid vezet át Rock-Islandbe; vasuti csomópont, (1890) 26872 lak., élénk folyami és szárazföldi kereskedelemmel, gazdasági gépgyártással, vas- és kémiai iparral.
(ejtsd: deventri), vagy Daintree, város Northampton angol grófságban, vasut mellett, az Avon és Stene forrásainál, (1891) 3933 lak., cipőkészítéssel. A közeli Danes-Hillen római tábor romjaival.
Chiriqui (l. o.) fővárosa.
Jisájnak fia, Izrael második királya. Már ifju korában kitünt vitézsége által, amidőn a filiszteusok elleni háboruban Góliátot megölte. Zenéjével Saul kegyét, vitézségével Saul leányának, Mikhalnak kezét nyerte meg és Saul fiával, Jonathánnal barátságot kötött. Csakhamar a népnek is kedveltje lett s ezzel felkeltette a király féltékenységét, ki tőle trónját féltvén, életére tört. D. menekülni volt kénytelen s egy darabig mindenféle földönfutók társaságában, akik között volt későbbi h vezére Jóáb is, Judában bujdosott. Miután itt Saul folytonos üldözései folytán állandóan nem maradhatott, a filiszteusokhoz ment. Áchis, Gath királya neki adta Ciklag városát, amiért D.-nak háboru idején hadiszolgálatot kellett teljesítenie. De midőn a háboru a filiszteusok és Izrael között ujra kitört, a filiszteus fejedelmek D. szolgálatait, árulástól féltvén, visszautasították. E háboruban a Gilboa hegyen történt a döntő ütközet, amelyben Saul és Jonathán övéiknek vereségét látván, önmagukat megölték. A háboru szerencsétlen kimenetele folytán Palesztinának a Jordánon inneni része ujra a filiszteusok hatalmába került. Saulnak hű vezére Saul fiát, Isbáalt tette meg királynak s a Jordánon tuli részről igyekezett a királyságot Saul háza számára megmenteni. Törekvése részben sikerült is, csak Juda nem akart meghódolni. D. ezalatt Hebronban Judának királyává lett és háboruba elegyedett Saul házával, amely ugy ért véget, hogy Ábnért, a Saul házának támaszát, amidőn alkudozások céljából Hebronban járt, Jóáb bosszuból orozva megölte, Isbáal pedig két benjaminitától szintén orozva meggyilkoltatott. Ezután egész Izrael D.-ot ismerte el királynak, aki székhelyét Hebronból Jeruzsálembe, egy régi kanaánita városba tette át. Fővárosában erős várat épített és innen indult ki nemzetének ellenségei ellen. Előbb a moabiták országát hódította meg, azután az ammonitákat, szireket és edomitákat verte le, ugyhogy országa Egyiptom határától Damaszkusig, keleten pedig az Eufratesig terjedt. Nem csoda, hogy népe az ő uralmát a legdicsőbbnek tekintette. Uralkodására családjának bajai vetettek árnyékot. Egyik fia, Absalóm föllázadt ellene és sikerült neki oly nagy pártot szereznie, hogy D. menekülni volt kénytelen s mint egykor Isbáalnak, ugy neki is a Jordánon tulról kellett visszahódítania királyságát. Jaáb vezetése alatt seregei leverték a felkelőket, ugyhogy előbb az északi törzsek adták meg magukat, utóbb pedig Juda is meghódolt. Élete vége előtt is forrongást idézett elő D. azon elhatározásával, hogy nem legidősebb fiát, Adóniját, hanem Bathsebától (l. o.) született fiát, Salamont nevezte ki utódjának. D. az izraeliták hőskorának legkiválóbb alakja, akinek sikerült egyesítenie Izrael törzseit. Ő adott jelentőséget Jeruzsálemnek az által, hogy fővárosává tette és a frigyládát oda vitette. Innen van, hogy később a zsidók nemzeti és vallásos eszményeinek képviselője lett, ugyhogy a zsidó nép jámbor költőinek vallásos énekeit, a zsoltárokat is neki tulajdonították. D. amilyen vitéz és kegyetlen volt a háboruban, olyan gyöngéd tudott lenni békés viszonyok között, de családjával szemben tanusított gyöngesége és uralkodásának számos ténye sötét árnyékot vet jellemére. Legujabb monográfia: Bonk H., De Davide rege (1892).
Skót királyok. 1. D. I., III. Malcolm legifjabb fia, előbb Skótország déli részeinek kormányzója, 1124-53-ig pedig Skócia első feudális uralkodója. Unokahugának, Matildnak, István angol király elleni harcaiban szövetségese lévén, 1138. Angliába is betört, mely alkalamommal a csatatéren elesett.2. D. (II.), I. Róbert fia, szül. 1305., megh. 1371 febr. 22. Négy éves korában követte atyját a trónon. 1332. a duplini csata után, melyben a Baliol Eduárd az uralmat kezébe kerítette, a kiskoru király Franciaországba vitetett, honnan 1341. Baliol megfutása után Angliába tört, de a Nevil Cross mellett vivott ütközetben (1346) fogságba került, melyből saját népe, ill. a skót rendek 1357. váltották ki.