(francia, ejtsd: dekadánsz), a.m. hanyatlás, sülyedés. L. Dekadens.
a francia forradalmi naptárnak tizedik, vagyis utolsó napja, mely a nyugalomnak volt szentelve. L. Dekad.
(ejtsd: dökan), 1. Károly Mátyás Izidor, francia tábornok, szül. Creullyben, más adat szerint Caenben 1769., megh. 1832 szept. 9. Kléber táborkarában résztvett a vendéei hadjáratban s 1796. vezérőrnaggyá lett; 1800-ban hadosztálytábornokká lett s a hohenlindeni győzelem kivivása első sorban az ő érdeme. 1802-1816. Ile de France és Bourbon szigeteinek parancsnoka volt, hol azonban 1810. az angolok megadásra kényszerítették. Franciaországba visszatérvén, mint a kataloniai hadtest parancsnoka az angolokat Tarragona alatt megszalasztotta, a miért Napoleon grófi rangra emelte. 1813 szept. 12. és 13. az angolokat az ordalei szorosban és Villafrancanál megverte. Napoleon első lemondása után D. XVIII. Lajoshoz pártolt, de midőn a császár Elbáról visszatért, elfogadta tőle a 10. hadtest vezényletével való megbizást. A waterloo-i csata után a Bourbonok elfogatták, de nemsokára szabadon bocsátották. Életének többi idejét visszavonultságban töltötte el.2. D. Kolozs Tódor, az előbbinek fia, francia tábornok, szül. Utrechtben 1811 szept. 30., megh. Metzben 1870 aug. 17. Elvégezvén 1829. a katonai iskolát, hadapróddá nevezték ki s hosszabb ideig küzdött Algeriában, hol ezredesi rangra emelkedett; 1855. a krimi hadjárat alatt a Malakovbástya hősies bevételénél tanusított vitézségeért dandártábornokká léptették elő. Az 1859. olasz hadjáratban, a magentai csata után, vitézségeért hadosztálytábornokká nevezték ki, s a solferinoi ütközet folyamában La Motterouge tábornok segítségével San-Cassiano táján a Fontana halom lábánál a már visszavonuló francia hadosztályt ujabb támadásra birta rá. Az 1870. porosz-francia háboruban mint a 3-ik hadosztály parancsnoka Colombey-Neuillynéál megsebesült, minek következtében harmadnapra Metzben meghalt. V.ö. Grande Encycl. XIII.
(növ.), a.m. tizanyásak, Linné rendszerében az 1-13. sereg egyik rendje, 10 külön termővel vagy 10 szabad bibeszállal, - decagynus a.m. tizanyás v. tiztermős.
(ejtsd: döken), 1. Péter, belga orvos, szül. brüsszelben 1809 máj. 11., megh. 1882. D. József (l.o.) botanikus testvére. Orvostudományt tanult, azután mint orvos a hadseregbe lépett. Az orvostudományok terén kifejtett irodalmi munkássága révén a brüsszeli kir. orvosi akadémia tagjává választotta, a gandi orvostudományi kar pedig tanárnak hivta meg. Később a belga hadsereg egészségügyi főfelügyelője lett. Számos munkája közül felemlítjük: Essai sur les corps étrangers développés spontanément dans l'articulation femo-rotulienne (1825); Choix d'observations chirurgicales (1838); Lettre a un confrere parisien sur l'ophthalmie (1841) stb.2. D. Henrik, belga festő, szül. Brüsszelben 1799., megh. Párisban 1852., Dávid, François, Gitodet és Gros tanítványa, lelkesedéssel csatlakozott a harmincas években Belgiumban föllendült hazafias romantikus festészethez. Kitünő arcképein kivül ismeretesebb művei: A pária és a fiatal bráhmán, I. Károly bucsuja gyermekeitől, Valois Margit stb.3. D. József, francia botanikus, szül. Brüsszelben 1809 márc. 11., megh. Párisban 1882 febr. 10. Brüsszelben bátyjának, Henriknek vezetése alatt eleinte a festészetre adta magát, de 1823. Párisban az orvosi tudományokra, 1824. pedig teljesen a növénytanra szánta magát s 1830. a Musée d'histoire naturelleben segédtanár, 1848. az alkalmazott növénytan rendes tanára lett; 1851. Mirbel helyét foglalta el a Jardin des Plantesban, s itt számos nevezetes változást és javítást tett. Számos műve közül nevezetesebbek: Flora Sinaica (Páris 1834); Herbarii timoriensis descriptio; Timor sziget flórája (Páris 1835); Mémoire sur le développement du pollen, de l'ovule et sur la structure des tiges du gui (a Réc. des Sav. étrang.-ban, Brüssel 1840); Plantes de l'Arabie heureuse, recueillies par Botta (u.o. 1841); Histoire de la maladie des pommes de terre en 1845 (u.o. 1845); Flore élémentaire des jardins et des champs (Lemaoutval együtt u.o. 1855, 2. köt., 2. kiadás 1865); Traité général de botanique descriptive et analytique (u.o. 1867); Le jardin fruiter du Muséum (u.o. 1858-75, 9 köt.); Manuel de l'amateur des jardins (Naudinnal, u.o. 1862-72, 4 köt.) Tiszteletére nevezték a Decaisnea-t H. f. et T. (Berberideae).
(ol.), sulyvesztés, különösen áruknál beszáradás által, l. Calo.
(ol.), a.m. tiznapi idő. A zenében D. alatt 10 különböző darabból álló gyüjteményt értenek. L. Dekameron.
(francai, ejtsd: dekampman), táborbontás, azaz, a tábor végleges elhagyása; gunyosan alkalmazva hadierőnek észrevétlen elindulás általi menekülése.
(ejtsd: dökam, descamps) Sándor Gábor, francia festő, szül. Párisban 1803., megh. Fontainebleauban 1860. Az akadémikus Pujol tanítványa volt, de csakhamar szakított mestere irányával és buzgón tanulmányozta a természetet. 1829. egy keleti tárgyu képével sikert aratván, 1827-28. egy évet töltött a görög szigettengerben, Konstantinápolyban, Kis-Ázsiában, megismerte a Keletet. D. tetőtől talpig festő volt, nem törődött az ábrázolandó tárgy érdekességével, hanem csak a benne rejlő festői elemekkel. 1831. kiállított keleti képei: a Smirnai őrjárat, a Tudós kutyák és a Kutyakórház nagy tetszéssel találkoztak, és D. meg is maradt a megkezdett uton. Következő képei: a Pasa kiséretével, a Török barát, a Török kávéház, az Arab lovasok pihenője, a Török iskola, a Török mészáros. Nagy kedvvel tanulmányozta az állatokat is; kitünően humoros, szatirikus majomképei (A műértő majmok, az akadémia művészeti biráló bizottság ellen); a francia falusi életből vett képei közül különösen sikerült a Disznópásztorleány. Még bibliai képeiben is (p. Józsua győzelme az Ammoniták fölött) a modern kelet lebegett szemei előtt, hogy pedig a valóság visszaadására mennyire törekedett, azt nemcsak tanulmányai és vázlatai bizonyítják, hanem későbbi történeti (Clermont ostroma 1842; A Cimberek veresége Aquae Sextiaenél 1843) és bibliai tárgyu képei is (9 nagy szinrajz Sámson életéből), melyekben a tájképi rész mind fontosabb szerepet játszik. D. vadászat alkalmával leesvén megvadult lováról, szörnyet halt. V.ö. Moreau: D. et son oeuvre (Páris 1869); Clément: A: S. D. (Páris 1886).
(ejtsd: dökandoll), francia eredetü helvét család, melynek több tagja mint füvész hires. 1. Augustin Pyrame, született Genfben 1778 febr. 4., ahová ősei 1558. mint buzgó reformátusok Franciaországból az üldözés elől menekültek; megh. 1841 szept. 9. Jogi pályát kezdett meg, de vidéki tartózkodása alatt Senebier társaságában a füvészetre kapott hajlamot, aminek következtében Vaucher botanikai előadásait rendszeresen hallgatva, egész életét ennek a szaknak szentelte. Párisban 1796-97 telén kémiát, fizikát és botanikát hallgatott. Irodalmi zsengéi az Encyclopédie számára készültek ugyanakkor. Első önálló műve: Notice sur quelques genres de Siliculeuses, et en particulier sur le nouveau genre Senebiera, valamint a zuzmók táplálkozását tisztázó értekezése 1797. Párisban jelentek meg. Essais sur les propriétés médicales des plantes comparées avec leurs formes extérieures et leur classification naturelle (Páris 1804 és 2. kiadásban 1816) c. művét, épp ugy mint az előbbieket a fizikai és kémiai vonatkozások jellemzik. Rédoute műveihez, meg az Astragalogiához, amelyek a növények remekül festett rajzait teszik közzé, D. a szöveget irta. Közben nemzetgazdasági téren is dolgozott. Delessert-rel a Société philantropique és a Société d'encouragement pour l'industrie megalakításával foglalkozott, ami botanikai haladásával annyiban függ össze, hogy Delessert, aki 1801. a Burmann-féle gazdag herbáriumot megvásárolta, a rendezéssel őt bizta meg és a másod-példákat neki adta. Szülővárosa már 1802. nevezte ki akadémiájának tiszteletbeli tanárává, de ő Párisban maradva itt 1804. a College de Franceban tartotta első növénytani előadásait. Lamarck: Flore française c. művének harmadik kiadására kapván megbizást, ezt Jussieu rendszere nyomán saját ismereteivel gazdagítva annyira átdolgozva bocsátotta nyilvánosságra (Páris 1805), hogy eredeti és önálló műnek is beválik. 1806-1813. Francia- és Olaszországban utazgatva észleleteit Supplément de la Flore és Rapports cimen közölgette, 1815. pedig a Flore française uj kiadását 6 kötetre bővítette. Montpellier egyetemén az 1807-ben fölajánlott tanszéket 1810-1816. foglalta el; ez évben pedig a francia iga alul fölszabadult hazájába és szülővárosába ment vissza, mely utóbbinak tanácsa az egyetemen számára tanszéket nyitott. Itt tudományának, a művészeteknek és mint tanácsos polgártársainak szentelte élte hátralévő éveit. Bő szakismeretét nagyszabásu műben akarta közölni, azonban a Regni vegetabilis systema naturale c. munkája oly terjedelmesen indult meg, hogy belőle csak két kötetet bocsáthatott ki világgá (Páris 1818 és 1821).Tévedését belátva, szerényebb terjedelemben kezdett dolgozni. Azonban a Prodromus systematis naturalis regni vegetabilis, melyet Párizsban 1824. indított meg, még mindig oly bő munka, hogy egyedül csak 7 kötetét dolgozhatta ki, a 8-adiktól kezdve fia veszi át a szerkesztést, s ebben is a világ nevesebb szaktudósai segítik, sőt D. unokája is dolgozik rajta; de befejezését egyhamar nem lehet várni. Ez a mű az összes ismeretes növényeket D. természetes rendszerében foglalja össze. D. t. i. mint szabatos leiró és fegyelmezett rendszeresítő eddig páratlanul áll a világirodalomban. Morfologiai lelkiismeretes vizsgálataiból kiindulva, világosan építi föl természetes növényrendszerét, melyet szerényen csak kisérletnek nevez. E műve: Théorie élémentaire de la botanique (Páris 1813. 2. kiadása D. fia tollából 1844. 2 köt.) korszakos. A növény műszereit világosan ismerve föl, erről Organographie végétale c. művével számol be (Páris 1827. 2 köt.). A műszerek életműködéseit is kutatta, amiről Physiologie végétale c. 3 kötetes műve tanuskodik (Páris 1828-32.) Számos apróbb dolgozatait Collection des mémoires pour servir a l'histoire du regne végétale 3 kötetben egyesíti (Páris 1828-38.). Ezekben leginkább a növények előfordulásának kérdéseit világosítja föl. Könyvtárát és gyüjteményeit fiára azzal a föltétellel hagyta, hogy hozzáférhetővé tegye és a Prodromust folytassa. V. ö. De la Rive, A. P. D. sa vie et ses travaux (Páris és Genf 1851), valamint Mémoires et souvenirs de A. P. D., écrits par lui-meme (Páris 1862. D. fia kiadása).2. D. Alfonz Lajos Péter Pyrame, az előbbinek fia, szintén neves botanikus, szül. Párisban 1806 okt. 20., megh. Genfben 1893 április 5. A genfi egyetemen jogot végzett és ennek a szaknak akart élni. Számos értekezésén kivül két művel tanusította ebbeli hajlamát: Le droit de grace (Genf 1829) és Les caisses d'épargne de la Suisse (u. o. 1838). A politikai életben is résztvett mint a nagy tanács tagja, sőt a művészetet is pártolta: a Société des arts nevü társaság elnöke lévén, ennek évi jelentését 25 éven át szerkesztette. Azonban atyja befolyása őt is belevonta a füvésztudományba, ugy hogy vele dolgozott, sőt halála után a genfi egyetemen nemcsak atyja növénytani székét foglalta el, hanem még a füvészkert igazgatását is átvette. Atyjának Prodromusát számos szakférfiu közreműködésével folytatta, ugyanannak Mémoires et souvenirs-jeit kiadta (Páris 1862). Önállóan főbb művei: Introduction a l'etude de la botanique (Páris 1835, 2 köt.); Géographie botanique raisonnée (Páris 1855, 2 köt.), amely műve általános elismerést hozott számára; Lois de la nomenclature botanique (Páris 1867), melynek elveit az 1867-iki nemzetközi botanikuskongresszus általános érvényüeknek mondotta ki. Histoire des sciences et des savants depuis deux siecles (Genf 1873); Phytographie ou l'art de décrire les végétaux (Páris 1880), amelyben a növényleirás szabatosságát nemcsak magyarázgatja, hanem oly mesterül alkalmazza is, hogy erre a művére még nem akadt fordító. Egyik művét: Origine des plantes cultivées (Páris 1883) a kir. m. természettudom. társ. Pavlicsek Sándor fordításával most készül kibocsátani.3. D. Anna Kázmér Pyrame, Alfonznak fia, szül Genfben 1836. A Prodromus szerkesztésével és egyes családok feldolgozásával segédkezik. Önálló munkálatai közt még ez vonta magára a közfigyelmet: Monographiae phaneroganarum prodromi nunc continuatio, nunc revisio (Páris, 1878 óta jelenik meg számos kötetben). 4. D. Lucien, Alfonznak fia, született Genfben 1838.; szintén működik természettudományi téren. Többek közt Wallace művét fordította le francia nyelvre és kritikai jegyzetekkel látta el: Selection naturelle (Páris 1872).