(ejtsd: desan), 1. Adolf belga államférfi, szül. Melleben (Kelet-Flandria) 1807 jun. 17., megh. Manage melletti falusi birtokán 1875 jul. 19. Az 1830. forradalom kitöréséig bölcseleti és teologiai tanulmányokkal foglalkozott és később mindinkább az ortodox-katolikus irányhoz csatlakozott. A Gentben megjelenő Journal de Flandres és a brüsszeli Émancipation-ban való munkálkodása 1834. helyet szereztek neki a parlamentben, a hol jó szonoknak és kiváló üzletembernek bizonyult. 1842. Luxemburg tartomány kormányzója, 1843. közmunkaügyi miniszter lett. Ebben az állásában sokat tett a belga vasut-hálózat teljes kiépítése érdekében. 1845-47. külügyminiszter volt. Miniszteri állásáról való lemondása után Charlerois polgárai beválasztották a képviselőházba, a hol az 1857-59. évek kivételével, a midőn nem volt képviselő, a katolikus ellenzék soraiban foglalt helyet. D. alapította Deckerrel együtt a katolikus Revue de Bruxelles-t és később a még most is fönnálló Revue-générale-t, melyekben maga is kitünő cikkeket tett közzé.2. D. Viktor, mechelni biboros-érsek, az előbbi öccse, szül. Melleben 1810 dec. 6., megh. Mechelnben 1883 szept. 28. 1832 óta Tournayban,Mechelnben és Löwenben teologiát tanult, aztán kolostorba lépett. Az 1869-70. vatikáni zsinaton D. Manninggal azoknak az élén állott, akik a pápa csalhatatlanságának legtulzóbb védői voltak. Művei közül megemlítendők: L'infallibilité et le concile général (1889) és La franc-maçonnerie (1875).
l. Dékán.
(ejtsd: désarzs), több lőfegyvernek együttes elsütése. - D. falak (fr. revetement en décharge). a várépítészetben használtatnak árokfalak rombalövetésének megnehezítésére; az árokfalakat támogató gyámpillérek ugyanis meghosszabbíttatnak és egymással bolthajtásokkal köttetnek össze, amivel azt az előnyt érik el, hogy a fal csak akkor dülhet össze, ha előbb legalább is egy ily meghosszabbított gyámpillért teljesen romba lőttek.
Ernő Henrik Károly, német geologus, született Berlinben 1800 március 25. meghalt Bonnban 1889 február 15. 18 éves korában a berlini egyetemre iratkozott és tanulmányainak befejezése után kir. bányaelőadó lett, 1828. pedig már főbányabiztos Bonnban, 3 évvel később főbányatanácsos és miniszteri referens Berlinben, 1834. az ottani egyetemen a bányászat rk. tanára, 1841. pedig a rajnai-tartományok bányahivatalának főnökéül küldetett Bonnba. 1859-ben megbizták a bányaosztály vezetésével a kereskedelmi miniszteriumban, 1860. mint főbányakapitány és a porosz kir. bányák főigazgatója tért vissza Bonnba; 1864. nyugalomba vonult, hogy kizárólagosan a tudománynak éljen és ekkor a belső titkos tanácsosi cimet kapta.Azon 27 évi szolgálati idejére, mely alatt a bonni bányahatóság élén állott, esik a rajnai bányászat és kohászat fényes felvirágzása. Legelső tudományos értekezését 22 éves korában adta közre: Bemerkungen über das Liegende des Steinkohlengebirges in der Grafschaft Mark. 1823. jelent meg: Bemerkungen über den nordlichen Abfall des Niederheimisch-westphälischen Gebirges. Ettől kezdve igen sok munkája látott napvilágot, melyek közül nevezetesebbek: Die vulkanischen Punkte in der Gegend bei Bertrich (1824); Geognostische Umrisse der Rheinlande (Berlin 1825, 2 k. Öynhausen és Laroche-sal együtt); Geognostische Karte der Rheinlande (u. o. 1825, ugyanazokkal együtt); Das Flötzgebirge am nördlichen Abfalle des Riesengebirges (Berlin 1833); Geognostische Uebersichtskarte von Deutschland, England, Frankreich u. den Nachbarländern (u. o. 1839, 2 kiadás 1869); Ueber die Schichten im Liegenden des Steinkohlengebirges (Bonn 1850); Sammlung der Höhenmessungen in der Rheinprovinz (Bonn 1852); Geognostische Führer in das Siebengebirge (u. o. 1852; 2 kiad. 1861); Zur Vulkanreihe der Vordereifel (u. o. 1861, 2. kiad. 1885); Zum Laacher See (u. o. 1864), mely utóbbi 3 munkája nemcsak szakkörökkel ismertette meg e nevezetes vulkáni vidékeket, de felkeltette irántuk az érdeklődést a nagy közönségben is. De ezzel a munkával ezuttal befejezte az előkészületeket ahhoz a nagy munkához, melynek alapján elkészítette a rajnai tartomány és Wesztfália nagy geologiai térképét (1855-1882). Két kötetre terjedő magyarázatot is irt e térképhez (Bonn 1870-84). 1866-ban másolatot készített erről 1500000 mérték szerint, mely 1883. második kiadást ért. 1873. adta ki gyakorlatilag is fontos munkáját: Die nutzbaaren Mineralien und Gebirgsarten im Deutschen Reich (Berlin); A német geologiai társaság megbizásából szerkesztette Geologische Karte von Deutschland (Berlin 1869, 2 lap szöveggel). 1832. átdolgozta De La Beche geologiáját. Sok tudományos egyesületnek tagja s elnöke volt; ő alapította a wesztfáliai természettudományi társulatot. Tiszteleti tagja volt a magyarhoni földtani társulatnak is. A Drachenfelsre vezető ut egyik magaslatán emlékoszlopot emeltek tiszteletére. Életrajzát Laspeyres bonni egyetemi tanár irta meg (Bonn 1890).
1868-ban felfedezett pompás cseppkő-barlang Iserlohr mellett (Arnsberg ker.). Nevét Dechen (l. o.) főbányatanácsos után kapta.
Ármin Frigyes Sándor, a német birodalmi bank igazgatója, szül. Marienwerderen 1814 ápr. 2., megh. 1890 ápr. 30. Bonnban és Berlinben végezte a jogot s 1836. államszolgálatba lépett. Miután a pénzügyminisztériumban viselt hivatalt és Arnsbergben mint kormánytanácsos működött, 1848. az akkor alapított kölcsönpénztárak igazgatóságába lépett, 1849. pedig titkos kormánytanácsossá nevezték ki. A porosz bank igazgatóságának 1851. ott volt tagja, 1863. annak alelnöke, 1864. a bank elnökévé lett. A porosz bankot D. emelte oly hatalmas intézetté s az ő vezetése alatt alakult az át német birodalmi bankká. Ő teremtette meg ennek szervezetét s vitte keresztül ügyviteli szabályzatát. 1867-70. a képviselőházban ült, 1872. a fölsőház tagjává lett s 1884. államtanácsossá nevezték ki.
(ásv.), vanadinsavas ólom (Pb V2 O6), szőllőalaku gömbös, veres, sárga vagy szegfübarna szinü, csupa igen apró rombos rendszerbeli kristályok képezte halmazokban terem Badenben: Zähringen (Freiburg mellett), Karinthiában: Kappel, Oleir; Rheinfpalz: Niederschlittenbach. Dechen geologus tiszteletére nevezte meg Bergmann (1850).
(franc. ejtsd: désifré) a. m. kibetüzni, kitalálni; valamely nehezen olvasható v. titkos irásjelekkel irott irást megmagyarázni, megfejteni.
(Bertalanfalu), kisközség Liptó vmegye olaszi j.-ban, (1891) 334 tót lak., szeszgyárral.
Mór, ismert magyar utazó és hegymászó. Szül. Bpesten 1847. vagyonos szülőktől s ugyanitt élt 1886-ig, midőn orosz nőt vevén feleségül, Odesszába költözött. Már tanuló korában meglátogatta az osztrák, tiroli és svájci havasokat s azóta szenvedélyes hegymászó lett. Nagy feltünést keltett 1873., midőn a Dent Blanche csucsát Zermattból először mászta meg. 1879. a Himalája hegységben, 1884 óta több izben a Kaukázus havasai között tett utazásokat. Tevékeny részt vett a nemzetközi földrajzi kongresszusokon kiállításokon, több izben mint magyar kormánybiztos. Utirajzai s földrajzi értekezései nagyobbrészt a magyar földrajzi társaság közlönyében jelentek meg. Különösen becsesek Utazásom a Kaukázus-ban (1886) s szabad Szvaneczia, az Ingur felső hosszvölgye (1887) cimü felolvasásai, melyek itt jelentek meg. Több közleménye látott világot az osztrák, svájci s olasz Alpes-egyletek s a magyarországi Kárpát-egylet évkönyveiben. Himalájai utazása magyar, francia, angol és német nyelven is megjelent. D. a magyar földrajzi társaságnak egyik alapítója s hosszu időn át buzgó választmányi tagja volt; a londoni Geographical Society 1887., különösen a kaukázi jégárak tanulmányozása körül szerzett érdemeiért tiszteleti taggá választotta.