Ferenc, flamand költő, l. Cort.
Károyl Tódor Henrik, belga iró, szül. Münchenben 1827 aug. 20., megh. Ixelles-ben 1879 máj. 7. Jogot tanult, 1855. ügyvéd lett, s korán kezdett irodalommal foglalkozni. Főművei: Légendes flamandes (2. kiad., Brüsszel, 1861), Contes brabançons (u. o. 1861) és La légende de Thyl Ulenspiegel u. o. 1868).
(ejtsd: dökurszel) Péter Adorján, fr. drámairó, szül. Párisban 1821 okt. 28. Iskolai tanulmányai elvégeztével csakhamar vigjáték- és vaudeville-irásra adta magát. Később a drámairást kezdte művelni és mintegy ötven darabot irt, melyek közül ezeket irta ő maga: Une soirée a la Bastille (1845); Don Gusman, ou la Journée d'un séducteur (1846); La Marinette, ou le théatre de la France (1848); Les mémoires de Grammont; Le roi de coeur; Diviser pour régner (1850); Le président de la Baroche; Les dragons de la reine (1851); Les locataires du troiseme (1867). Többi darabjait más szerzőkkel együtt irta.
(franc. ejtsd: dekuver), a tőzsdén darabhiány, egyébként egyértelmü a contreminenel (l. o.). Átvitt értelemben D. alatt értik a bizonyos időpontban fenforgó contremine-spekulációk összeségét. Nagy a D. a tőzsdén akkor, ha a hónap közepén (medio), vagy a hónap végén (ultimo), a még le nem bonyolított a la baisse kötelezettségek az a la hausse: kötelezettségeket jelentékenyen meghaladják.
l. Keskenyvágásu vasut.
(ejtsd: dekre) Péter Lajos Albert, franc. diplomata, szül. 1838 szept. 18. A harmadik császárság idején mint ügyvéd élt Párisban; 1870. a brüsszeli követség tagjává nevezték ki; 1871. az Indre és Loire-i 1874. a tengeri Alpesek, 1876. pedig a Gironde département prefektusa lett, mely utóbbi állásban - rövid félbeszakítással - 1880. maradt. Majd Brüsszelben képviselte Franciaországot mint követ; 1882. a külügyi minisztérium politikai osztályának igazgatója lett, azután az olasz királyi udvarhoz, 1886. pedig bécsi nagykövetté nevezték ki, ahol 1893. juliusig működött. Jul. 22. Londonba küldték mint nagykövetet, amidőn királyunk a szt. István-rend nagy keresztjével, fiát pedig, ki szövetségi attasé, a vaskorona-renddel tüntette ki.
(ol.), zenei műszó, melyet akkor használnak, mikor valamely zenedarabban a hangok erejét fokozatosan csökkenteni kell. Igy is jelezhető:
A D.-nak ellentéte a Crescendo (l. o.).
(lat.), csökkenés, kisebbedés, p. a lázas betegség lefolyásában. Igy tifusznál a betegség utolsó szakát (stadium decrementi) a lázak fokozatos csökkenése és végtére elmaradása jellemzi. L. Dekrescencia.
(lat. literae decretales: decretales epistolae), pápai határozmányok vagy ügylevelek és leiratok. A kegyelmi leiratok kivételével, amelyek csak azokra az esetekre, illetve személyekre érvényesek, amelyekre vagy kikre vonatkoznak, a D. különösen, ha valamely kétes törvényt magyaráznak, általános törvény erejével birnak, mert azokban a pápa törvényhozó hatalma működik. A felterjesztésre v. magánszorgalmazásra kelt D.-k is a gyüjteményekbe való felvétel által általános érvényre emelkedtek. Legnevezetesebb az u. n. álizidori gyüjtemény.
l. Burchard dekretuma.