kisközség Borsod vmegye szentpéteri j.-ban, (1891) 910 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. D. már az Árpádházbeli királyok alatt említtetik, kiknek ott váruk volt. A vár állott már a XIV. sz. elején. Ekkor az Ákos-nemzetség Erne-ága birta. István nádornak 1317. föllázadt fiai Debrecennél leveretvén, ide menekültek, de a király hadai megvivták a várat. Ekkor a király kezébe került, s I. Károly 1325-ben ujra építteté. A királyé maradt egész addig, mig Zsigmond 1432 előtt el nem zálogosítá nejének, Cilley Borbálának. Később mnt a Perényiek legerősebb várainak egyike említtetik, melyet 1567. a törökök keményen ostromoltak; az őrség kénytelen volt a várat odahagyni, de rejtekeit megtöltötte lőporral, amely másnap, midőn a vár már a törökök kezei közt volt, felrobbant s 4000 törököt légberöpített. D.-től DK-re mélyen az erdok közt a Suentléleknek szentelt templom és páloskolostor volt, melynek csucsives romjai (Szt.-Lélek) ma is láthatók. A kolostort az Ákos-nemzetségből származott Erne bán fia, István nádor és borsodi gróf 1304. alapította. Dédestől jó messzire, kelet felé Felső-Hámor szomszédságában állott, ahol mjost is van Szentlélek nevü puszta. A XIV. sz.-ban királyaink többféle kedvezményekben részesítették. Elpusztult a XVI. században. V. ö. (Rupp: Magyarország helyr. története. II. k. 54-5).
(ejtsd: deddem), Norfolk county székhelye és iparos város Massachusetts É.-amerikai államban, 18 km.-nyire Bostontól, amellyel több vasut köti össze, (1890) 7123 lak.
(lat.), egy nyilvános épület ünnepies megnyitása a rómaiaknál, különösen egy templomnak felavatása, illetve felajánlása az istennek, mely ugy történt, hogy a konzulok egyike vagy az, ki a templomot építtette, egy pap oldalán megfogta az ajtófélfát, mialatt a főpap a felavató okiratot felolvasta. L. még Ajánlócim.
(lat.), rövid. ddt. v. dt. a. m. adta, megfizette.
(lat.), a rómaiak ellenséges terület lakosságának feltételek kikötése nélküli (kegyelemre való reménnyel) megadását D.-nak nevezték; az eként római hatalom alá kerülteket dediticiinek nevezték; ugyanigy hitták azonban azon rabszolgaságtól felszabadítottakat is, akik azért, mert mint rabszolgák megbecstelenítő büntetéssel fenyíttettek meg, Rómában nem lakhattak és sem civesek, sem latinik nem lehettek; vagyont szerezhettek ugyan, de haláluk után a hagyaték régi urukra vagy ennek örökösére szállt.
bányaváros Perm orosz kormányzóságban, a Kama balpartján, (1889) 4866 lak., nagy sófőzőkkel.
(ujj), volt spanyol hosszmérték = 1,741 cm.
a kisdedóvó szónak becéző rövidítése.
(lat.), a római jogban a hozomány visszaadására irányzott kereset, amennyiben azért, mert a visszaadás különösen kikötve nem volt, az actio ex stipulata de dote reddenda-t támasztani nem lehetett.
Márton, altábornagy, a Mária Terézia rend lovagja, szül. Hergrofzéban a Szerémségben 1756., megh. Péterváradon 1822 okt. 9. Tisztnek fia volt és mint ilyen kiképeztetését a cs. mérnök-akadémiában nyerte, hova 20 éves korában lépett be mint hadapród. 1788. főhadnagy, majd százados lett. Berbir ostrománál 1789., midőn a törökök a várat jul. 9. elhagyták, a Reusz gyalogezred legénységével a futóárkokbó rontott elő s behatolt a várba. D. itteni kitünő magaviseletéért s bátorságáért, valamint Novinál tanusított hősiességeért a Mária Terézia rend lovagkeresztjét nyerte. E hadjárat alkalmával ott volt Belgrád és Czettin ostrománál, a forradalmi hadjáratokban (1793) Valenciennes, le Quesnoy ostrománál. 1796. őrnagy lett, 1797. vezette az ulmi építkezéseket és a vár védelmét, 1798. alezredessé mozdíttatott elő. Mint vezérőrnagy 1809. a komáromi erődítéseket vezette. 1814. ott volt Hüningen ostrománál s ezután megkapta a Lipótrend középkeresztjét. A háboru bevégeztével D. altábornaggyá emeltetett.