(Deutsch-Zepling), nagyközség Kolozs vm. tekei j.-ban, (1891) 1968 német lakossal.
(lat.), bizonyításmód a logikában. L. Apagoge Bizonyítás.
(lat.) a. m. a levonandók levonásával; deductis impensis, a költségek levonásával.
(a latin deducere a. m. levezetni, leszármaztatni-ból), filozofiai értelemben ellentéte az indukciónak (l. o.), t. i. leszármaztatása a részlegesnek az egyetemestől, mig az indukcióban a részlegesből származtatjuk le az egyetemest. A dedukció részletes magyarázata a következtetés (l. o.) tanába való. Mert amidőn két egy-egy közös fogalommal biró itéletből e két itélet két nem közös fogalmának itéletben való szükséges kapcsolatát leszármaztatjuk, akkor ez szillogizmus, azaz dedukciós következtetés, rövidebben pedig dedukció. E két itéletben - «Erkölcsi cselekedetek önzetlen motivumokból keletkeznek» és «Az igazi jótékonyság erkölcsi cselekedet» - az «Erkölcsi cselekedetek» fogalma közös; e közös fogalomnak a két nem közös fogalommal (önzetlen motivumokból keletkező és igazi jótékonyság) való kapcsolatából következtetem a legnagyobb szükségességgel, hogy: «az igazi jótékonyság önzetlen motivumokból keletkezik.» Ezt a tételt dedukció után kaptam, azaz leszármaztattam az említett két tételből. Hogy milyen a viszony az indukció és dedukció közt, az indukciónál (l. o.) tárgyalandó bővebben. Semmiképen nem állanak ellentétben. Mert a dedukcióra kellenek már megállapított más itéletek, melyeknek megállapításában az indukció nagy szerepet visz. Kant más értelemben használta e szót. Ő az ismerettanban annak a kimutatását, hogy valamely fogalom v. tétel tényleg apriorikus, metafizikai dedukció-nak nevezi, annak kimutatását pedig, mely joggal éljünk ily apriorikus tétellel v. fogalommal, transzcendentális dedukció-nak nevezi. A tér és idő apriorikus voltának tr. dedukciója p. abban van, hogy enélkül a matematika nem volna tudomány. Már pedig a matematika tudomány. Ennélfogva a tér s idő csak apriorikusak lehetnek (L. Kant). E jelentést azonban csak Kant adta e szónak, utána megint csak az első értelemben használják. Kant a szó jogi használatából indult ki.
(ejtsd: dí), több folyó neve Nagy-Britanniában. Legjelentékenyebbek: 1. Angliában a 130 km. hosszu; Merioneth grófságban ered, a Bala-tavat táplálja és Chester alatt az Ir-tengerbe szakad, 24 km. hosszu, 3-10 km. széles, homokos torkolatban. - 2. Skóciában, 130 km. hosszu; Aberdeen grófságban, a braemari erdőben ered és az Északi-tenger aberdeeni-kikötőjébe torkollik. - 3. Skóciában, 65 km. hosszu; Kirckcudbright grófságban, a Cairns Muirban ered, a Loch Deet alkotja és az Ir-tengerbe torkollik; Kirckcudbrightig 200 tonnás hajók járhatnak föl rajta.
Ha a szobából megelőző figyelmeztetés nélkül öntöttek v. dobtak ki valamit az utcára, ahol emberek járni szoktak (ubi vulgo fit) s a kiöntött vagy kidobott tárgy valakiben kárt okozott, a tettes utáni minden kutatás nélkül a szobának a lakója a kár kétszeresét tartozott megtéríteni. Az erre irányuló kereset a D.
város, l. Dés.
község, l. Désakna.
A «Pannonia megvételéről» szóló («Emlékezzünk régiekrel» kezdetü historiás énekben (Toldy, Tört. költ. 7.), továbbá Székely István (Cron. 151.) és Heltai (Cron. 22.) krónikájában, majd Geleji Katonánál (Titk. 1646. 1. 9.) és Lisznyainál (Cron. 213.) is említett, naiv tudákos etimologiát magyarázó tudomány (?) szerint Deés városa onnan kapta volna a nevét, hogy honfoglaló eleink itt istent imádván, háromszor deus-t (latinul az isten neve) kiáltottak. Az egészen középkori barát-krónikás eszejárására és kritikájára valló névmagyarázatban netalán mégis a benne rejlő hagyományt mindenféle mesterkedéssel igyekszik kihámozni Ipolyi (Magy. Myth. 41. s k.), de magát az etimologiát, amelyet különben már Lisznyay és Cornides is fölötte sületlennek ismertek fel, még ő sem tartja megállhatónak. A tőle helyébe állított magyarázat azonban nem kevésbbé kalandos, mikor ugyanis ugy próbálja a históriás ének adatát őseink latinul nemtudásával kibékéltetni, hogy a honfoglaló pogány magyarok Deés vára előtt vmi olyan nevét kiáltották a saját istenüknek, amelyet a környékbeli oláh (?) népesség könnyen összetéveszthetett a maga latin eredetü deu (!) szavával. Azzal persze Ipolyi nem törődik, vajjon Erdélyt a IX. század végén csakugyan oláhok lakták-e már; ő egyszerüen a dákoromán tanok elfogult terjesztőivel együtt ragaszkodik ahhoz a feltevéshez, hogy «a hely lakói régtől s a korban is román gyarmatmaradékok voltak». Ép igy kétségtelennek látszik tartani azt is, hogy a ma zeu hangzásu oláh szó, amellyel akkoriban eleink kiáltását összetéveszthették Deés környékének lakói, az idő tájt még deu-nak, v. ilyenformán, de mindenesetre a Deés helynévhez hasonlóbban hangzott, mint a mai zeu. S mindezt csak azért erőszakolja, hogy az ördög szó második tagjának az indogermán dev-div gyökkel való rokonságát valószinüvé tegye.
(lat.) a. mint tényleg, ellentétben e kifejezéssel: de jure, jogilag. De facto et absque jure a. m. önkényü és jogellenes.