(lat.), végleges, szemben azzal, ami csak egyelőre meg van állapítva, p. végleges alkalmazása a tisztviselőnek, szemben az ideiglenessel, megszüntethetővel, fölmondhatóval. Végleges itélet van a pörben, mely a pörnek mindenkorra véget vet. A végleges békekötés külömbözik a preliminaristól, mely ideiglenes, vagy csak a főpontokra vonatkozik.
(lat.), szerzeteseknél választott bizottság, melynek feladata a rend-, vagy kerületi főnöknek a rendet illető fontosabb ügyekben segítségére lenni, a kolostorokat a főnökkel együtt v. helyette megvizsgálni. A bizottság tagjainak neve definitores.
(lat.) a geologiában a szeleknek ama pusztító munkáját nevezik igy, melyet növényzettel nem borított helyeken az által végez, hogy a mállás vagy a nap heve folytán meglazított s felaprított részecskéket tömegesen elhordja, ott kisebb-nagyobb mélyedményeket okoz s átalakítólag hat a környékre. A szél D.-jának lehet következménye az, hogy a fensikok táblahegységekké alakulnak, hogy sik területeken magas földoszlopok kerekíttethetnek ki, valamint hogy változatos formáju sziklás vidékek egyhangu pusztaságokká változnak. A szél által felkapott kőzet- s ásványtöredékek, amint sziklafalakba ütköznek, ezeket surolják, csiszolják, simítják s erre vezethető vissza a sok sziklafalon található sajátságos csiszolási felület. A felkapott töredékek ugyanekkor szintén surlódnak, csiszolódnak és különféle alakokat öltenek.
(lat.). A szesznek a részletes lehütés által való megerősítése, mely az u. n. deflegmátorokban végeztetik. A lepárlóból az annak egy részét képező deflegmátorba jutó szeszgőzök még mindig igen sok vizgőzzel vannak keveredve, ha ezen gőzkeverék némileg lehüttetik, de nem annyira, hogy az teljesen cseppfolyóvá váljék, hanem csak 8-10° C.-al, akkor a vizgőzök, melyektől kevesebb meleget kell elvonni, hogy gőzállapotukat elveszítsék, legnagyobb részt lecsapódnak s némi szesszel egyetemben a visszamaradó vagy visszafolyó szeszaljat (aljszesz, Lutter, phlegma) alkotják, a szeszgőzök ellenben viztartalmuk nagy részétől ily módon megszabadulva, erősebbekké válnak s igy folytatják utjokat a hütő felé, hol véglegesen lehüttetnek.
l. Lepárló.
(lat.), elhajlás.
(lat.) a. m. elvirágzás, a virágok elhervadása.
((ejtsd: defó) Dániel, angol politikus és iró, «Robinson» szerzője, szül. Londonban 1661., megh. u. o. 1731 ápr. 24. Már fiatal korában hazája pártviszályaiba elegyedett és részes volt a Monmouth herceg szervezte felkelésben is, ugy hogy alig tudott a büntetés elől menekülni. Ezután irodalommal kezdett foglalkozni és kiadta politikai célzatu költeményét: The true-born Englishman (1699) cimmel. The shortest way with the Dissenters (1703) c. egyházi vitairata miatt a parlament pellengérre és fogságra itélte. Nehány évvel utóbb ugyancsak egy röpirata miatt ismét börtönbe került és 800 font sterling büntetéspénz lefizetésére itéltetett. 1704-17. kiadta a Review c. lapot, mely a legelső angol lapok egyike volt és számos más hirlap mintájául szolgált. Halhatatlanná azonban nevét: The surprising adventures of Robinson Crusoe of York c. müve tette, mely számos kiadásban jelent meg s amelyet később minden európai nyelvre lefordítottak. E könyvének nagy sikere további irásra serkentette és számos más kalandos történetet, kereskedelmi és történelmi művet irt, Captain Singleton, Moll Flanders, Colonel Jack; Essays on several projects (1697); Political history of the devil (1726); The compleat English gentleman by D. D. Műveinek teljes kiadását Talboys eszközölte Scott W. jegyzeteivel (20 köt., Oxford 1840-41). V. ö. Wilson, Life and times of D. (3 köt., London, 1830); Lee, D., his life and recently discovered writing (3 köt. u. o. 1869). Minto, D.D. (1887). Morley, D. (1889). Magyarul megjelent: Robinson Crusoe története. Foë és Geiger; G. szerint kivonatban adja Vajda Péter (Pest 1844, 2. kiadás, Pest 1858). Idősb Robinson Crusoe utazásai, éleményei és csodálatos kalandjai. Ford. Malmosi Károly (Bpest 1874).
(alt.) a. m. levélhullás.
János Vilmos, amerikai iró, szül. Humphreysville-ban 1826 márc. 31. Már gyermekkorában sokat utazott Európában, Sziriában; résztvett és kitünt a polgárháboruban, amelyről a Harper's Monthly c. folyóiratba számos cikket irt. Legnagyobb műve: A history of the Indians of Connecticut (1853). Utleirásai: Oriental aquaintance (1856); European aquaintance (1858). Elbeszélései közül nevezetesebbek: Miss Ravenels conversion (1867); Overland (1871); Kate Beaumont (1872); Honest John Vane (1875); Irene (1877); The oddest of courtships.