(lat.) a. m. torz; deformál, eltorzít. Deformatio a. m. eltorzulás.
természettudományi neveknél Defrance M.-nak (szül. Caenben 1758., megh. Sceauxban 1850.), a Tableau des corps organisés fossiles (Páris 1824) irója nevének rövidítése.
(lat.) adók s egyéb köztartozások eltitkolása által elkövetett kihágás; hivatali és magánsikkasztás.
Ferenc, osztrák festő, született Stronachban a Pusterthalban (Tirol) 1835.; 23 éves korában elvesztvén atyját, eladta parasztgazdaságát, egyideig Innsbruckban, majd Párisban tartózkodott, végre 1865-ben Pilotyhoz került Münchenbe. Nevét 1869. tette ismeretessé a Hofer-féle tiroli fölkelés egy epizódját ábrázoló: Speckbacher c. képével. Ettől fogva ecsetét kizárólag a tiroli nép ábrázolásának szentelte. A Tiroli tánc, a Birkózók, A kitüntetett ló, A látogatás, A testvérek, Az utolsó fölkelők, A győztesek hazatérése, és annyi más, annak dacára, hogy kissé egyoldaluak, (amennyiben D. szeretett Tirolját tulságosan derült világításban látja), szinezése meg épen nem mondható kiválónak, a bennök nyilatkozó mély érzésnél és éles megfigyelésnél fogva a maguk nemében páratlanok és a művésznek világszerte nagy népszerüséget szereztek. Legujabb műve: Sigmair korcsmáros önként jelentkezik, hogy atyját a rá kimondott halálos itélettől megmentse. Kevésbé sikerültek nagy történeti képei, a hires Hofer-képek, melyeket Piloty iskolájának hatása alatt festett: ezekben már átlépte tehetségének határait. D. a müncheni művészeti akadémia tanára. D.-Album, kiadta Rosegger (Bécs 1886). Svoboda A., F. von D. (Boroszló 1886).
(e görög szóból dij J era kikészített és irásra alkalmassá tett bőr; nyers pergamen) a persa és török nyelvekben lajstromot, összeirási könyvet, bevétel és kiadásról szóló számadásokat jelent. Innen: D. emini, irattár-őrző; defterdár szószerint: szám (könyv)-tartó, régibb időben az állami számvitelt és háztartást ellenőrző legfőbb tisztviselő neve; defterdár-kapuszi, a pénzügyminiszterium. Ujabb időben e hivatalok elnevezésére más szókat használnak. A D. szó a törökség révén nyelvünkbe is behatolt; Erdélyországban kisebb kereskedők üzleti könyveit D.-nek nevezik. Nyomban a török hódítás után a török adminisztráció hazánk hübérjószágairól, ezek lélekszámáról, az államháztartás különféle jövedelmeiről és kiadásairól, a várőrségek létszámáról és zsoldszükségleteiről részletes jegyzékeket készített, amelyeket D.-eknek szoktak nevezni, és amelyeknek egy része a könyvtárakban fennmaradt. Ez okiratok, melyek a török hódoltság idejét tekintve, hazánk viszonyaira nézve igen fontos adatokkal szolgálnak, az ugynevezett szijákat (hivatalos iratokban használt, nehezen olvasható) irással vannak vezetve. A D. ismertetését legelőször Szilády Áron nyujtotta: A D.-ekről c. akadémiai értekezésében (Pest 1872). Ujabban ez okmányokat bővebb terjedelemben hozzáférhetővé tette Velics Antal munkája: Magyarországi török kincstári D.-ek, fordította V., bevezetéssel ellátta és sajtó alá rendezte Kammerer Ernő, 2 kötet Budapest (a t. Akad. tört. bizotts.) 1886-90. A D. szót magában, ugy mint összetételeiben tefter-nek is szokták ejteni.
l. Defter.
a konstantinápolyi császári központi okmány és birtoknyilvántartási főhivatal.
(lat.) a. m. meghalt, defunktio, halál.
az állatok latin neve után a Degeer K. svéd természetbuvár nevének rövidítése.
1. D. (Deégh, Deagu), kisközség Kis-Küküllő vm. radnóti j.-ban, (1891) 1027 oláh lak., 1610. a Kornis és Kendi összeesküvéskor II: Rákóczi György R. Zsigmondnak ajándékozta. -2. D. (Dégh), nagyközség Veszprém vm. enyingi j.-ban, (1891) 3104 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, urasági kastéllyal.