a régi görögök ebédje. A D. ideje a reggeli (ariston) és az estebéd (dorpon) között, rendesen estefelé volt.
azaz lakomaszofista volt a neve a görögöknél annak, ki a társasebéd alatt okosan és érdekesen mulattatni tudta asztaltársait. D.-k a cime Athénaios ránk maradt művének.
l. Derr.
(a. m. hold kolostor), járási székhely és a druzok legnagyobb helysége Libanonban, 900 m. magasban, Beiruttól 30 km.-nyire, az Ued-el-Kadi völgye felett, 8000 lak. Érdekesek terrasszos kertjei, a türelem és kitartás valóságos csodái. Jövedelmező foglalkozása még az abaje (arannyal szegélyezett selyemkelme) készítés. Vele szemben Bett-eddinnek romjai állanak, ahol Besir emir, a Libanonnak 30 éven át csaknem független királya lakott. 1860. itt a druzok valami 1000 keresztény maronitát gyilkoltak le.
(gör.-lat.) a. m. a démonoktól való szent borzalom.
l. Deizmus.
erdős domblánc a Weser és Leine közt Hannover porosz kerületben; legnagyobb magasságát a Hüblerben (430 m.) éri el; szém- és kőbányái gazdagok.
az alső kréta-szisztéma wealden emeletébe tartozó világossárga vagy szürkés, finom szemü homokkő. Németország különböző helyein élénk bányászat tárgya, mert 3 m. vastagságtól 180 m. vastagságig is található. Wealden homokkő-nek is nevezik, az angolok kasting-homokkő-nek.
(középkori lat.) a. m. istenség.
(lat. a deus a. m. isten szóból). A szó magában véve az istenben való hitet jelenti, tehát ellentétét az ateizmusnak; a használat azonban sokkal szükebb s határozottabb jelentést adott neki. A XVII. és XVIII. sz.-ban az angol gondolkodásnak azt az irányzatát nevezték D.-nak, mely istent nem tagadja ugyan, de tagadja a kinyilatkoztatást, általában az istenről szóló vallási dogmákat, s istent inkább elvontan, filozofiai értelemben mint a világtól külön álló különböző valót fogja föl. Innét van, hogy igen különböző irányokat értenek rajta. Clarke, a deisták ellenfele, négyféle deistát különböztet meg: vannak, kik szerint isten alkotta a világot, de azután nem törődvén vele, magára hagyta; mások szerint isten gondoskodik ugyan a világról, de nem forrása az erkölcsnek; ismét mások nem hisznek a jövő életben; végül vannak, akik csak a kinyilatkoztatást vetik el, de nem a természetes vallás igazságait. A deisták szabad gondolkodók-nak is nevezik magukat, mert mind ellenfelei a pozitiv vallásoknak, s csak amennyiben a természetes vallás nyomait találják bennük, becsülik. Már Herbert Ede, Cherbury lordja, pendíti meg ez eszméket; közel áll hozzá Browne Tamás, a hires Religio medici szerzője. Blount a bibliai történeteket gunyolja. Locke pedig filozofiai komolyságot és mélységet ad a D.-nak. A XVII. sz.-ban a D. egy a keresztyén hit tagadásával s ellen való küzdéssel. Shaftesbury egyik legfontosabb irója a D.-nak, Toland a csodák ellen küzd, Collins védi a szabad gondolkodás jogát, innét a «szabad gondolkodók»-féle elnevezés. Tindal tagadja a kinyilatkoztatás lehetőségét; szerinte a keresztyénség oly régi, mint a teremtés (Christianity so old as the creation 1730). Morgan a keresztyén és zsidó vallás történeti részeiben mindenütt papok csalását látja. Bolingbroke lord szerint az egyház állami célokat szolgáló intézmény. Mandeville hires meséjében a méhről az egyházat szatirizálja. Hume szkepticizmusában az egész mozgalom betetőzését éri. Franciaországban az enciklopédisták még egyházellenesebb értelemben fejlesztik a D.-t, Németországban a fölvilágosítók, Lessing, Mendelssohn a D.-hoz hasonló irányban gondolkodtak. V. ö. Lechler, Geschichte des englischen Deismus (1841); Pünjer Geschichte d. christl. Religionsphilosophie der Reformation (1880).