(lat.), a vasuti áruforgalomban az az eljárás, midőn némely magasabb szállítási dijtétel alá eső árut (l. Dijszabás) olcsóbb dijtétel szerint szállítandó áruk csoportjába helyeznek át.
kisközség Zala vm. alsó-lendvai j.-ban, (1891) 593 vend s magy. lak., marhavásárokkal.
(lat. declinatio), a névragozás latin műszava, l. Ragozás. D. a természettudományban l. Elhajlás.
(földmágnességi). Az a földmágnességi eszköz, melynek segítségével a földmágnességi meridián eltérését a csillagászati meridiántól meghatározzák. A D.-t legegyszerübben a következőképen képzelhetjük. A mellékelt ábrán a mágnestű egy háromlábra állíttatik, még pedig olyformán, hogy annak lengési sikja vizszintes legyen.
[ÁBRA] Deklinatorium.
A mágnestű tokján jobbról egy kis távcső látható, mely párhuzamosan áll a mágnestű körosztásának 0 és 180 fokját összekötő vonallal. A távcső szálkereszttel van ellátva. Ha ezen szálkeresztet beállítjuk egy oly fixpontra, p. egy torony csucsára, villámhárítóra stb., melynek távolsága szögértékben a csillagászati meridiántól más uton meg lett határozva s a mágnestű által mutatott szöget hozzáadjuk vagy levonjuk a beállított tárgy szögéből, akkor azonnal megkapjuk a mágnességi meridián eltérését a csillagászati meridiántól. Ha a beállított tárgy maga pontosan a csillagászati meridiánban állana, akkor a mágnestűvel leolvasott érték azonnal a két meridián egymástóli eltérését adná. Ezen egyszerü eszköz azonban épen nem felelne meg azon követelménynek, amilyen pontossággal mai napság ezem kérdéses eltérést meg szoktuk határozni, miért is e célra igen pontos földmágnességi teodolitokat szerkesztettek, melyek közül megemlítendő a Lamont-, Wild-, Edelmann-, Mascart s Tillo-féle.Ezen teodolitoknál a magassági kör hiányzik s helyette a mágnestű van a horizontális körre felhelyezve, mely szintén nem csucson forog, mint a közönséges mágnestűk, hanem egy vékony csavarodás nélküli selyemszálra van felakasztva s egy kis tükörrel ellátva, melyben a távcső szálkeresztje látszik s azt a tükörképpel kell összeegyeztetésre hozni. Midőn ez megtörtént, akkor a mágnességi szerkezetet levesszük a készülékről s a távcső szálkeresztjét, miután a kör állását leolvastuk, reá állítjuk az ismeretes, távol fekvő toronycsucsra vagy villámhárítóra s a kört ismét leolvassuk. Ha p. a toronycsucs a csillagászati meridiántól 12°-ra K-felé fekszik (É-tól számítva) s a kör mutatott volna a mágnestű beállításánál 172°-ot, a toronynál pedig 192°-ot, akkor látni való, hogy a tű szögtávolsága a toronytól 20°, vagyis a torony 20°-al áll kelet felé a mágnességi meridiántól. Azonban más uton azt találtuk, hogy a torony valóban 12°-al keletre fekszik a csillagászati meridiántól s igy az eltérése a mágnességi meridiánnak lesz a csillagászatitól annyi, mint 192 - 172 - 12 = 8°, még pedig É-tól Ny-felé. Ezen meghatározásoknál azonban nem elégszünk meg egész fokokkal, sőt még ivpercekkel sem, hanem ezeknek is tizedrészeit határozzuk meg a legnagyobb pontossággal.
(csillagászati célra). Lényegében nem egyéb, mint egy szálas mikrométer, amely azonfelül egy oly készülékkel van ellátva, melynek segítségével a szál állását egy papirszalagra feljegyezhetjük. A műszer célja az, hogy egy vele kapcsolatban álló kronográf segítségével egyidejüleg mindkét összrendezőben (Rectascensio és Declinatio) a csillagok helyzetét, ha nem is a képzelhető legnagyobb pontossággal, de sok esetben kielégítően regisztrálhatjuk, még pedig igen sokkal rövidebb idő alatt, mint az bármily más módszer szerint keresztülvihető volna. Igy p. ha az ég egy részén bolygókat akarunk keresni, ezen műszer segítségével egy óra alatt felvehetjük az ég azon táján levő csillagokat, amelyen a bolygó lehet. A műszer látmezejében egy mozgatható szál található, melynek mozgása ÉD irányban eszközölhető s vele merőlegesen több átmeneti szál van kifeszítve. A mérés nem a csavar segítségével történik, hanem a mozgatható szálra merőleges irányban a műszer oldalában egy, a távirda irógépének papirszalagjához hasonló papirszalag mozog s a Deklináció-szál elmozdításával egy tű is annak alaplapjával mozog, mely a szál beállítása alkalmával a papirszalagon egy jelet ad, ha utóbbit kis emelővel a tűhöz nyomjuk. Kiinduló pont gyanánt pedig egy fix tű van ugy elhelyezve a műszeren, hogy valahányszor a mozgó tűvel a papiszalagra jelet bökünk, a fix tű szintén mindannyiszor a papirszalag szélén egy finom lyukat bök abba s ezen két tű összekötő vonala mindig párhuzamos a Deklináció-szál mozgásával s ilyformán a mozgatható jel mindig a deklináció-különbségeket adják a fix tűhöz viszonyítva.A jelek leolvasásához azonban még egy komparator is szükséges, melynek csavarmenete ivmásodpercekben van meghatározva. Az emelő, mely a nyomást eszközli, ugy van szerkesztve, hogy ha azt lenyomjuk, annak másik cége felemelkedik és a papirszalagot, mely rajta fut, oly módon emeli meg, hogy a két jelzőtű egy finom rés között haladva a papirszalagot átbökhesse; ha a jelzés megtörtént, akkor egy rugó az emelőt ismét a nyugvópontjába viszi vissza. A csavar, mely a Deklináció-fonalat mozgatja, nem finom mikrométer-csavar, hanem gyorsemelkedésü négyes csavar, még pedig azért gyorsemelkedésü, hogy azáltal a csillagot gyorsan be lehessen vele állítani s a szállal gyorsan át lehessen menni egyik csillagtól a másikhoz. A csavar azonban egy kis fogaskerékkel összeköttetésben áll azon dobbal, mely a papirszalagot a megtörtént jelzés után felveszi s azalatt, mig a csavar segítségével a szálat egyik csillagról a másikra átvisszük, a fogaskerekek által a szalagot előre viszi. Igen szellemes szerkezeténél fogva, mely fogaskerekekből s zárókerekekből áll, azonban bármely irányban forgassuk is a csavart, a papirszalag mindig csak egy irányban, azaz előre halad. Az emelőnek az ütközője, mely t. i. a papirszalagot a tűkhöz nyomja, elszigetelve van a műszerre feltéve s egy sarkszorítóval ellátva, ép ugy, mint az emelő maga is; ezen sarkszorítókba a kronográf sodronyait be lehet kapcsolni s ilyformán minden nyomásnál s kronográf villamtelepének áramát is zárjuk s ezáltal azon szintén egy jelet eszközlünk. Ha tehát a csillagok nem igen sürüen jönnek, ugy egyidejüleg a tűk segítségével deklinációkat s a villamáram által pedig rektascenziókat vagyunk képesek feljegyezni.A már többször is említett emelő nyomása következtében azonban a távcső helyzetéből könnyen elmozdíttathatnék, bármily óvatosan történnék is a nyomás, miért a műszer mellé egy gummilabdával ellátott pneumatikus szerkezet van adva s a gummilapda megnyomása által az emelő ép ugy működésbe jön, mintha azt ujjunkkal nyomtuk volna meg, de a távcső minden rázkódtatástól biztosítva van. Knorre berlini csillagász ezen gummilapdát a pneumatikus hengerrel összekötő gummicsővel meghosszabbította s azt egy pedál alá helyezte, ugyhogy kezei a megfigyeléseknél mindig teljesen szabadok, mert a nyomást mindig a lábával eszközli. Repsold készített későbben még olyan D.-t, mely a tűszurások helyett azonnal számokat ir, ami a kényelmet a megfigyelésnél még magasabb fokra emeli. V. ö. Konkoly Anleitung zur Anstellung astronomischer Beobachtungen. Braunschw., J. Vieweg.D. (Földmágnességi) A mágnestű helyzete, melynek egyik vége mindig észak felé mutat, mig a másik dél felé van fordulva, tehát a délvonalban (meridián) áll, csak kevés helyen esik össze a csillagászati délkörvonallal, miért is mindig megkülönböztetjük a csillagászati és mágnességi meridiánt. Azonfelül a mágnességi meridián eltérése sem egyforma, sőt mindig kisebb-nagyobb változásoknak van alávetve, miért is az obszervatóriumokon földmágnességi variációs műszereket szoktak felállítani, melyek a mágnességi délvonal helyzetét a megfigyelőnek pillanatról-pillanatra megmutatják. Ilyen műszereknél azonban első pillanatra belátható, hogy a megfigyelőnek vagy állandóan bele kellene nézni, vagy legalább is 5-5 perc időközben az adatokat leolvasni s feljegyezni. Ezen nehézség elkerülése végett szerkesztették az önjelző földmágnességi műszereket, melyek nemcsak hogy feleslegessé teszik a megfigyelő folytonos jelenlétét, de azonfelül szakadatlan vonalat irnak le, mely megfelel a földmágnességi deklináció változásainak.A mágnestű s a földmágnesség gyenge voltánál fogva nem lehetséges a tűvel egyenesen valami iróeszközt összekötni, mert azt a mágnestű nem lenne képes mozgatni s igy az önjelző mágnességi műszereknél, amelyeknek egyik tényezője a D. (a második a vizszintes erőt, a harmadik a lehajlást jelző eszköz), a fotografáláshoz kell folyamodni. Egy óramű egyenletesen mozgat egy fotografiailag érzékenyített papirlapot (természetesen sötét helyiségben) s a felette elhelyezett lámpás fényét egy gyüjtőlencse egy kis tükörre vetíti, mely a mágnestűvel vele mozog, de mielőtt erre reá esik, egy finom nyiláson halad át. A tükör a fényt vagyis a nyilás képét az érzékenyített papirra vetíti, melyen a fény m,aradandó benyomást tesz. Amint a tű állása és vele a tükör is változik, oly módon változik az érzékeny papiron is a reá jelzett vonal helyzete is. Ha ezen papirt levesszük az óragép hengeréről s egy hozzá idomított mérőeszközt (üvegskálát) teszünk reá, melynek zérus pontja ismeretes, akkor a földmágnességi meridián eltérését a csillagászati meridiántól percről-percre meg lehet határozni.
Sarolta, magyar hegedüművésznő, szül. Bittsén 1846., megh. Lugoson 1887 máj. 25. Atyjánál kezdte, Budapesten Ridley Kohne mellett, Bécsben Hellmesbergernél (1860-ig) s Lipcsében Dávid Ferdinándnál folytatta tanulmányait, de már 10 éves korában fellépett; 18 éves korában indult európai körutjára; sokáig élt Angliában.
l. Decoctum.
a csontszén szintelenítését jelző készülék, nagyrészt cukorgyárakban használva.
(lat.) a. m. diszítés, diszlet.
ásványoknál, l. Pattogzás.