(ejtsd: délávráncsa) Barbu Stefanescu, román novellairó, szül. Bukarestben 1858. Nevezetesebb novellái: Trubadurul, Sultanica, Linişte, Věduvele. Paraziţiibreve (Bukurest, 1893) c. kötetét a román tud. akadémia nagy jutalommal tüntette ki. Csak legutóbb látott napvilágot tőle ismét egy ujabb kötet: Intra vis şi vieaţa (300 old.). Nehány novellája magyar fordításban is megjelent Dr. Jancsó Benedek tollából.
(ejtsd: dellever), 1. mintegy 500 km. hosszu folyó az Egyesült-Államokban; a Catskill hegyek nyugati lejtőjén New-York államban ered. A Papacton felvétele után Pennsylvániába lép át; a pompás Water Gap hegyszorosban áttöri a Blue Mountainst, Trentonnál sellőket alkot és a széles D.-öbölbe torkollik, amely háromszögalaku, a May és Henlopen-fokok közt terül el és ahol legszélesebb, 40 km. A D. folyón Filadelfiáig nagy tengeri hajók és Trenttonig gőzösök járhatnak föl. Azelőtt Makeriszkitonnak hivták; mostani nevét lord De la Ware-ról kapta. - 2. Az első 13 állam egyike az Észak-amerikai Egyesült-Államokban, Pennsylvania, Maryland az Atlanti-oceán és a Delaware folyó és öböl közt; nagyobb részét azon félsziget alkotja, amely a Chesapeake-öböltől K-re van. Területe: 5309 km2, (1890) 168493 lak. (1880. 146608 lakosa közt 26442 szines volt). É-i része halmos, közepén és déli részében alacsony; itt-ott homokos és mocsaras. Éghajlata egészséges és az időjárásban a tenger befolyása következtében nincsenek nagy szélsőségek; az évi középhőmérséklet 12° C. A lakosság főfoglalkozása a földművelés és állattenyésztés; különösen virágzó a gyümölcstermesztés, ennek középpontja Dover. Az ipar és kereskedelem nem nagyon jelentékeny; az ipar vastárgyak előállítására, bőr-, hajógyártásra és mesterséges trágyakészítésre szorítkozik; a kereskedelem főképen a közeli nagy amerikai városok felé irányul. A kormányzót és a 9 szenatort 4, a 21 képviselőt 2 évre választják. A washingtoni kongresszus képviselőházába egy képviselőt küld. D.-t 1637. Gusztáv Adolf tervei szerint svédek alapították és Uj-Svédországnak nevezték. 1655. a hollandiak foglalták el, akik 1664. az angoloknak engedték át. II. Károly 1682. Pennsylvániával együtt William Penn-nek engedte át, de 1701. már Pennsylvániától különvált. Legelső alkotmánya 1776-ból való, amelyet 1792. módosítottak: Fővárosa: Dover; 3 countyra van felosztva. - 3. Több county az Egyesült-államokban, és pedig: Indianában (1035 km2 ter., 22926 lak., Muncie székh.), Jowaban (1490 km2 területtel, 17950 lak., Delhi székh.), New-Yorkban (1190 km2 ter., 42970 lak., Delhi székh.), Ohioban (1230 km2 ter., 27381 lak., D. székh.), Pennsylvániában (465 km2 ter., 56101 lak., Media székh.) - 4. Az ugyanily nevü county székhelye Ohio É-amerikai államban, a keleti Scioto jobb patrján, vasuti csomópont, az ohio vezlejánus University székhelye, (1890) 8224 lak.
(ejtsd: delböf ) József Remi Lipót, franc. filozofus, szül. Liegeben 1831 szept. 30. Több helyen volt tanár, legutóbb születési helyén. 1885 óta különösen a hipnotizmus tanulmányozásával foglalkozott. Munkái: Essai ligique scientifique (Lüttich 1865); La psychologie comme science naturelle (Brüssz. 1876); Questions de philosophie et de science (Lütt. 1883-90, 5 köt.); La matiere brute et la matiere vivante (u. o. 1887); L'hypnotisme et la liberté des représentations publiques (u. o. 1888); Le magnetisme animale (Brüsszel 1889); Magnétiseurs et médecins (Páris 1890); L'hypnotisme devant les Chambres belges (u. o. 1892).
Belgium egyik tartománya, l. Brabant.
1. Bertold, német nyelvész, szül. Halléban 1842 jul. 26. Pottnál tanult összehasonlító nyelvészetet, Berlinben Webernél szanszkrit nyelvet. Halléban lett dócens, 1869 óta egyetemi tanár Jenában. Fő munkái: Syntaktische Forschungen (Halle 1871-79, 4 köt.). Das altindische Verbum aus den Hymnen des Rigveda, seinem Bau nach dargestellt (1874); Vedische Chrestomatie mit Anmerkingen und Glossen (1874); Einleitung in das Sprachstudium (3. kiad. Lipcse 1893, angolul 1882). Az utóbbi munka az összehasonlító nyelvészet fejlődésének és föladatainak tárgyilagos és tanulságos ismertetése. Legujabb műve: Vergleichende Syntax der indogerm. Sprachen. I. köt. 1893, a Brugmann és D. által kiadott Grundriss der vergl. Grammatik d. indog. Sprachen c. vállalat III. része.2. D. János, német történetiró, szül. Bergenben, Rügen szigetén 1848 nov. 11. Történeti tanulmányokkal foglalkozott a heidelbergi, graifswaldi és bonni egyetemen s miután az 1870-ki hadjáratot végig küzdötte, 1874. Valdemár herceg, a koronaherceg harmadik fiának, nevelőjévé tették, mely állásában a hercegnek 1879 márc. 27-én bekövetkezett haláláig maradt. 1881. a berlini egyetem magántanára, 1885. pedig rendkivüli tanára lett. 1882. megválasztották a porosz képviselőházba, 1885 pedig a német birodalmi gyülésbe, ahol a szabad-konzervativ vagyis birodalmi párthoz csatlakozott. Az angol alkotmánytörténetre vonatkozó értekezései a Sybel-féle Historische Zeitschriftben és a Preussische Jahrbücherben jelentek meg. Egyéb munkái közül megemlítendő a Hersfeldi Lambert hitelességéről szóló tanulmánya, továbbá a: Leben des Feldmarschalls Grafen Neithardt von Gneisenau c. nagyszabásu műve, mely tulajdonképpen Pertz G. J. munkájának folytatása (Berlin 1880, 4 és 5. kötet). Az egész munkából D. egyébiránt 1882. 2 kötetnyi kivonatot készített. 1882 március havában megindította a Politische Wochenschrift c. lapot (Gans von Putlitz társaságában) 1883. azonban a Preussische Jahrbücher szerkesztőségébe ment át; azonfelül átvette a Schulthesz-féle Geschichts-Kalender szerkesztését. Ujabb műveiben hadtörténelmi kérdéseket fejteget, ilyen: Die römische Manipulartajktik (1883); Die Perserkriege u. Burgunderkriege (1886); Die Strategie des Perikles erläutert durch sie Strategie Friedrichs d. Grossen (1890). Friedrich II., Napoleon I. und Moltke. Ältere u. neuere Strategie (1892); Rankeról szép életrajzi vázlatot irt az Allgem. Deutsche Biogr.-ba. Legujabb műve: Der Ursprung des Krieges von 1870 és: Die Militär-Vorlage (Berl. 1893).3. D. Márton Frigyes Rudolf, porosz államférfiu, szül. Berlinben 1817 ápr. 16., fia János Frigyes Gottliebnek, aki 1830. mint szuperintendens és titkos tanácsos halt meg, 1800-1809-ig III. Frigyes Vilmos két idősebbik fiának, a későbbi IV. Frigyes Vilmos királynak és I. Vilmos császárnak nevelője volt. Jogi tanulmányait Bonn-, Göttingen- és Berlinben végezte s 1837. porosz államszolgálatba lépett. Eleintén a hallei és merseburgi törvényszéknél szolgált, 1842. az államvizsgálat letétele után a pénzügyminiszteriumba került. 1844. áthelyezték az ujonnan kialakított kereskedelmi miniszteriumba, ahol 1848. egy szakosztály vezetője lett. Ez időtől fogva óriási tevékenységet fejtett ki és nagy sikereket aratott. 1851. Hannoverát és Oldenburgot, 1853. pedig a déli német államokat nyerte meg a vámszövetség számára, holott ez utóbbiak ekkor félig-meddig már Ausztria részén állottak. Ausztria ilyenformán künnrekedt és kénytelen volt a porosz hegemonia alatt álló vámszövetséggel, mint bármely más külföldi hatalom, szerződést kötni. Franciaországgal, Belgiummal, Olaszországgal és más államokkal is kötött D. kereskedelmi szerződést, még pedig az általa egyedül helyesnek tartott szabad kereskedelem alapelvei értelmében. 1864-1865. ujabb gazdasági válság támadt, amennyiben a déli német államok a francia kereskedelmi szerződéshez sehogy sem akartak hozzájárulni; D.-nek azonban sikerült ezuttal is biztosítani a vámszövetség fennmaradását, melyet 1866 után Poroszország előnyére egyöntetüebben szervezett. Bismarck ez években teljesen egyetértett D. kereskedelmi politikájával s teljesen szabad kezet engedett neki. Hogy D. hatáskörét tetemesen nagyobbítsa, rávette Vilmos királyt, hogy D.-t 1867. a kancellári-hivatal elnökévé, 1868. pedig porosz miniszterré kinevezte. Ez idő óta D. Bismarck helyettese volt a szövetségtanácsban, valamint a birodalmi gyülésen is. A tárgyalások alkalmával ritka szakismeretet és ékesszólást tanusított, mérsékletével s alkotmányos érzületével pedig a többség bizalmát érdemelte ki. Szóval Bismarcknak «jobb keze» volt. Kiváló tevékenységet fejtett ki az 1870. őszén (a francia háboru idejében) a déli államokkal folytatott kényes tárgyalások alkalmával Münchenben és Versaillesban s meggyőzőleg védelmezte meg a versaillesi szerződéseket az éjszaki államok birodalmi gyülésén (dec.). 1871. a háboru befejezése után a német birodalom megalapítása körül szerzett érdemeinek elismeréséül 200 ezer tallérnyi dotációt kapott. Megtartotta továbbá a birodalmi kancelláriának elnökségét s győzte az óriási mértékben felszaporodott munkát. Kereskedelmi s nemzetgazdasági tekintetben azonban a kancellár és D. között lassan-lassan ellentét támadt. Bismarck, a centralizáció embere, ez idő szerint ahhoz a nehéz problemához fogott, hogy a német vasuthálózatot államosítja, továbbá pedig megkezdé szociális-politikai reformjait életbe léptetni. D., ki mindezekkel nem tudott megbarátkozni és sötét szinekben látta a jövőt, elkedvetlenedve adta be lemondását (1876 jun. 1.). 1878. megválasztották ugyan a birodalmi gyülésbe, ahol szakértelemmel s tapasztalataiból merített fegyverekkel küzdött az uj vámtarifa, de különösen a védvám-politika ellen, de erőlködése kárba veszett és Bismarck kiméletlen és személyes kifakadásai még jobban elkeserítették a nagy érdemü férfiut. Der Artikel 40 der Reichsverfassung c. röpirata 1882. jelent meg Berlinben.4. Miksa Emil Gyula, német mezőgazdasági kémikus, szül. Bergenben (Rügen) 1850 jun. 16. 1875. a berlini ipar-akadémián habilitáltatta magát, 1876 óta a spirituszgyárosok egyesülete szeszégető iskolájának igazgatója, 1877. a szabadalmat adó hivatal tagja lett, 1879. Bierdorfban (Berlin mellett) kisérleti szeszégetőt alapított, 1881-ben a berlini gazdasági főiskolán tanított s 1882. tanári cimet nyert. 1882. ő rendezte a szesziparkiállítást. Vezetése alatt a modern erjesztési módok teknikájának számos igen fontos tárgyát dolgozták ki. Mäcrkerrel együtt a Zeitschrift für Spiritusindustrie-t szerkeszti.
Teofil, francia hirlapiró s politikus, szül. Pamiersben 1852 márc. 1. Ismeretessé tette nevét a République française és a Paris hasábjain közzétett cikkeivel, melyekben a külügyi politika esélyeit mérlegelte. Már 1885. fellépett mint képviselőjelölt, de ekkor megbukott; 1889. ellenben szept. 22. Faixben köztársasági programm alapján megválasztották Narbonne-Lara royalistával szemben. 1893 jan. 18. helyettes államtitkár lett a gyarmatok miniszteriumában és mint ilyen több izben felszólalt a Franciaország és Sziám között felmerült viszály napjaiban, mely konfliktus sikeres befejezésében is közreműködött.
régente általában szilajt, s mint főnév ménest jelentett, ma a. m. büszke tartásu.
(ol., ejtsd: delkredere), szószerint a. m. a hitelért t. i. szavatosság. Leginkább előfordul a szavatosság ezen neme a bizományi ügyleteknél, bár nincs ezekre korlátozva. A bizományos v. meghatalmazott a rendes kereskedő gondosságával tartozik eljárni. Ha ez megtörtént, akkor a megbizás értelmében a megkötött kereskedelmi ügylet a megbizó terhére jár. Ha a bizományos az ügylet megkötésénél a harmadik szerződő fél hitelképességét joggal feltehette, a megbizó maga viseli annak veszélyét, ha a szerződő fél fizetésképtelen lesz; a bizományos csupán a követelés fennállásáért felel, a behajthatóságért azonban nem. A megbizónak tehát kiváló érdekében fekszik, hogy e veszélyt magától elhárítsa és a bizományost is felelőssé tehesse a megkötött ügyletek eredményes lebonyolításáért; azt eléri a stare del credere által. A D.-szerződés kifejezetten, vagy hallgatag és különböző feltételek mellett köthető és ténykérdést képez, vajjon a bizományi dij magasságából vagy a megbizó és bizományos közötti korábbi üzleti összeköttetésből következtethető-e a D.-felelősség. Kereskedelmi törvényünk 376. §-a értelmében a bizományos a vele szerződő fél fizetési vagy egyéb kötelezettségeiért egyenes adósként felelősséggel tartozik, ha azt elvállalta, vagy ha a felelősség őt a saját üzlete helyén divatozó kereskedelmi szokásnál fogva terheli, de ez esetben (377. § 2. bekezdés) ezért külön dijt követelhet. Ugyanigy intézkedik az ált. ném. ker. törv. 370. §-a. A stare del credere következtében tehát a bizományos felel a harmadik szerződő fél teljesítéséért, akivel a reá bizott üzletet megkötötte; dij ellenében viseli a hitelezés veszélyét és ha a kötelezett egyáltalán nem, vagy elkésetten teljesít, ő maga tartozik teljesíteni és igy a megbizót függetlenné teszi a harmadik szerződő fél teljesítésétől, amennyiben maga kezességet vállalt a teljesítésért. Épen ezért a D.-szerződés akcesszorikus szerződés; a megbizási, meghatalmazási szerződéshez hozzájárul a kezességi szerződés.
egyike a hires gyémántoknak s a legnagyobb, melyet eddig Braziliában találtak. Nyersen 25 1/2 karat sulyos volt, most csiszolva 125 1/2 karatos. 1853. találta egy szegény néger asszony Minas Geraes tartományban, a Bagagem környéki gyémánt bányák egyikében. Első gazdája 30000 frtért adta el, nemsokára rá 300000 frtot fizettek érte. Coster amszterdami gyémántcsiszolójában köszörülték és jelenleg egy indiai rajah tulajdona. Értékét 1600000 frtra becsülik. Kissé hosszukás, kerek brilliáns, két határmérete a karima sikjában 35 és 29 mm., magassága 19 mm. Nem tiszta fehér, hanem kissé a rózsa-szinü vörösbe játszik. Kifogástalan szépségü.
l. Del. és Korrektura.