(növ.), l. Borpálma.
(ejtsd: döléklüz) István János, francia festő és iró, szül. Párisban 1781., megh. Versaillesban 1863. Gros tanítványa volt. 1808. kiállított Andromachéjával nagy aranyérmet is nyert, de 1816. abbahagyta a festészetet és előbb a Lycée français, utóbb a Moniteur, majd a Journal des Débats művészeti kritikusa lett, erős Dávid-párti szinezettel. Önállóan megjelent művei: Précis d'un traité de peinture (1827); Florence et ses vicissitudes (1837, 2 köt.); Léopold Robert (1838); Grégoire VII, Saint François d'Assise et Saint Thomas d'Acquino (1844, 2 köt.); Louis David, son école et son temps (1855); Souvenirs de soixante années (1862); szépirodalmi művei közül a kitünő Justine de Liron (1832) stb.
(lat.), a római jogban a kötelemujítás novatio - az a neme, amelynél az eddigi adós maga helyett más adóst állít, s a hitelező az uj adóst a régi helyett vele kötött stipuláció által elfogadja. Perjogban a D. a. m. biróküldés valamely ügy intézésére, egy biróságnak az arra illetékes hatóság által kirendelése, vagy azért, mert az eljárásra illetékes biróság valamely oknál fogva el nem járhat, vagy tulnyomó célszerüségi indokok más biróságnak kirendelését szükségessé teszik, vagy mert az illetékes biróság meg nem állapítható.Nálunk a D. joga a felséget illeti, ki azt az igazságügyminiszterium által gyakorolja. A polgári törvk. rendtartás szerint jelesül a D.-nak akkor van helye, ha törvényes kizárási okok alapján valamely kir. törvényszéknek az elnöke, v. annyi tagja ellen tétetik kifogás, hogy a többiekből a határozat hozatalára megkivántató szám ki nem telik, vagy ha a biróküldés más oknál fogva célszerünek mutatkozik. A biróság, ha ellene azon körülmény eltitkolása bizonyul be, mely miatt a biróküldés szükségessé vált, a károsult félnek elégtétellel tartozik. A peres fél pedig, aki rosszhiszemüleg a per késleltetése, a biró v. az ellenfél bosszantása végett, tudva hamis előadás által idézte elő a D. iránti eljárás megindítását, pénzbirsággal sujtandó. Bünügyekben esküdtszéki eljárásban többször merül fel a D. szüksége, midőn az illetékes esküdtszék megbizhatlannak mutatkozik, vagy a vidék közbiztonságának igényei a D.-t szükségessé teszik. Az egyházjogban a biróküldést illetőleg a következő megkülönböztetésre akadunk: D. a jure-vel ab homine a. m. törvény szerint vagy birói személy által kirendelt biróság, a szerint a mint az vagy maga az egyháztörvény és a kánonjog intézkedéseiből vagy a rendes biró megbizásából veszi eredetét; D. univerzális vagy speciális a szerint, amint bizonyos nemü minden jogesetre kiterjed, vagy csak bizonyos meghatározott esetre szorítkozik; D. in solidum, v. nem in solidum. Ez több személynek biróságul kirendelése esetében fordul elő és akkor in solidum kirendelés esetében az illetékességet a praevenctio határozza meg, vagyis az lesz az illetékes biró, aki a többieket az eljárásban megelőzte, mig ha nem in solidum történt a D., akkor a kirendeltek csak együtt biráskodhatnak. Ebben az esetben szavazategyenlőség esetében a végelhatározás azt illeti, aki a biróságot kirendelte.D. közjogunkban Magyarország és Ausztria közös ügyeinek tárgyalására kiküldött országgyülési bizottság. Az 1867: XII. t.-c. (Ausztriában az 1867 december 27-iki törvény) szerint u. i. egyrészt a magyar országgyülés választ kebeléből 60 tagot és pedig 40-et a képviselők, 20-at a főrendek közül, másrészt ő felsége többi országainak birodalmi gyülése szintén választ 60 tagot, 40-et a képviselők közül, 20-at az urakházából. A választás egy évre, illetve egy ülészakra szól, de a tagok ujra választhatók. Az esetben pedig, ha ő felsége valamelyik országgyülést feloszlatná, ennek delegációja is feloszlik, s az uj országgyülés ujra választ. E bizottságok azonban, a nevezett magyar törvény világos kijelentése szerint, nem képeznek valamely magasabb birodalmi tanácsot, közös, vagy központi parlamentet, hanem a két országgyülést képviselik s a két állam egyező akaratából, a közös ügyek körül, különben az országgyülést megillető jogokat, mint delegált jogot gyakorolják, de utasításhoz kötve nincsenek. Azért is hatáskörükbe csak az tartozik, ami törvény, mint közös ügyet határozottan oda utal. Igy a külügy, részben a hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügy. Feladatuknak különösen fontos részét képezi a közös költségvetésnek megállapítása, továbbá a D.-k joga a közös miniszteriumot felelősségre vonni, vád alá helyezni s a fölöttük itélő biróságot megalakítani. A D.-kat tanácskozásra évenkint ő felsége hivja össze arra a helyre, hol az időben tartózkodik, tényleg azonban felváltva Budapesten és Bécsben üléseznek. Elnököt mindegyik saját kebeléből külön választ, valamint egyéb hivatalos személyzetet, megállapítják az ügyrendet; és bár egy helyen, de mindig külön-külön tanácskoznak. Határozataikat az összes tagok abszolut szótöbbségével hozzák és egymással irásban közlik; vélemény különbség esetében pedig irott üzenetekkel törekednek közös megállapodásra jutni. Ha ez háromszori üzenetváltással nem sikerülne, mindegyik bizottság jogosult, a másikat felszólítani, hogy a kérdést együttes ülésben szavazással döntsék el. Együttes ülés azonban kizárólag csak szavazásra tartható s ebben a bizottság elnökei váltakozva elnökölnek, első esetre a sorshuzás dönt, jegyzői pedig a bizottságok jegyzői. Érvényes határozat akkor hozható, ha mindegyik D.-nak legalább kétharmada jelen van és csak abszolut szótöbbséggel. Mivel pedig Magyarország és Ausztria által, a közösügyekre vonatkozólag alapul elfogadott paritás a szavazásnál a legfontosabb: az esetben, ha egyik bizottságból egy v. több tag hiányzik, a másik tartozik tagjainak számát leszállítani olyképen, hogy szavazásnál a két bizottság tagjainak száma egyenlő legyen. A közös miniszterium előterjesztéseit mindegyik D.-nál külön-külön teszi, de a D.-k is birnak hatáskörükben kezdeményezési joggal; a közös miniszteriumhoz kérdéseket intézhetnek, felvilágosítást kérhetnek s a közös minisztereknek jogában áll, sőt ha felszólíttatik, köteles is ugy az egyik, mint a másik bizottság előtt megjelenni és szóval, vagy irásban nyilatkozni. A D. tagjai számára az országgyülési tagot megillető mentelmi jog van biztosítva. A D. nyelvét illetőleg, mindegyik országgyülésnek nyelvén tanácskozik és hozza határozatait; az egymással váltandó üzenetekhez azonban hiteles fordítás is melléklendő. Együttes ülésben pedig az elnök saját D.-jának nyelvén teszi föl a kérdést és a másik D. jegyzője ugyancsak a saját D.-jának nyelvén ismétli. A D. egyező v. közös szavazással hozott határozatai, amennyiben fejedelmi jóváhagyás alá tartoznak, ő Felségéhez felterjesztetnek és megerősítés után kötelező erővel birnak. De e határozatokat ő felsége a magyar országgyülésnek a magyar miniszterium által adja tudtára és Magyarországot illetőleg ugyancsak e miniszterium hajtja végre. A közös költségekből Magyarországra eső rész is a magyar országgyülés elé terjesztendő évi budgetbe fölvétetik, csakhogy itt már vitatás tárgyát nem képezheti.
(alt.) a.m. kiküld, megbiz, kirendel, meghatalmaz.
a delegácio (l. o.) tagja.
l. Mágnes.
l. Magnetikus kúra.
l. Iránytű.
(lat.), gyönyörködtet, élvez, delektáció, gyönyörüség, élvezet.
(kulmináció), az asztronómiában valamely csillag átmenete a délkörön. A Nap delelése e szerint a (valódi) délre esik. Felső és alsó delelést szokás megkülönböztetni; az első az északi féltekén a meridiánnak a pólustól délre, utóbbi északra fekvő felében történik olymódon, hogy a felső D. minden csillagnál, az alsó ellenben csupán a sarkkörüli csillagoknál észlelhető a horizon felett. A csillagoknak a D.-kor elért egyszersmind legnagyobb magasságát rendesen déli magasságnak szokás nevezni; megfigyelése kitünő eszközt nyujt a megfigyelési hely geogr. szélességének meghatározására, mert a csillag déli magassága (H) nyilván nem egyéb, mint az aequator magassága a horizon felett + a csillag magassága az aequator felett, azaz a deklináció (d). Az aequator-magasság ellenben a geografiai szélesség (j) 90°-hoz való kiegészítője. Innen a fontos képlet: H = 90°-j+d, mely a geogr. szélesség legpontosabb és legegyszerübb ismeretéhez vezet. Az égitestek delelését a meridián-csővel vagy a passage-csővel szokás megfigyelni, részint az idő, részint a megfigyelési hely és az égitestek helyzetének pontos meghatározása érdekében. Két csillag delelési idejének különbsége nyilván nem egyéb, mint azon idő, mely alatt a két csillag között fekvő aequatoriv a meridiánon áttolódik, tehát egyszersmind a csillagok rektaszcenzió-különbsége. És viszont, egy és ugyanazon csillagok két különböző megfigyelési helyén való delelésének helyi időkülönbsége a két hely közötti időben kifejezett hosszkülönbsége.