a. m. Delsberg (l. o.)
Dirk van, hollandi festő, szül. Alkmarban 1607., megh. mint polgármester Arnemuidenben 1673. Hans Frans tanítványa, főleg építészeti képeket festett. Oszlopcsarnokai, templom-palota intérieurjei bámulatosan pontos távlatnak, de épen ez a pontosság kitünő, gyöngéd szinezése mellett is, néha szárazságra vezet. Műveiből egyes példányok bécsi, berlini, antwerpeni, hágai, szt.-pétervári gyüjteményekben vannak.
(ejtsd: delpierr) József Oktáv, belga iró, szül. Brüggeben 1802 márc. 12., megh. Londonban 1878 aug. 18. 1849 óta haláláig konzul volt Londonban. Munkái: Précis des annales du Bruges (1835); La Belgique illustrée (Brüsszel 1841); Examen de ce, que renferme la bibliothéque du Musée britannique (u. o. 1846); Histoire littéraire des fous (u. o.) 1860); La parodie (London 1871);Tableau de littérature du centon (u. o.) 1875); L'enfer Essai philosophique et historique (1877); ezenkivül kiadott régebbi műveket; Aventures de Tiel Ulenspiegel (Brügge 1840); Maéana, ou mélanges de la littérature maique (Páris 1852) stb.
(ejtsd: döleklüz) Lajos Károly, párisi kommunista, szül. Dreuxben 1809 okt. 20., s elesett Párisban 1871 máj. 28. 1835. átvette a Journal de Charleroi belga lap szerkesztését, miután politikai okok miatt kénytelen volt Franciaországot elhagyni. 1841. pedig főszerkesztője lett Valenciennesben az Impartial du Nord cimü lapnak. A februári forradalom érdekében kifejtett tevékenységét a francia köztársaság azzal jutalmazta meg, hogy Nord és Pas de Calais départementok főbiztosává nevezte ki, ez állását azonban nemsokára elveszítette. Ekkor aztán a La Révolution démocratique et la Liberté républicaine c. lapot alapította, melynek lázító szocialisztikus cikkei miatt másfél évi börtönre és tizezer frankra, sőt 1849. deportációra is itélték. A büntetés elől Angolországba menekült; azonban 1853. visszatért Párisba, ahol ismét titkos politikai társulatokba elegyedett; e miatt négy évi börtönre itélték, sőt utóbb Cayennebe küldték, ahonnan csak 1859. tért vissza. Szenvedéseit a De Paris a Cayenne; journal d'un transporte (1867) c. művében irta meg. Visszatérése után egy ideig visszavonultan élt, mig nem 1868-ban megindítá a Reveil-t, amidőn sajtóvétség miatt megint elitélték. A császárság bukása után azt remélte, hogy kommunisztikus terveit és óhajait immár megvalósíthatja. De midőn a nemzeti védelem kormánya ellen 1870 okt. 31. felkelést tervezett, megint elfogták, néhány nap mulva azonban szabadon bocsátották. A kormány nagylelküségét azzal hálálta meg, hogy az 1871 jan. 22. lázadásban élénk részt vett. Febr. 8. a Seine départementben követnek választották a nemzetgyülésbe, mihelyest azonban márc. 26. a commune tagjává választotta, mandátumát letette. Ápr. 4. belépett a végrehajtó bizottságba, máj. 9. megbuktatta a jólét bizottságát s elnöke lett az uj bizottságnak; Cluseret bukása és Rossel lemondása után még a hadügyi bizottság vezetését is elvállalta. Ezen állásokban jobb ügyre méltó buzgóságot és erélyt fejtett ki, elnyomta az ellenzéki sajtót, gyakorolta és fegyelmezte a csapatokat és mindent megtett Páris védelmére. Midőn felismerte, hogy a Commune bukását többé fel nem tartóztathatja, a máj. 20. ülésen azt javasolta, hogy a versaillesi csapatok bevonulása előtt petroleummal gyujtsák föl az összes középületeket, a kezeseket pedig lőjjék agyon. És midőn végre máj. 28. a fölkelők utolsó erődítvénye, a Buttes Chaumont is az ellenség kezébe került, D. a rue d'Angoulemeben torlaszt emeltetett, melyen bátran bevárta az ellenséget; öt golyótól találva, halva rogyott össze. V. ö. Souvenirs de D. 1824-28. (a Revue rétrospective-ben, 9-11. köt.)
(ejtsd: delessz) Achille Ernő Oszkár, József, francia mineralogus és geologus, született Metzben 1817 febr. 3., megh. Párisban 1881 március 24. Legfőbb érdeme, hogy tüzetesen tanulmányozta a pszeudomorfózisokat és a kőzetek metamorfizálást, mely tanulmányai Etudes sur le métamorphisme des roches (1857-58) c. a. jelentek meg. 1845-től haláláig egyre közölt kisebb-nagyobb értekezéseket az Annales des sciences, a Journal de physique et de chimie, a Bulletin meg a Mémoires de la Société géologique cimü folyóiratokban. 1860 óta 18 évig szerkesztette a Revue de géologie-t. Egyik igen nevezetes s értékes munkája: Lithologie du fond des mers (atlasszal). Agronomiai és hidrologiai térképeket is adott ki különösen Páris környékéről.
(ejtsd: döleszer) Benjamin báró, párisi bankár és gyáros; szül. Lionban 1773 febr. 14., megh. Párisban 1847 márc. 1. A nagy forradalom kezdetén mint tüzér szolgált a forradalmi hadseregben, 1795. pedig átvette atyja bankárüzletét. Ettől kezdve számos nagyobbszabásu ipari és kereskedelmi vállalatot létesített, amiért I. Napoleon a francia közgazdasági élet felvirágoztatása körül szerzett érdemei elismeréseül a becsületrend lovagjává nevezte ki. 1817. a szajnai kerületben képviselővé választották s azóta képviselő maradt 1838-ig. A szépművészeteket, tudományos vállalatokat, jótékony intézeteket is pártfogolta s több takarékpénztárt is alapított. Öccse, D. Ferenc Mária (1780-1867) egy bankház főnöke, másik öccse, D. Gábor pedig (1786-1858) a császárság alatt gyáros, a juliusi forradalom után a párisi nemzetőrsereg dandárparancsnoka s 1836 szept. 6-tól 1848 febr. 24-ig párisi rendőrfőnök volt. Ennek fia, D. Sándor Henrik Eduárd, szül. 1828., egyike az «Athénaeum français» alapítóinak s szépirodalmi munkássága révén lett ismeretessé. Azonfelül néhány utazást is tett, igy elkisérte Saulcy orientalistát a Sz.-Földön tett utazásában, megirta: Voyage aux villes mandites c. művét. 4. kaid. 1855. (Grande Encycl. XIII.)
(ásv.) nem egyéb mint vasban gazdag klorit, azért vasklorit is a neve. Élénken zöldszinü, finoman pikkelyes s rostos halmazokban található melafir-mandolakövek és elváltozott porfirok üregeiben, ahol mint a kőzetalkotó szilikát ásványok mállási terméke képződött. Hazánkban különösen szépen Breznyóbányán a Bisztravölgyben. Külföldi termőhelyei közül legnevezetesebbek: Vogezek: la Greve (Mielin mellett); Oberstein a Nahe völgyben, Szászországban: Zwickau, Tirol: Fassavölgy stb. Tulajdonképen többféle kloritásvány keveréke, de főképen ripridolit alkotja. Némelyek azonban még mindig egészen önálló ásványnak veszik. A név Naumanntól való, Delesse francia mineralogust tisztelte meg vele.
a régieknél a. m. délután, vagyis a dél és az est közti idő. Rendesen időharározóul használták (p. délest 3 órakor jöttem ide), ugyhogy egészen feledébe ment a szónak összetett volta s azt is mondták: déllest, déllyest, dellyest.
71 km. hosszu csatorna Hannover porosz tartományban. Nordhornnál hagyja el az Ems-Vechte-csatornát, Hollandia határa közelében vonul el Rhedeig, ahol a Rhede-Bellingwoldi-csatornával egyesül. A tőzeg-területek vizeinek levezetése céljából készült.
Hugó Henrik Károly, német filozofiai iró, szül. Husumban 1840 aug. 11. 1889 óta az ilyen nevü német könyvkereskedés tulajdonosa. Határozott ellensége a mekanikus világnézletnek s a természetet egyedül az élet eszméjéből magyarázza. Munkái: Welt und Weltzeiten; Eine Philosophie der Lebendigen und der That (Lipcse 1872); Kultur und Religion (Gótha 1875); Grundzüge det Entwickelungsgeschichte der Religion (Lipcse 1883); Die Hauptprobleme der Philosophie und Religion (u. o. 1886); Philosophie des Gemüts (Husum 1892); Glaubensbekenntniss eines unmodernen Naturforschers (u. o. 1879); Das vierte Evangelium ( u. o. 1890).