(francia. ejtsd: delikatesz), a. m. finomság, csemege; delikát, finom, izletes.
v. delicamente v. con delicatezza, ol. műszó, annyit jelent, hogy a vele jelzett ének- v. zenei részek gyöngéden, finomul éneklendők, s adandók elő.
(lat.) a. m. gyönyörök; régebbi időkben vegyes gyüjtemények kedvelt cime, p. D. poetarum Italorum. A rómaiaknál D. volt a neve bizonyos rabszolgáknak is (többnyire gyermekeknek, törpéknek és csodaszülötteknek), kik urok mulattatására szolgáltak. - D. generis humani (az emberi nem ékessége) Titus római császár mellékneve. - Deliciosus, pompás, élvezetes.
(lat.) a. m. büncselekmény; szorosabb értelemben vétség, ellentétben a bűntettel (crimen). D. privatum, l. Dij.
l. Sarkifény.
(ejtsd: dölinyi) Eduard János István, francia tábornok, szül. 1815 dec. 12. Husz éves korában mint hadnagy lépett a könnyü gyalogságba és 20 éven át szolgált Algériában, hol a hadi vállalatok között s az u. n. arábiai hivatalban egyaránt kitünt. 1844. kapitány, 1848. századparancsnok, 1852. ezredes, 1855. dandártábornok s 1859. az oráni hadtest tábornoka lett. Az 1870. német-francia háboru alatt a rajnai hadtest élén vett részt a Metz körül vivott csatákban, ekkor azonban a németek elfogták. Münsterben mint fogoly irta: Armée de Metz, 1870. c. röpiratát, melyben árulással vádolta Bazainet. 1873-79-ig Le Mansban a IV. hadtest főparancsnoka volt, később a hadsereg főfelügyelőjévé nevezték ki s 1880. kilépett a tényleges szolgálatból.
(növ.), l. Csodatölcsér.
néven Dél-Európa és Észak-Afrika friss, szárított v. aszalt gyümölcsei ismeretesek. Ide tartoznak a citrom, narancs, füge és szőllő friss állapotban; továbbá a mazsola, aprószőllő, malagaszőllő, füge és datolya szárítva, valamint a mandola és szilva.
1. Tódor, görög államférfiu, szül. Gortyniában 1826-ban előkelő családból. A jogot Athénban tanulta s az államszolgálatban gyorsan emelkedett a legmagasabb állásokba. 1867. a krétai felkelés folyama alatt Párisban járt diplomáciai küldetésben, s azután külügy- majd kultusz- és pénzügyminiszterré lett. Az 1877-iki miniszteriumban a háborura szavazott. Mint külügyminiszter, Komunduros mellett a berlini békekongresszuson meghatalmazott volt, hol a helyzet nehézsége dacára, Görögország száméra Teszaliát és Epirus nagy részének átengedését kieszközölte. Komunduros halála után az ellenzék vezére lett s 1885. egy uj miniszterium megalakításával bizták meg. Mint miniszterelnök a Balkán félsziget népeinek a kelet-ruméliai forradalom s a szerb-bolgár háboru kitörése folytán keletkezett mozgalmakat, s ebből kifolyólag a porta szorult helyzetét Görögország előnyére s a saját dicsőségére ki akarta zsákmányolni. Ezért 1885-86. költséges hadifelszereléshez látott és azután azt követelte Törökországtól, hogy a berlini kongresszus által görögországnak itélt területet a maga egészében neki átadja. Az európai hatalmaknak minden figyelmeztetése, sőt fenyegetései dacára a hadsereg mozgósítását és nagyobb kölcsön felvétele által szaporította a görög államadósságot, mire azonban a nagyhatalmak (Franciaország kivételével) erélyesen közbelépvén, D. tiltakozása dacára a mozgósítást beszüntették, hajóikat a Phaleron-ba küldték és a görög partokat ostromzár alá fogták. Erre D. lemondott s az uj Trikupisz -féle miniszteriummal szemben az ellenzék élére állott. Az 1890-iki októberi választások alkalmával pártja győzedelmeskedvén, ujból kabinetalakítással bizatott meg (nov. 4.). Ő maga az elnökséget meg a belügyet, Delijeorjisz pedig a külügyi tárcát vállalta el. Első dolga volt, hogy ellenfelét, Trikupiszt vád alá helyezte. A Korfún és Zantén kitört zsidóüldözés a külföld felszólalását vonta maga után, de D. biztosította a hatalmakat, hogy a görög kormány a zsidók védelmezésére elegendő erővel s hatalommal rendelkezik. 1892. febr. D. a már nagyon is ingadozó állami hitel javítására megszavaztatta a kamarával a dohány-monopolium behozatalát és a behozatali vámok felemelését. Ekkor azonban, febr. 23. a király azonnal való lemondásra szólította föl D.-t, ki le is köszönt. A király szokatlan eljárása külföldi bankároknak, Görögország hitelezőinek felszólalására vezethető vissza, kik a D. által életbe léptetett reformok által érdekeikben megsértve érezték magukat. A képviselőház többsége ugyan, szintugy Athén lakói, D.-nak fogták pártját, a kir. palota előtt tüntetésre is készült, de a katonai őrség hamar elnémította a mozgalmat. A király márc. 5. Konstantopulosz, az új választások megejtése után pedig (jun. 21) Trikupiszra bizta a kormányt, kivel szemben D. megint az ellenzék vezetését vállalta el a kamarában.2. D. Miklós, az előbbinek unokaöccse, D. Péter fia, (a ki Ottó király idejében külügyminiszter volt), szül. 1844. 1870-80-ig görög követségi ügyvivő volt Párisban, azután követ Belgrádban, 1886 óta pedig követ Párisban.
l. Jeges-tenger.