1. Epaminondas, görög miniszter, szül. Missolunghiban 1829., megh. 1879. máj. 27. A politikai szintérre először 1862-ben lépett, I. György király trónjának megalapításakor. A kamarában szónoki tehetségével kitünvén, csakhamar ama párt vezére lett, mely a törökkel való barátságot s ennek révén a külső hatalmakkal szemben is barátságos viszony létrehozását sürgette. 1870. Zaimis visszalépése után rövid ideig miniszterelnök volt, de azon okból, hogy a királlyal szemben a képviselőház feloszlatását ellenezte, még ugyanazon évben beadta lemondását. Később ismét a kormány élére jutott Bulgaris minisztériumának az u. n. Laurion-kérdésben történt bukása után. E kérdés azonban oly ellenzéki hangulatot támasztott a képviselőházban, hogy D.-nak is be kellett adnia lemondását. Ugyanis az ő terve szerint a laurioni ezüstbányák továbbra is az olasz-francia társaság kezelése alatt maradtak volna, úgy azonban, hogy a társulat több adót fizessen s a bányák az állam tulajdonát képezzék. A király azonban nem fogadta el lemondását, minek folytán a kamarát fel kellett oszlatni. Az uj kamara helyeselte D. terveit, melyek 1873. törvényerőre emelkedtek. 1874. D. megbukott, két év mulva azonban ismét miniszterelnök lett, de állását csak három napig (dec. 7-9-ig) tarthatta meg a képviselőház bizalmatlansági szavazata következtében. 1877. Komonduros bukása után a király őt bizta meg az uj kabinet megalakításával, melyben D. a kül- és belügyi tárcát vállalta el. Az orosz-török háboru folyama alatt semleges politikát követett, több jót remélvén elérni hazája számára a portától barátságos uton, mint a háboru által. Midőn pedig a kormány elhatározta, hogy a háboruban részt vesz, visszalépett. Politikai beszédének gyüjteménye megj. Athénben (1880. 2 köt.).2. D. Leonidas, görög államférfi és ujságiró, (D. Epaminondas fivére), szül. Mesolongionban 1840.; jogot tanult Athénben s 1859. fivérét mint ujságiró szolgálta, annak halála után pedig helyét pótolta 1880 óta a képviselőházban. 1890 nov. 5. Delijannis alatt átvette a külügyi kormányt, de 1892 febr. 29. Delijannissal együtt kénytelen volt lemondani.
l. Erdélyi déli határláncolat.
(növ.), Tompa M. igy nevezi a Portulacát L., mert a virágjai rendesen erősebb verőfénnyel nyílnak; l. Kossuthvirág.
Hipparch idejében még «a centaur lábai» nevét viselő kis terjedelmü csillagzata között a tejut legszükebb részén fekszik. Négy fényes, a kereszt végeit jelölő csillagból áll. Vespucci harmadik utja alkalmával megemlékezik róla (1501), Corsali 1517. már csodakeresztnek nevezi. Dante valószinüleg arabs forrásokat használt fel, midőn a purgatoriumának bevezetésében megénekli. A D. egyszersmind a német Keletafrikai-Társaság zászlóképe és a legfőbb braziliai rendjel neve.
Royer Ágost által 1679. először említett kis csillagkép a déli féltekén a nyilas közvetlen déli szomszédságában, mely egynehány, szabad szemmel még épen látható csillagból áll.
filiszteus asszony, Sámson szeretője. A bibliai elbeszélés szerint Szórék völgyében lakott s addig zaklatta Sámsont, mig végre megmondotta neki, hogy erejének titka hajában van, amelyet sohasem volt szabad levágnia. Ezután egy izben elaltatta, haját levágta és a filiszteusoknak kiszolgáltatta. (Birák K. 16. f.)
(Delisle) Jakab, a franciák leghiresebb didaktikus költője, Montanier ügyvéd természetes fia (ezért Montanier-Delille is), szül. Aigneperseben 1738 jun. 22., megh. Párisban 1813 máj. 1. Virgil Georgicon fordításával lépett fel (1769). 1772. Voltaire ajánlatára megválasztották akadémikusnak, de fiatal kora miatt csak 1774. vették fel. Első önálló műve: Les jardins ou l'art d'embellir les paysages (Pár. 1782), de nem talált oly tetszésre, mint Virgil fordítása, amelyet később az Aeneis fordításával is szaporított (1804). 1794 óta Páristól távol élt és Svájcban való tartózkodása alatt irta L'homme des champs, ou les Géorgiques françaises (Strassb. 1800) c. költeményét, melynek tervezésével 20 évig foglalkozott. Hazája feletti bánkódásában irta La pitié (Pár. 1803) költeményét, mely tele van kedves, vonzó képekkel. Londonban fordította le Az elveszett paradicsomot (1805), azután visszatért hazájába s ott adta ki Trois regnes de la nature (1808) és La conversation (1812) c. költeményeit. D. főképen leiró költő, nyelve szónokias, és szép formája nem nyujt kárpótlást költeményeinek didaktikus józanságáért. Halála után jelent meg Le départ d'Éden (Par. 1815). Összegyüjtött munkái többször megjelentek (legjobb kiadás a Michaudé, Pár. 1824; 16 kötetben), 1820. jelent meg tőle Pope, Essay on man-jénak fordítása. Magyarul megjelent: A falusi élet. Szabadon fordította Kis János (Sopron és Pozsony 1825).
neve alá foglalták ujabban azon hegycsoportokat, melyek a Balatontól D-re, egyfelől a Duna, Dráva és Kapos közt, másfelől a Dráva és Száva közt terülnek el, s melyek orografiailag és geologiailag sem a Balkánhoz, sem az Alpokhoz közvetlenül nem csatolhatók. Ide 3 hegycsoport sorozható, u. m. 1. a Mecsek-hegység, (612 m.); 2. a Dráva és Száva közti szigethegyek, u. m. a Bilo (294 m.), Garics (489 m.), Papuk (953 m.), Pszuny (984 m.) és Djel (459 m.) hegységek; 3. a Fruska Gora hegység 539 m. (l. az illető nevek alatt). V. ö. Jankó János: Magyarország hegyvidékeinek csoportosítása. Budapest 1891.
(franc. ejtsd: délimitaszjon), a. m. Határigazítás.
(lat.) a. m. rajzol, tervez; Delineatio rajzolás, tervezet, tervrajz.