(lat.) a. m. büntettes.
kisközség Krassó-Szörény vmegye resicai j-ban, (1891) 1027 oláh lak.
ma romok Dilizi közelében, Görögországban Beociának kis városa, Tanagra vidékén az Euriposz mellett, a déloszi templom mintájára épített nagy Apollon-templommal, melyet az athéniek a peloponnézusi háboru alkalmával erősségnek használtak. Kr. e. az athéniek itt vereséget szenvedtek a beociaiaktól.
a négy világtájat kijelölő pont egyike, a délkörnek és horizonnak a déli pólushoz közelebb eső metszési pontja. Ennek magassági körében vagyis a délkörben állanak delelésük alkalmával az égi testek, és ez képezi a csillagászati azimutolvasás kiindulási pontját.
(lat.), félrebeszélés, fantáziálás, a központi idegrendszer szellemi folyamatainak azon megzavarása, melyben a betegek fátyolozott, ködös öntudattal, helyzetüket, környezetüket föl nem ismerve, kóros képzetek és káprázatok behatása alatt, többé-kevésbbé összefüggés nélkül beszélnek és cselekszenek. A D. okaira és lefolyására nézve különböző lehet. Lefolyására nézve lehet a D. heveny vagy kronikus. A heveny D. leggyakoribb formája a lázas D., mely különféle heveny lázas testi betegségek és pedig legtöbbször heveny fertőző betegségek (hagymáz, vörheny, kanyaró, gyermekágyi láz stb.) lefolyása alatt a testi hőmérsék emelkedésével lép föl. Ezen esetekben a fertőző anyag mérgező hatását az agy kéregelemeire tekintik a D. okául. Ilyen mérgező anyag okozta D. a heveny szeszmérgezési D. (Delirium alcoholicum acutum, v. delir. tremens), melyet tömeges káprázatok, nevezetesen látási káprázatok jellegeznek (l. Alkoholizmus). Ilyen D.-k fejlődésére nem minden egyén bir egyforma hajlammal. Vannak egyének, kik hőmérsékük kisebbfoku emelkedése mellett is már élénken delirálnak. Igy különösen hajlamos a delirálásra általában a gyermekkor; felnőttek közül pedig a gyengébb szervezetü, idegbetegségre átöröklés után hajlamosított egyének, vagy végre szeszes italok túlélvezése által gyöngült központi idegrendszerrel biró egyének, kik jelentéktelen műtétek után is delirálnak. A D. járhat kisebb-nagyobb izgalommal és mozgási tünetekkel, melyek szerint megkülönböztetjük a csöndes D.-t (del. blandum, v. mite) az őrjöngő deliriumtól (del. furibundum). Ezen gyorsan muló D. mellett az elmebetegségek képviselik a kronikus D.-ok eseteit. Az elmebetegség formája szerint különféleképen nyilvánul a D., melynek szinét és tartalmát v. a kóros alaphangulat adja, p. a búskomorságban vagy a mániában (del. melancholicum, maniacale), vagy pedig a fölmerülő téveszmék és káprázatok és ezeknek változó v. állandó jellege. Ilyenképen megkülönböztethetünk nagyzási D.-t, üldöztetési, mérgeztetési, befolyásoltatási, megfigyeltetési, önvádlási, erotikus, nihilisztikus, átváltoztatási stb. D.-t, a szerint, a mint vagy öntúlbecslési vagy üldöztetési stb. tartalmu téveszmék és káprázatok jellegzik a kórképet. L. Elmebetegségek.
l. Sark.
l. Jeges-tenger.
(ejtsd: dölil) József Miklós, francia csillagász, szül. Párisban 1688 ápr. 4., megh. u. o. 1768 szept. 11. A College de France-ban tanár volt és mint ilyennek Lalande és Messier voltak tanítványai. 1725. Oroszországba ment és a pétervári tudományos akadémiánál csillagászati iskolát szervezett, melyből több neves orosz csillagász került ki. 1740. a Merkurnak a nap előtti átvonulását észlelte. Nagy része volt az orosz birodalom Kyrilov-féle atlaszának kiadásában; utazásainak eredményeivel is gazdagította a fizikát és földrajzot. Főkép a fogyatkozásokat és az azokat kisérő tüneményeket észlelte. Munkái: Mémoires sur les nouvelles découvertes au nord de la mer du Sud (Páris 1752), Mémoires pour servir á l'histoire et aux progres de l'astronomie, de la géographie et de la physique, (Pétervár 1738), Eclipses circumjovialium, sive immersionis quator satellitum Jovis, ad annos 1734, 1738 et menses priores 1739. ((Berlin 1734).2. D. Lajos, anyai részről felvett nevén De la Croyere, az előbbinek testvére, ugyancsak csillagász. Azon célból, hogy Oroszország több fontosabb pontjának földrajzi helyét csillagászatilag meghatározza, Archangel kormányzóságát és Szibériát egészen Kamcsatkáig beutazta; Bering kapitányt 1741. Kamcsatkából Amerikába kisérte, ugyenezen év okt. 22. azonban alig hogy az amerikai partokról visszatért, az Aracsa-öbölben meghalt.3.D. Lipót Viktor, francia paleografus és történetiró, szül. Valognesban (Manche), 1826 okt. 24. tanítványa volt az École des chartesnak. Ez intézetnek Bibliotheque c. folyóiratában kiváló érdekességü és fontosságu tanulmányokat közölt, melyek egy csapással megalapították hirnevét. Ilyenek: Recherches sur les revenus publics en Normandie au XII siecle; Les monuments paleographiques concernant l'usage de prier pour les morts. Rechercher la condition de la classe agricole en Normandie au moyen-age c. tanulmányát az Akadémia a Gobert-féle nagy dijra méltatta (1851). A következő évben alkalmazást kapott a császári könyvtárban; 1857. az Akadémia tagja s 1874. a könyvtár igazgatója lett. További művei közül megemlítendők: Cartulaire normand de Philippe-Auguste (1852); Catalogue des actes de Philippe-Auguste (tartalmas bevezetéssel 1856); Recueil de jugements de l'échiquier de Normandie au XIII. siecle (1860); Inventaire des manuscrits du fonds latin (1863-71, 5 köt.); Documents sur les fabriques de faience de Rouen (1865); Observations sur l'origine de plusieurs manuscrits de la collection de M. Barrois (1866); Histoire du chateau et de sires de Saint-Sauveur le-Vicomte (1867); Le cabinet des manuscrit de la Biblitheque nationale (1869-81, 3 köt.); Chronique de Robert de Torigni (1872-74, 2 köt.); Inventaire général et méthodique des manuscrits français (1876-78, 2 köt.); Mélanges de paléographie et de bibliographie (1880). A Recueil des historiens des Gaules et de la France c. nagy irodalmi vállalatnak is D. áll az élén. Az utolsó évtizedben a római könyvtárakban kutatott és buvárkodásának eredményeit különösen nagyszabásu munkában értékesíté. Les registres d'Innocent III. (1888). Részvett a Hist. littéraire de la France XXX. kötet szerkesztésében. Legujabb műve pedig a: Littérature latine et hist. du moyen age (Páris 1890).4. D. Kolozs, francia történész, szül. Vaucouleursben 1644 nov. 5., megh. 1720 máj. 2. A jogi pályára lépett, de korán megkedvelte a történelmet és a vele rokon tudományokat, melyeknek avatott művelője volt. Főbb művei: Relation historique du royaume de Siam (Paris 1684); Abrégé de chronologie (Páris 1730, 3 köt.); Abrégé de l'histoire universelle depuis la création du monde jusqu'en 1714 (Hága 1731, 7 köt.); Atlas historique et génealogique (Páris 1758).5. D. Vilmos, francia geografus, szül. Párisban 1675., megh. 1726. Sok térképet adott ki, amelyek kiállítása és tiszta metszése a régibb térképekét messze meghaladta. 1702. az akadémia tagjává lett, királyi geografusi cimet kapott és a trónörökös (XV. Lajos) földrajzi tanárának nevezték ki. Nagy Péter megbizásából a Kaspi-tenger nagy térképét készítette el, amely először mutatta azt valódi helyzetében és formájában. Traité du cours des fleuves c. műve 1720. jelent meg Párisban.
a földről, vagy annak egy részéről Delisle módszere szerint készült kép. L. Térképek.
(franc.) a. m. vétség, ellentétben a büntettekkel (crimes) és kihágásokkal (contraventions): a vétségek büntetése, «peine correctionelle». - D. manqué (ol. delitto mancato) a. m. bevégzett bünkisérlet. A D., mely az olaszoknál találta legmélyebb s tudományoan leghelyesebb kifejtését, akkor forog fenn, ha a bünös a büntett elkövetésére irányzott szándékkal végrehajtotta mindazt, ami a büntett véghezviteléhez szükséges, az eredmény azonban akaratától független okoknál fogva be nem következett (meghiusult büntettnek is nevezik). Közép helyet foglal el a szorosabb értelemben vett kisérlet és a bevégzett büntett között. Büntetése is azért azokban a törvényekben, amelyek a D.-re külön büntetési tételt állapítanak meg, a kisérleténél sulyosabb, de a bevégzett büntetténél enyhébb. Bármily világosnak és határozottnak látszik is a határvonal a kisérlet és a D. között, az mégis, a gyakorlatban kimeríthetetlen vitákra adott és ad alkalmat. A. ölési szándékkal B. ellen süti el fegyverét. Mindig D.-e ez, vagy lehet-e egyszerü, be nem végzett kisérlet pusztán? A nézetek eltérők. Hozzájárul, hogy a tényállásnak akkénti pontos, minuciózus megállapítása, mint a minőt a kérdésnek helyes megoldása igényel, rendesen igen nehéz, gyakran lehetetlen. Egy valaki mérget adott be kiszemelt áldozatának, a méreg - ásványméreg - nem olvadt el egészen a folyadékban, mert a bünös a mérget nem eléggé törte össze. A megmérgezett nem halt meg. A hires nápolyi főügyész Niccolini egyszerü kisérletet látott a bünös cselekményében, mely nézetet a nápolyi semmitőszék is elfogadott. A tettes, miután a mérget nem eléggé törte össze, s miután a méreg teljes felolvadása ettől függött, nem tett meg mindent, ami a szándékolt gyilkosság bevégzésére szükséges volt, az eredmény nem merő véletlenségből, hanem a véghezviteli cselekedetek hiányossága miatt maradt el. A büntett be nem végzése a tettes cselekvési módjának volt következménye. A gyakorlati nehézségek azért helyesen arra birták a magyar törvényhozót, hogy a D. és az egyszerü kisérlet közötti megkülönböztetést mellőzze. Nálunk a D. a kisérlet fogalma s büntetése alá esik. De azért a D. fogalma nálunk is jelentőséggel bir, s jelesül annyiban, amennyiben az önkénytes ellállás, mely a kisérletnek mint ilyennek büntetlenséget biztosít, D. esetében nem alkalmazható, s alkalmazásának lehetősége fogalmilag kizárva van.