a tőzsde főüzleti szakasza. A budapesti áru- és értéktőzsde alapszabályai szerint a D. a vasárnap, ünnepek és a Nagypéntek kivételével minden nap déli 12 órától 1/22 óráig van nyitva. A D. megnyitása és bezárása csengetéssel jeleztetik. Pontban déli 12 órakor, annak jeléül, hogy a tőzsde megnyittatik, először, - pontosan 5 perccel 1 óra előtt, annak jeléül, hogy az áru- és értéküzlet felmondási és nyilatkozási határideje letelt, másodszor, - végül pontban 1 1/2 órakor, annak jelül, hogy a tőzsde bezáratik, harmadszor csengetnek. Aki öt perccel a harmadik csengetés után a tőzsdetermet el nem hagyja, a tőzsdetanács által pénzbirsággal sujtatik. A délelőtti és délutáni tőzsde elő-, illetőleg utótőzsdének neveztetik és ezek idejét a tőzsdetanács állapítja meg.
Ottó, német geografus, szül. Bernadorfban Szászországban 1821., megh. 1882. A lipcsei egyetemen adta elő a földrajzot 1866 óta. 1869-78. az Aus allen Weltteilen c., általa alapított földrajzi folyóiratot szerkesztette. Stein földrajzának (Geogr. für Schule u. Haus) 26. és 27. kiadását átdolgozta, 1866. pótlékot adott ki Stein: Handbuch der Geogr. u. Statistik cimü művéhez. Megjelentek tőle: Beiträge zur Methodik des geogr. Unterrichts (2. kiadás, Lipcse 1878) és Deutschlands Oberflächenform (Boroszló 1880).
az ugyanily nevü járás székhelye Merseburg porosz kerületben, 18 km.-nyire Lipcsétől, a Löbber és vasut mellett, (1890) 8949 lak., sör-, cukor-, szivargyártással, kötött áru- és cipőkészítéssel. A várost egy részében falak, egy részében sétahelyek környékezik; legjelentékenyebb épületei: a XV. században épített és ujabban restaurált Péter-Pál temploma, a városháza és egy kastély, mely most női fegyházul szolgál.
1. Ferenc, német teológus, szül. Lipcsében 1813 febr. 23., megh. 1890 márc. 4. Tanult és magán-docens lett ugyanott; 1846. rostocki, 1850. erlangeni, 1867. lipcsei rendes teológiai tanárrá nevezték ki. A bibliai és a biblia utáni időszakban beszélt zsidó nyelvben való nagy jártasságával a «keresztény talmudista» nevet vivta ki. Iratai, különösen bibliai kommentárjai rendkivül értékes művek, melyek nagyobb részben több kiadásban is megjelentek s angol nyelvre is lefordíttattak. Kommentárt irt több ószövetségi könyvhöz, de foglalkozott az uj testamentummal is. Bibliai teologiai munkákat is adott ki, s ezeken kivül irt egy System der christlichen Apologetik c. művet 1869., s lefordította zsidó nyelvre az egész ujtestamentumot (1877), melyet már több kiadásban, az angol Bibliaterjesztő Társaság kolportál.2. D. János, az előbbinek fia, német teologus, szül. Rostockban 1846., megh. Lipcsében 1876 febr. 3. 1872 óta magántanár volt a lipcsei egyetem teologiai karán. Műve: Das Lehrsystem der römischen Kirche (Gotha 1875).
1. Miklós, német Shakespeare-buvár, született Brémában 1813 szept. 19., megh. 1888 nov. 18. Bonnban, hol 1846 óta egyet. tanár volt. Hosszabb ideig folytatott tanulmányokat Francia- s Angolországban. Előbb szanszkrit, utóbb román s angol filologiai előadásokat tartott, de kutatásainak főtárgya Shakespeare, kiről igen sokat irt: Die Tiecksche Shakespeare-Kritik (1846); Der Mythus von W. Shakespeare (1851); Das englische Theater zu Shakespeares Zeit (1853); Shakespeare-Lexicon (1852); Abhandlungen zu Shakespeare (1878 s ujabb gyüjtemény 1887) stb. Korszakot alkot kritikai nagy Shakespeare-kiadása (1854-1861, 7 köt., 5. kiad. 1882, 2 köt.) A román nyelvekre vonatkozó sok jeles tanulmánya van a folyóiratokban. Kiadta Wace-nak Saint Nicolas c. ófrancia költeményét (1850) és Provençal dalokat (1853). Saját költeményei 1853. jelentek meg.2. D. Traugott Kristóf, bányatanácsos, szül. Wallhausenben Thüringiában 1728., megh. Firenzében 1779 jan. 21. 1756. bányamérnök Magyarországon. 1761. ülnök a bánáti cs. k. bányaigazgtóságnál, 1770 szept. 8. ő lett a selmeci bányászati akadémián a bányamívelés első tanára. Később Bécsbe hivták, hol a bányászat és pénzverésnél közreműködött. Munkái: Abhandlung von dem Ursprunge der Gebürge und der darinnen befindlichen Erzadern (Lipcs 1770); Anleitung zu der Bergbaukunst nach ihrer Theorie und Ausübung (Wien 1773, ujabb kiadás 1806). E munka franciául is megjelent 1778. V. ö. Szinnyei J. Magyar Irók.
(L. a mellékelt térképet)
[ÁBRA] A DÉLI VASÚT TÉRKÉPE.
Ausztriában - 1841 december 19-én kelt császári elhatározással - az államvasuti rendszer fogadtatván el, a vasutak első vonalai tényleg állami kezelésben épültek. 1855. azonban, a birodalom zilált pénzügyi viszonyai miatt, a birodalmi vasuthálózat megteremtésének eszméjével fel kellett hagyni s a vasutak építését magánvállalatok vették át. Ekkor keletkezett az 1856 évi okt. 8. kelt engedélyokmány alapján a Ferencz József keleti vasuttársaság. E társulat engedélyt kapott: a) Bécsből Sopronon és Nagy-Kanizsán át Eszékig; b) Uj-Szőnyről Székesfehérváron át Eszékig (Pécsre vezetendő szárnyvonallal); c) Budáról Nagy-Kanizsán át Pöltschachig; végre d) az Eszéktől Zimonyig terjedő vonalak megépítésére. Ugyanekkor az osztrák kormány a lombard-velencei állami, továbbá a bécs-trieszti és a többi déli vonalakat szintén magántársulatoknak adván el, 1858 szept. hó 23. kelt jegyzőkönyv értelmében megengedte, hogy a fentebb említett «Ferencz József keleti vasuttársaság» és az utóbb említett vonalak birtokosai mind egy társulattá alakuljanak.Ez engedély alapján jött létre az 1867-ig fennállott: «Cs. kir. szab. déli állami és lombard-velencei középolaszországi vasut-társaság.» A központi kormány a társaságnak ujólag engedélyezte a következő magyar vonalak építését: a) Bécsujhely-Sopron; b) Steinbrücktől Zágrábon át Sziszekig, a károlyvárosi szárnyvonallal; c) Székesfehérvár-Uj-Szőny; d) Sopron-Kanizsa.Az 1859-iki hadjárat után a lombardiai és középolaszországi vonalak olasz fenhatóság alá kerülvén, az eddig kizárólag osztrák társulat nemzetközi társulattá változott át és az osztrák és olasz vonalakra nézve külön, egymástól független igazgatást szerveztek, a társaság érdekeinek megóvását Páris székhellyel egy komitéra bizták s a részvényesek ez időtől kezdve közgyüléseiket is ugyancsak Párisban tartották meg. Az Olaszországban volt vonalhálózat kis terjedelme miatt nem volt életképes, de a tőke közös lévén, az osztrák vonalak jövedelmét is azok nyelték el. Minthogy azonban a társulat potom áron nem akarta e vonalakat eladni, hálózatát is életképes vonalakkal igyekezett kibővíteni. Az 1865-ben 241 mértföldre gyarapodott hálózatot most már külön vállalattá lehetett volna átalakítani, de az 1866-iki hadjárat e tervnek megvalósítását meghiusította, sőt a bécsi békekötés teljesen olasz fenhatóság alá rendelvén e vonalakat, Olaszország a maga hasznára fordította az ujabb helyzetet, s ujabb, meddőnek mondható vonalak építésére kényszeríté a társulatot. Az ujabb beruházások a társulatot a tartaléktőke felemésztése következtében anyagi romlással fenyegetvén, a társulat 1874. az osztrák kormány diplomáciai intervencióját kérte, hogy a társulati vagyon megosztassék, mi végre 1875. a baseli szerződés alapján végre is hajtatott. 1880. a déli vasut adómentessége lejárván, a magyar kormány a magyar vonalak elkülönítése végett kezdett tárgyalni. E tárgyalások végeredménye volt, hogy a magyar állam megvette a zágráb-károlyvárosi vonalat és a társulat - tőkéjének szétválasztása nélkül - magyar vonalai számára, habár aránylag kis hatáskörrel, de mégis külön üzletigazgatóságot szervezett. Ez igazgatóság működését 1880 aug. hó l-én kezdette meg. Az alapszabályok 1. pontja szerint a társaság a magyar korona területén fekvő vonalai műszaki és kereskedelmi szolgálatának vezetésére üzletigazgatóságokat állít fel. Ezen üzletigazgatóság székhelye Budapest, hivatalos nyelve, a vezérigazgatósággal való levelezés kivételével, a magyar. 2. §. Az üzletigazgatóság élén egy üzletigazgató áll, ki közvetlenül a társasági vezérigazgatóságnak van alárendelve. A déli vaspályatársaságnak a magyar korona területén fekvő vonalai, melyekre az üzletigazgatóság hatásköre kiterjed, magukban foglalják:
A társulat igazgató-tanácsa Párisban ülésezik, a tulajdonképeni vezérigazgatóság pedig Bécsben maradt. A zágráb-károlyvárosi vonal megvételéről szóló szerződés 1880 márc. 11-én köttetett meg. Az erre vonatkozó törvény az 1880. évi XLIV. t.-c. A vételár a szerződés 5-ik cikkében van megállapítva: «Vételár fejében kötelezi magát a magyar királyi kormány a cs. kir. szab. déli vaspályatársaságnak 1880. évi dec. hó 23-tól fogva, ezen társaság engedélyének egész tartama alatt, azaz 1968. évi dec. 31-ig 240000 o. é. arany forintnyi állandó és változatlan s semmiféle jelenlegi vagy jövendőbeli adónak alá nem vetett járadékot (annuitást) két egyenlő, mindegyik év jun. 23. és dec. 23. esedékes 120000 osztrák értékü arany forintnyi félévi részletekben, effectiv osztrák-magyar vagy egyenértékü külföldi aranydarabokban, a magyar királyi központi állampénztárnál Budapesten fizetni és a cs. kir. szab. déli vaspályatársaságnak az 1867 ápr. 13. kelt szerződés 9. cikke alapján a társaság által 1880. jan. 1-ig élvezett adómentesség meghosszabbítását további tiz év tartamára, azaz 1880 jan. 1-től 1889 dec. 31-ig engedélyezni. Ami fentebb kikötött évjáradék fizetését illeti, az 1880 dec. 23. esedékes 120000 frtnyi részlet csak akkor lesz a megállapitott összegben fizetendő, ha a pálya 1880 jul. l. átadatik. Ha azonban ezen átadás jul. l. előtt vagy után, de még az 1880. belül történik meg, akkor az 1880 dec. 23. fizetendő összeg pro rata temporis számítandó ki. Ha az átadás csak 1881. évi jan. l. v. l. után történnék meg, akkor az első évjáradéki részlet 1881 jun. 23. válik esedékessé és annak kiszámítására nézve az épp idézett alapelvek érvényesek.Ezenkivül biztosíttatott a zágrábi pályaudvartól a károlyvárosi vonal elágazásáig terjedő déli vasuti vonal használatára a peage jog és a 7-ik cikkel a Fiume felé irányuló forgalom lett megvédve: «A cs. k. szab. déli vaspályatársaság kötelezi magát, hogy a magyar állomásairól Triesztbe szállítandó küldeményekre vonatkozó összdijtételeket, és pedig ugy a szabványdijszabásokra állapítottakat, mint azokat is, melyek bizonyos feltételek alatt mérséklés utján engedélyeztetnek, alacsonyabbra soha sem fogja állítani azon összdijtéteteleknél, melyek a nevezett állomásokról saját vonalain Szt.-Péteren át Fiumébe szállított küldemények után szedetnek be. Ezen kikötés az engedélyokmányszerü árszabási határozmányok kiegészítő részeinek tekintendő.»A budapesti üzletigazgatóság szervezését megelőzőleg 1879 dec. hó 3l-én a társulati alaptőke:
volt. A magyarországi vonalakba fektetett építési tőke pedig kerek 63 millió forint volt. A D. a mellékelt térképen látható magyar vonalait a következő sorrendben helyezte forgalomba:
Ma e magyar vonalak egész hossza összesen 702 km., az osztrák vonalaké 1531 km.
l. Zuid-Willemsvaart.
bolgár cár (1040). Mikor Bazilios Bulgaroktonos bizanci császár 1018. megsemmisítette a bolgár Sismanidák óriási birodalmát és Bulgáriát a bizanci fenhatóságnak alávetette, Radomir Gábor bolgár cár fia, D. is bizanci fogságba került. Ennek husz év mulva sikerült Bizancból megmenekülnie és Nisbe jönnie, hol 1040. a bolgár nép cárnak kikiáltotta és az ő vezetése alatt a bizanciak ellen föllázadt. Kezdetben D. cár sikeresen harcolt Paflagóniai Mihály bizanci császár ellen, elfoglalta egész Epirust és megszállta Tessalonika városát. De itt megveretett, fogságba került és szeme világától megfosztatott 1041. Mi történt vele későbben, nem tudjuk. Vele kihalt a bolgár Sismanidák családja.
Davidovics Iván gróf, orosz miniszter, szül. Moszkvában 1818. Szülővárosában tanult s 1838. a királyi iroda szolgálatába állott. Része volt a többi közt egy uj büntető-törvénykönyv kidolgozásában is. 1858. a szt.-pétervári tankerület gondnoka, 1866-74. a közoktatásügyi miniszter segédje, majd szenátor és a pétervári csász. nyilvános könyvtárak igazgatója lett. Ez utóbbi állásában 1882-ig működött. 1882 márc. 16. közoktatásügyi miniszterré nevezték ki s 1888. grófi rangot kapott.
Antonovics Antal báró, orosz lirikus, szül. Moszkvában 1798 aug. 6. (ó-naptár), megh. Szt.-Pétervárott 1831 jan. 14. Puskin Sándor kortársa volt s vele együtt tanult a carszkoje-szeloi liceumban. Miután 1817. iskoláit elvégezte, a bányászati hivatalban kapott állást, majd a szent-pétervári császári nyilvános könyvtárban volt segédkönyvtárnok, 1825. pedig a belügyminiszteriumba ment mint külön megbizásokban eljáró hivatalnok, mely állás az orosz miniszteriumokban máig is szokásban van (oszobennyja porucsenija). Ettől kezdve háza központja lett a szt.-pétervári irodalmi világnak s nála találkoztak különösen a fiatalabb nemzedék kiválóbb tagjai, mint Puskin, Glinka, Barjatinszkíj, Vjazemszkíj herceg stb. Ez utóbbival együtt adta ki D. 1825-32. a Szjevernyje cvjety (Északi virágok) c. almanachot. D. költeményei közt különösen az orosz népdalok modorában irt lirikumok kiválók, de egyéb művei is kitünnek formai szépségük által. Magyarra Szabó Endre fordított tőle. V. ö. Orosz költők, Budapest 1891. Összes költeményeit összegyüjtve, 1829. és 1839. adták ki.