(ejtsd: dölos) Maximin, francia történetiró, szül. Tulle-ban 1817 október 27. Mint közigazgatási hivatalnok szolgált Algeriában; 1853 óta pedig a közmunka- és kereskedelmi miniszteriumban foglalt el különböző állásokat. Főbb művei: Étienne Baluze, sa vie et ses oeuvres (Paris 1858); Cartulaires de l'abbaye de Beaulieu (u. o. 1859); Études sur la géographie de la Gaule etc. (u. o. 1864); La Trustis et l'antrustion royal sous les deux premieres races (u. o. 1873).
(fr. ajtsd: délozsé), szállást vagy tartózkodási helyet megváltoztatni, vagy erre mást kényszeríteni. Katonaságnál harcoló feleket harcállásból kiüzni.
(De Lolme) János Lajos, svájci közjogi iró, szül. Genfben 1740., megh. u. o. 1806 jul. 16. Ügyvéd volt, majd politikai zavarok következtében külföldre ment és huzamosabban tartózkodott Angliában. Később hazájába visszatért. Hirnevét az angol alkotmányról irt művével szerezte, melyet először 1771. francia nyelven adott ki, 1775. pedig angolul: The Constitution of England, in which it is compared with the republican form of Government and the other Monarchies in Europe cimmel. E mű nagy tetszéssel találkozott ugy Angliában, mint a kontinensen; számos kiadást ért, több nyelvre lefordították, kivonatolták, kommentálták és hosszu időn keresztül sokaknak szolgált forrásul az angol alkotmány megismerésére. Noha Montesquieu hatása alatt állt, inkább az alkotmányosság általános elméletét fejti ki az angol jog tárgyalásával s a pozitiv jogra sokszor felületesen, nem egyszer tévesen. Azért érdeme is inkább abban nyilvánul, hogy az alkotmányos monárkia tanait megismerteti és megkedvelteti. Nagy sikeréhez jelentékenyen járul a világos, sőt szellemes előadás. Egyéb művei: Parallel between the Englisc government and the former government of Sweden (London, 1772); History of the flagellants or memorials of human superstitions (London, 1782) stb.
(ejtsd: dölönkl) Antal Benedek Ferenc, francia politikus, szül. Cahorsban 1856 aug. 14. Elvégezvén a keleti nyelvek tanfolyamát (1873-77), egy ideig tanároskodott és persa munkákat fordított le franciára; azonfelül több monarkista hirlapnál dolgozott. Azután hosszabb utat tett keleten és Orosz-, meg Németországban. Visszatérése után Freycinet külügyi miniszter maga mellé fogadta mint titkárt (1880 jan. 29); 1881. pedig Bukarestbe küldte a követséghez; 1881. Hué-ban működött mint konzul, 1885. pedig Kinában. 1889 szept. 22. képviselőnek választották köztársasági programm alapján, és a mellett átvette 1890. a Siecle főszerkesztését. A kamarában többnyire a gyarmat- és külügyi politika kérdéseiben szólalt fel. Ő tette 1892. azt az indítványt, hogy Párisban 1900. megint világkiállítást rendezzenek, 1893. jul. pedig, a Sziam-mal kitört konfliktus idején ő terjesztette be azt az indítványt, mely a Dupuy-miniszteriumnak erélyes fellépéseért bizalmat szavazott. 1893 aug. 20. ujra megválasztották képviselőnek.
György Washington, amerikai északi sark-utazó, született New-Yorkban 1844. 1873. az északi jeges-tengerre hajózott, hogy a «Polaris»-t föllelje és 1879-81. ő vezette azt az ismeretes és szerencsétlenül járt Bennet-féle vállalatot, amelynek hajója, a Jeannette, 1881 jun. 13. az É. sz. 77-78° és a K. h. 155° közt a tengerbe sülyedt. D. és társainak legnagyobb része É-Szibérián tett utjokban éltüket vesztették.
l. Delvino.
l. Delosz.
(ejtsd: dölór) Tasziló, francia iró, szül. Avignonban 1815 nov. 25., megh. Párisban 1877 máj. 16. 1830-34. Marseilleben tanult, 1837. Párisba jött, 1842-1856. főszerkesztője volt a Charivari c. lapnak, amely főleg D.-nak köszönheti hires voltát. 1867. az Avenir national, 1869. a Siecle szerkesztését vette át. Művei: Physiologie de la Parisienne (Paris, 1851); La fin de la comédie (szindarab 1854); Matinées littéraires (u. o. 1860) Histoire du second empire (u. o. 1868-75, 6 köt.) cimü művét az ellenzék nagyon dicsérte. 1880-83. uj, képes kiad. jelent meg e fontos műből. 1871. D.-t képviselőnek is megválasztották.
(ejtsd: dölórm) Filibert, francia építőmester, szül. Lyonban 1515., megh. Párisban 1570 jan. 8. A renaissance megalapítója Franciaországban; 1530 óta Rómában tanult, 1536. visszatért Lyonba, később du Bellay biboros az udvarba hivta meg; itt királyi építésszé és tanácsossá nevezte ki. D. építette a fontainebleaui köröndöt, az anet-i, meudoni várakat, a st.-denisi temetőben a Valois-k siremlékét; Medici Katalin számára ő készítette a Tuileriák palotájának nagyszerü termeit, amelyeken azonban XIV. Lajos uralma idején Leveau és Dorbay jelentékeny módosításokat eszközöltek. Művei: Nouvelles inventions pour bien batir (Paris, 1561); Le premier tome de l'Architecture de Philibert D. (u. o. 1567).
1. Kolos Ferenc, francia történelmi festő, szül. Párisban 1783 jul. 28., megh. u. o. 1859 nov. 9. Girodet tanítványa; később Rómában képezte magát. Legjobb képeihez tartoznak: Abel halála (1810, Rómában készült); Az Aurorától elcsábított Cephalus (Luxemburg); a Nore Dame de Loretteben levő kupola-festmény és több kép St.-Rocheban (Páris).
2. D. Marion, francia courtisane, szül. Bloisban 1613 okt. 3., megh. 1650 jul.2. Egyszerü polgárcsaládból származott; kalandvágyó természete Párisba vonzotta, ahol rendkivüli bájaival meghódította XIII. Lajos királyt, ki a monda szerint titokban meg is esküdött vele; szeretője volt több magas állásu, történelmi nevezetességü férfiunak, igy: Desbarreaux költőnek, Buckingham angol, Condé és Conti francia hercegeknek s a szerencsétlen véget ért Cinq-Mars-nak. A Fronde zavargásaiban D. is az összeesküvőkkel tartott, kik nála többször értekeztek. Midőn D. arról értesült, hogy Richelieu elfogatását elrendelte, állítólag öngyilkossá lett. Más verzió szerint D., mialatt saját halála hirét elterjesztette, kimenekült Angliába, honnan később visszatért és 1706-ig élt. Kalandos életének kiválóbb mozzanatait Alfred de Vigny: Cinq-Mars c. regényében, Hugo Viktor pedig egy drámájában használta fel (Eugane de Mirecourt: Les confessions de Marion D., Paris 1850-51, 4 kötet).